rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 8.

Mihályi Péter közgazdász


Bolgár György: - Több kérdés is van, amit meg szeretnék beszélni Önnel. Az egyik a Rába-részvények állami megvétele vagy legalábbis tervezett megvétele, de ajánlatot tettek a részvényekre. A másik az Európai Központi Bank mai figyelmeztetése és kritikája a magyar kormánynak a deviza-végtörlesztések miatt. Nemcsak a konkrét intézkedéseit kifogásolják és tartják károsnak a magyar gazdaság számára, hanem külön figyelmeztetnek arra, hogy nem lett volna szabad elfogadni ezt a törvényt anélkül, hogy megvárták volna az Európai Központi Bank véleményét. Azt mondja, hogy nem mentesül a magyar kormány az alól, hogy véleményeztesse a bankkal az ilyen fajta intézkedését, még akkor sem, ha sürgősen akarja elfogadni. De nem tette ezt meg, és ezért figyelmeztetik a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a konzultációs kötelezettséget. Kezdjük talán ezzel az utóbbival. Mi van akkor, ha az Európai Központi Bank megfedd minket?

Mihályi Péter: - Ez nagyon rossz üzenet a piacoknak és tulajdonképpen nyilván rossz üzenet az Európai Unió bizottságának, ahol azért fontos politikai kérdésekben döntenek, és Magyarország listáján egy újabb rossz pont van.

- Amelyek összeadódnak politikailag és gazdaságilag egyaránt?

- Igen, összeadódnak, és nagyon nagy a veszélye annak, hogy ha ne adj’ isten nagy bajba kerülünk megint, mint 2008-ban, és akkor nagyon sokan Brüsszelben azt fogják mondani, hogy ti csináltátok magatoknak a bajt, most ne várjatok tőlünk segítséget.

- Ha már szóba hozta az esetleges nagy bajt, a napokban Cannes-ban volt ugye a legerősebb gazdaságú országok, a G20-ak csúcsértekezlete, és sok szó esett Olaszország esetleges bedőléséről vagy legalábbis veszélyhelyzetbe kerüléséről. Ennek kapcsán pedig a New York Times tudósítója azt írta, hogy a Nemzetközi Valuta Alap már készít egy hitel-lehetőséget, nem is megállapodást, kredit line-nak nevezte, mondjuk egy hitelprogramot, olyan ártatlan szemlélő országok számára, mint Magyarország. Ezen azt értette, hogy mi közvetlenül az olaszokhoz nem kapcsolódunk természetesen, de ha Olaszország helyzete megrendül, akkor az eurózónába nem tartozó országok helyzete ugyanígy megrendülhet, és szükségük lehet külső segítségre. Ha tehát azt írja a New York Times és azt hallotta nyilván valakitől, hogy az IMF nekünk újabb segítséget készül adni, akkor ez egészen új megvilágításba helyezi mindazt, ami az elmúlt egy évben történt Magyarország és az IMF viszonyában. El tudja ezt képzelni, hogy gyökeres fordulat áll be?

- