rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 9.

Harrach Péter a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője


Bolgár György: - Érdekes hírek jelentek meg ma a különböző hírportálokon nagyjából olyan címekkel, hogy szófogadásra kötelezi a kormány a gyerekeket. Ebben arra hivatkoznak, hogy egy új családjogi törvény készül, állítólag az Ön személyes közreműködésével. A kormány ezt már első olvasatban meg is tárgyalta, és a kiszivárgott hírek szerint valóban vannak benne olyan részek, amelyek kötelezővé teszik a gyerekeknek, hogy együttműködjenek a szüleikkel, tartózkodjanak az egészséget károsító életmódtól, tegyenek eleget tanulmányi kötelezettségeiknek és így tovább. Tényleg így van vagy így lesz?

Harrach Péter: - Sok tévedés van ebben a cikkben. A címe is már egy kicsit furcsa, hiszen szófogadásról szó sincs ebben a törvényben. Több tévedés van, kezdjük ott, hogy nem családjogi törvény, mert az már létezik, hanem családvédelmi törvény. Ez kétharmados, az pedig egyszerű többséggel módosítható. Egy konkrét tévedés is van benne a házasság definíciójával kapcsolatban. Nem probléma, ha még nincs teljes tájékoztatás, csak az lenne jó ilyenkor, ha a cikket elkövető újságíró pontos információkat szerezne, mielőtt megjelenne a cikk. Próbáljuk helyre tenni.

- Ezek szerint Önök és Ön személy szerint a család védelmét annyira fontosnak tartják, hogy egy külön törvény rögzítse a kötelezettségeket?

- Most nem a kötelességeken van a hangsúly, de szívesen elmondom azt a részt is. A gyermekek jogairól hosszan írunk. Az nem részletezendő, hiszen olyan nemzetközi dokumentumok állnak rendelkezésre, amik ezt rögzítik. A gyermekek kötelezettségéről is van szó már a ma érvényes törvényben, többek között, amit tévesen említ az újságíró, a családjogi törvényben is, hiszen a gyermekek tartási kötelezettsége nagykorú gyermekként a szülő iránt most is létezik és pontosan körülírt kötelezettség. Csak megemlíti ez a törvény, ami keretet ad más, az említett családjogi törvénynek is és csupán egy-egy mondatban utal arra, amit aztán ott kifejtenek. Én úgy gondolom, hogy semmi olyan nincs ebben a törvényben, ami egy normálisan gondolkodó ember fejében nem lenne meg a családi kapcsolatokról. Ha már a kötelezettségeket említette, a szülő kötelezettsége a gyermek egészséges fejlődését szolgálni, nevelni stb. Ez eddig is szerepelt törvényekben. A gyermeknek is vannak kötelezettségei, amiket itt leír természetesen szankció nélkül, a tanulási kötelezettség, az egészséges életmód – itt azért utaljunk arra, hogy dohányzás, drogozás tényleges jelenség, és ezzel szemben akar egy indíttatást adni ez a törvény. Vagy ahogy említettük, nagykorúként az eltartásra nem képes szülőnek a tartási kötelezettsége akkor, ha nem veszélyezteti a saját gyermekének az eltartását. Ilyen tételek vannak ebben a törvényben. Én azt hiszem, hogy ebben semmi szenzáció nincs.

- Lehet, hogy egy kicsit rátesz egy lapáttal vagy eltúlozza, de azért mégis van valami, amire alapozva ezt megteszi.

- Igen, csak ez nem egy izgalmas dolog.

- Hát igen, mondjuk azt is lehet mondani, hogy természetes dolog, hogy a gyerek együttműködjön a szüleivel a saját érdekében, ez egy magától értetődő dolog. De a kérdés az, hogy miért kell ezt egy törvényben rögzíteni. Különösen úgy, hogy szankciója nincs. A törvények arra vannak, hogy tudjuk, hogy mik a jogaink, mik a kötelezettségeink és mi történik akkor, ha ezeket megsértjük. Ha itt csak általános, szép elveket sorolnak fel, mi értelme van?

- Minden törvényben vannak úgynevezett szép elvek, mert ha már a családról van szó, akkor leírunk egy olyan mondatot, hogy a család a nemzet jövője vagy a társadalom alapja, ezek is olyanok, amiknek semmi következményük nincs, de valamiképpen a családról alkotott képhez hozzá tartoznak. Én nem látok ebben problémát. Ami érdekes viszont, amin lehet vitatkozni, hogy mi legyen a család definíciója. Mert a jelen törvény alkalmazása a családot egy nagyon sovány definícióval adja meg, legalább két személy kell hozzá, akik egyenes ági rokonságban vannak. Magyarul egy szülő és egy gyerek. Hogy aztán ez hogyan egészül ki, hogy két szülő van vagy több gyerek vagy netán többgenerációs család, nagyszülők, az egy másodlagos kérdés. Gyerek és gyerek között nem lehet különbséget tenni. Az egyszülős családban élő gyerek ugyanúgy kap családi pótlékot és minden támogatást, hiszen ebből a definícióból következik a támogatási lehetőség.

- És élettárs meg házastárs között lehet, érdemes is tenni különbséget?

- Ebbe belefér az is, hogy élettárs, és belefér az is, hogy házastárs. Na most itt van megint ennek az említett cikknek – ami nem akarom mondani, hogy melyik internetes újságban jelent meg – a tévedése, azt a következtetést vonja le a két egyenes ági rokonból, hogy akkor oda nem fér bele az élettársi kapcsolat.

- De az Önök értelmezése szerint belefér.

- Az előbb mondtam, hogy minden gyerek egyforma. Nem tehetünk különbséget a családi támogatások értelmében két különböző családtípusban élő gyerek között. Ezért mondtam azt, hogy a jelen törvény alkalmazásában. Az más kérdés, hogy van egy véleményünk a gyermek számára legjobb családmodellről. Az a legjobb, ha van apja és anyja nyilván. De ha valaki egyedül kénytelen nevelni a gyerekét, az ugyanúgy segítséget érdemel talán még többet, mint akinek ott van a társa.

- Lesz valamilyen említés a kereszténydemokraták számára különösen érzékeny területről, vagyis a családban élők neméről? Mondjuk, ha két leszbikus nő gyereket vállal, gyereket fogad örökbe vagy egyikük akár gyereket is szül és aztán felneveli azt a gyereket vagy gyerekeket, akkor kétségtelen külső szemlélő számára, hogy családban élnek, úgy is akarnak élni természetesen, azért vállalnak gyereket. Csak nem a hagyományos férfi-női felállásban.

- Igen, de itt az örökbefogadás az egyneműek között nem lehetséges, tehát azért egyneműek kapcsolatában ez nyilvánvaló…

- Az lehetséges, hogy egy egyébként leszbikus nő gyermeket szül akár egy korábbi kapcsolatából, akár mert vállalja és aztán együtt él az ő párjával, aki szintén nő?

- Nézze, nem került említésre ez, de ha már beszélünk róla, akkor elmondom a véleményemet. Ez a törvényen kívül van. Én úgy érzem, hogy a család egy másfajta közösség, mint az egyneműek kapcsolata. Az egyéni döntés szabadságát meghagyva, azt valamiféle más együttélésnek kell nevezni, mint azt, amit mi családnak mondunk.

- De miért nem család? Azért értem, hogy szokatlan család, lehet, hogy sokak érzékenységét, szokásait, ízlését sérti, de család.

- Ismét azt mondom, hogy a szűk definíció azt jelenti, hogy legalább két személy. Utána már a törvény nem foglalkozik azzal, hogy milyen együttes él még abban a családban. De ha most az én saját véleményemet kell elmondani, akkor az az, hogy a család egy férfi és egy nő tartós kapcsolatára épülő közösség, ami a gyerekek fogadására is berendezkedik.

- És ez kétharmados törvényben lesz megfogalmazva? Vagy ez nem lesz benne a törvényben?

- Nem. Ez nem lesz bent, ez az én véleményem. Ami benne van, azt most már nem akarom harmadszor elmondani, az egy szűk és minden családra kiterjedő definíció. Tehát senkinek, egyetlen liberális embernek sem fogja ezt az önérzetét sérteni. Az én véleményem az lehet, hogy sérti, de azt vállalom.

- De az meg nem lesz a törvényben.

- Az meg nem mindenkit érdekel.

- Értem. Akkor még egy mondat erejéig visszatérve erre a címben is kiemelt témára, hogy szófogadásra kötelezi a kormány a gyerekeket, ami nem így lesz a törvényben, hanem valahogy úgy, hogy…

- Együttműködési kötelesség.

- Köteles lesz az együttműködésre a gyerek.

- De ez a szó is, ne haragudjon, hogy köteles lesz, ez egy kicsit durvább, mintha azt mondom, hogy a gyereknek jogai és kötelezettségei vannak, többek között az együttműködés. Mert ha így mondjuk, hogy kötelessége lesz, akkor az nagyon katonás. És nincsen mellette szankció. Például az oktatási vagy a tanulási kötelezettség mellett van egy szankció, a tanár megbuktatja a gyereket, egyest ad neki, de ez már nem a törvény keretében történik.

- Viszont akár van mellette szankció, akár nem, akármelyik szülő meg akármelyik iskola is ezek után, egy ilyen törvény után azt mondhatja, hogy de kérem szépen, az a gyerek törvényt sért, aki nem hajlandó együttműködni a szüleivel. És tényleg törvényt sért, márpedig milyen törvény az, amelyik megsértése nem jár semmilyen következménnyel.

- Nagyon sok olyan mondat van a törvényekben, ami mögött nincsen szankció. Ez egy olyan törvény, ami megpróbálja felvázolni a családot mint az egyik legfontosabb társadalmi intézményt. Ebbe beletartozik a család tagjai közötti viszony leírása is. Ilyen módon, hogy jogok és kötelességek fogalmazódnak meg, messzemenő következtetést úgy érzem ebből nem érdemes levonni.

- Tehát azt mondja, hogy csak valamiféle erkölcsi kinyilatkoztatás vagy állásfoglalás akar lenni, nem több.

- Az állásfoglalás jobb, mint a kinyilatkoztatás. Igen.

- Értem. Akkor, ha megengedi, még a beszélgetés végén hadd térjek ki arra, ami ugyan nem áll semmilyen kapcsolatban ezzel, de az Ön nevét mind a kettővel kapcsolatba lehet hozni. Tudniillik Ön volt az, aki azt mondta, hogy mégiscsak meg kéne tartani valamilyen formában az evát és nincs egyedül, mert halljuk, hogy más Fideszes képviselők, sőt Fideszes frakcióvezető is azt mondja, hogy a kormány és a miniszterelnök álláspontjával szemben Önöknek más meggondolásaik vannak. Mennyire lesz erős a képviselő csoport ebben a meggyőződésben? Vagy hagyják magukat meggyőzni a kormány által?

- Az az átalakulás és átalakítás, ami ma Magyarországon folyik, többek között az adórendszer letisztítása és egyszerűbbé tétele, az önmagában véve egy kívánatos folyamat. A mai helyzetben, ami 2011-ben van, és ami a vállalkozásokat, különösen a kényszervállalkozásokat és a kisvállalkozásokat érinti, úgy érezzük, hogy itt némi türelemre van szükség. Mi azt javasoljuk, hogy minimális változtatással, de őrizzék meg az evát. Ezt előterjesztjük, ha szavazni kell, erre szavazunk. A frakciószövetség többségének a döntését természetesen elfogadjuk, de az álláspontunkat egyértelműen kinyilvánítjuk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái