rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 8.

Halasi Imre, a miskolci Nemzeti Színház igazgatója


Bolgár György: - Még meddig lesz igazgató?

Halasi Imre: - A hírek szerint 2012. május 31-ig, de ezek csak hírek.

- Mert Ön is csak a hírekből értesül a saját sorsáról?

- Nem teljesen. Egy levél is van erről a birtokomban, hogy a miskolci Nemzeti Színház jelenlegi formájában 2012. május 31-éig működik. Februártól pedig elindul egy nonprofit kft., amely majd május után átveszi a miskolci Nemzeti Színház működését és annak az ügyvezetője vezeti majd tovább a miskolci Nemzeti Színházat.

- Tehát az az intézmény, amelynek Ön most az igazgatója, május 31-éig marad fenn. Meddig szól az Ön szerződése?

- Az én szerződésem 2012. december 31-éig szól.

- Tehát ezek szerint az intézmény megszűnése miatt csak május 31-éig fogja betölteni a pozícióját.

- Igen. Azért reméljük, hogy az intézmény nem szűnik meg, csak más néven fog működni. Mert nem gondolom, hogy az ország legöregebb színháza eltűnik a színházi palettáról és ez terve a városvezetésnek. Legalábbis remélem.

- Mi a terve a városvezetésnek? Egyszerűen csak Önt akarták minél előbb kívül látni a falakon és ezért alakítják át nonprofit kft-vé, gazdasági társasággá a miskolci Nemzeti Színházat, vagy van ebben valami racionalitás is ezen kívül?

- Nem gondolom, hogy az én személyem ennyire fontos lenne, hogy emiatt az egész intézményrendszert átalakítsák. Az viszont elképzelhető, hogy ez az ötlet nem jön rosszul annak a tervnek a megvalósításához, amelybe én már nem férek bele. Miskolcon működik több olyan intézmény, amelyik az előadóművészeti törvény hatálya alá esik, például a színház, a szimfonikus zenekar, a bábszínház, ezenkívül vannak még kulturális intézmények, például könyvtár vagy galéria, ezek mind nonprofit kft-k lesznek. Az ügyvezetőik maradnak, én viszont megyek.

- Szóval mi a ráció amögött, hogy mindegyikből nonprofit kft. lesz?

- Nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Én körülbelül negyvenhárom éve dolgozom színházban, ezen belül huszonharmadik éve vezetek színházat, de eddig abban a szerencsében volt részem, hogy nem volt szükségem arra, hogy megismerjem a nonprofit kft. működését. Biztos, hogy van benne logika, hiszen több színház már így működik az országban, például a Madách színház Budapesten, és úgy hallom, hogy más vidéki színházak is készülnek erre az átalakításra. Valószínűleg valamilyen gazdasági logika van emögött. Az én aggodalmam inkább az, hogy ennek valamilyen spórolás az igazi oka. Nevezetesen a kultúrától való pénzelvétel. És ez nagyon kellemetlen, nagyon bántó és nagyon sértő a kultúrára nézve, és nagyon aggályos az ország kultúrát szerető lakossága számára.

- De pénzt úgy is lehetne spórolni, hogy nem alakítják át Önöket kft-vé, hiszen már egyszer elvontak ötvenhét milliót a színháztól, aztán nyolcvannyolc milliót zároltak is.

- Igen.

- Mondhatják, hogy annyit adnak, amennyi van és széttárják a karjukat, nem?

- Így is lehet, hiszen ezt éljük most, ebben a pillanatban. Márciusban értesültünk arról, hogy ötvenkilenc millió forinttal kevesebből kell gazdálkodnunk, ekkor még tudtunk készíteni tervet az átalakulásra. De a szezon megnyitása előtt, augusztus 23-ára terveztük ezt, 11-én ért a nagy csapás bennünket –  tulajdonképpen nyugodtan nevezhetem sallernek is – a várostól, hogy még 88,6 millió forintot zároltak tőlünk, amit természetesen azóta sem kaptunk vissza. És mivel ezt nekünk negatívumként kellett elkönyvelnünk, a város ezt elvárta tőlünk, így természetesen eléggé látványosan megromlottak az eddig jó gazdasági mutatóink. Ekkor behívatott a polgármester úr magához, és tájékoztatott arról, hogy mivel rosszak a pénzügyi mutatóink, másnap úgy fog dönteni a közgyűlés, hogy önkormányzati biztost fognak kinevezni.

- Jaj de jó. Nem mondja! Azt mondja, hogy elvették a pénzt, ez ugye mínuszként jelentkezett az Önök költségvetésében, erre behívatták, hogy milyen rosszul tetszik gazdálkodni, kinevezünk egy önkormányzati biztost? Akit nyilván ingyen nevezetek ki persze.

- Erről részleteket nem tudok, de valószínűsítem, hogy igen, társadalmi munkában minden bizonnyal, így szokott zajlani. A biztos dolgozik most már két hete, hetenként egyszer jön, én már nem írhatok alá semmit, terveket természetesen a következő évre nem készítek.

- Rendezni rendezhet? Vagy igazgatni igazgathat?

- Igen, most éppen rendezek. A Bohémélet című Puccini operát rendezem, nemsokára kezdődik a próbám.

- Ez a baj, hogy ilyen bohém életűek ezek a miskolciak is. A körmükre kell nézni.

- Nem csak a miskolciak, hanem a színháziak is ilyen bohémek, és reméljük, hogy ilyenek is maradnak. Mert azt gondolom, hogy itt nagyon fontos kérdés a miskolci Nemzeti Színház, én ebben egy személy vagyok, egy játékos, aki örömmel tett eleget annak a lehetőségnek, hogy nyolc évig, most már kilencedikben vagyok, vezethettem ezt a színházat. Rengeteg örömöm volt benne, a kollégáimban, a sikereinkben. De hogy mi lesz a színházzal, engem az nagyon érdekel és nagyon foglalkoztat, és őszintén szólva rendkívüli módon aggaszt.

- Ne kerülgessük a forró kását, Ön nem a Fidesz embere. Ennyire kell minden pozíció a Fidesz vezetésnek Miskolcon is?

- Minden bizonnyal igen, hiszen Miskolc sem más, mint Magyarország, hiszen Miskolc is Magyarországon van. Úgyhogy nem hiszem, hogy másképpen történnének a dolgok, mint az országban. Érdekessége ennek, hogy tulajdonképpen én egy köszönetet is kaptam a polgármestertől, mert amikor ez a 88,2 milliós zárolás történt, talán el tudja mindenki képzelni, hogy mit jelent az egy induló színházi évad előtt egy héttel. Akkor néhány óra alatt átalakítottuk a műsortervünket, átszerveztük szinte az egész életünket. Felborítottunk mindent, amit lehet, újragondoltuk, és akkor a polgármester úr a színházi társaság levelezési címén, egy internetes fórumon tulajdonképpen megköszönte nekem ezt a kvázi szakszerűséget, hogy biztosítom a minden baj ellenére való működést. Lehet, hogy ezt nem kellett volna.

- Ha ennyi millióval kevesebbel kellett gazdálkodniuk, akkor ez miben látszódott meg? Kevesebb volt a bemutatójuk?

- Igen.

- Igen? Ilyen egyszerű?

- Nem, csak részkérdésre válaszoltam. Természetesen azt azért tudni kell, hogy az ország legnagyobb színházáról beszélünk és a legtöbb játszóhellyel rendelkező színházról van szó. Mi egy évben tizenhárom bemutatót szoktunk normális esetben tartani, és négyszáznál több előadást játszunk.

- És erre van is közönség? Azért ez elképesztő szám.

- Igen, az ország ötödik leglátogatottabb színháza vagyunk. És előttünk csak négy budapesti van, az Állami Operaház, a Madách Színház, az Operettszínház és a Vígszínház. És idestova hatodik éve tartjuk ezt a tulajdonképpen vidéki első, országos ötödik pozíciót.

- Tehát a budapesti Nemzeti Színházat is megelőzik látogatottságban.

- Így van. És több mint százhúszezer nézőnk volt az elmúlt esztendőben. Azt gyanítom, hogy az idén ez nem így lesz. Mert természetesen az átalakítás azt is jelenti, hogy lényegesen kevesebb bemutató lesz, azt a kevesebb bemutatót kevesebb előadásszámban, később kezdve az évadot, hétvégén nem játszva fogjuk megtartani.

- Hétvégén nem játszva? Hát akkor tudnak az emberek színházba menni.

- Vasárnap nem játszanak.

- És vasárnap nem szoktak menni az emberek színházba?

- Eddig jöttek, de ezentúl nem tudnak, mert mi nem játszunk.

- Mert drágább a vasárnapi közreműködés kifizetése, ugye?

- Nem a művészeknek, hanem a műszaki dolgozóknak, akik közalkalmazottak. Tehát a színház műszaki stábjának – ami nem egy kis létszámú csapat – a munkája vasárnap természetesen többe kerül. És akkor nincs annyi bevételünk. Valahol pedig muszáj még mindig spórolni, mert még mindig abban bízunk természetesen, hogy a zárolás a magyar nyelv értelmező szótára szerint zárolást jelent, és a zárolást előbb-utóbb fel kell oldani.

- Abban bíznak, hogy lesz egy kulcs, amivel kinyitják a zárat, ugye?

- Reméljük, hogy tudja is valaki, hogy kinél van és mikor nyílik ez a zár. Mi nem tudjuk, de bízunk benne, mert máskülönben nem tudunk tovább működni.

- Nincsenek kémei, akik jól értesültek a fideszes vezetés köreiben?

- A kémeim sem tudnak semmit. Zártkörű vezetésről van szó ebben a városban, de ez szerintem nem ismeretlen senki előtt. Még a körbe tartozók is néha körön kívülinek érzik magukat.

- Azt olvasom, hogy Ön nem fog pályázni ennek a bizonyos nonprofit kft-nek a vezetésére, amely átveszi a jelenlegi színházi struktúra és szervezet helyét. Érzi, hogy bizalmatlanok Önnel szemben?

- Természetesen. Ezt már régebben eldöntöttem, tehát ha nem alakították volna át a színházat és végigcsinálhattam volna a periódusomat, akkor is úgy döntöttem volna, hogy elég volt. Kétszer öt év lett volna. Úgy gondoltam, hogy ezzel tisztességgel és talán néhány sikerrel a hátam mögött szívesen be is fejezem az eddigi működésemet. És nekem nyolc évig nagyon nagy szerencsém volt, mert a színházvezetéshez is partnerek kellenek. A házban rengeteg partnerem van a színészek és a munkatársaim között, de hát egy színházat a városvezetés ellenére nem lehet vezetni.

- Tehát az önkormányzat nélkül, a pénze nélkül, a támogatása nélkül, mindennapi segítsége nélkül nem megy.

- Így van. És azért, hogy én dafke itt maradjak, nem szeretném feláldozni a miskolci Nemzeti Színház társulatát, mert mégiscsak egy igazi érték és ennek élni kell és tovább kell működnie.

- Vannak jelöltek vagy önjelöltek a pozíciójára?

- Természetesen, vannak. Önjelöltek is és jelöltek is.

- És ezek már az elmúlt egy évben türelmetlenkedtek, hogy miért van Ön még mindig a helyén?

- Erről nem tudok, nincsenek információim.

- Tehát nem voltak kisebb-nagyobb palotaforradalmak, hogy távolítsuk már el az igazgatót, micsoda dolog ez, hogy itt vagyunk már 2010 októbere óta hatalmon és ő még mindig itt van?

- Nem hallottam erről. Bár sokan kérdezték tőlem, hogy hogyhogy te még mindig a helyeden vagy. Mondtam, hogy magam sem tudom, de nem is foglalkozom vele, ha megcsinálom a dolgomat. Tehát azért lehetett érezni, sejteni, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik. Persze elég sok dolga van egy színházvezetőnek, próbál arra koncentrálni, és most is azt teszi.

- A közönség megérez abból bármit, hogy itt politikai és pénzügyi harcok folynak, miközben lehet, hogy csak az Ön igazgatói székéről van szó?

- Szeretném ismét elmondani, hogy én azt gondolom, nem pusztán az én igazgatói székemről van szó, de természetesen nem jön rosszul ez az átalakítás, hogy minél rövidebb úton meg lehessen tőlem szabadulni. Azt gondolom, hogy a közönség érzi, sőt szimpátiájával meg is jeleníti ezt a gondolatot. Például, amikor elkezdtük árulni a színházban a bérleteket, természetesen vannak nyugdíjas-kedvezmények és néhány nyugdíjas úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a kedvezményes bérletvásárlást, hanem teljes árú bérletet vásárol.

- Csak azért, hogy a színház anyagi nehézségein segítsen?

- Igen és ennek hangot is adott a pénztárosok előtt. Nyilván nem egy hatalmas összeg, viszont lelkileg fantasztikus ereje van. A társulati ülésen ezt a hírt a társulat megtapsolta.

- Tényleg? Ennyire nem elszigetelt jelenség volt, hanem többen ezt tették?

- Én magam jelentettem be a társulat számára, mikor kezdtük az évadot.

- És a hangulat milyen a társulatban?

- Feszült. Gondolom, el lehet képzelni. Én mindenkit arra kérek, hogy igyekezzen a munkájára koncentrálni. Természetesen ez nem teljesen lehetséges, hiszen mindenkiben benne van az aggodalom, a kétely és a várakozás. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az eddigi bemutatott előadásaink igen nagy sikerrel mennek – szerencsére –, és reméljük, hogy a Bohémélet is méltán sikeres lesz majd november 25-étől.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái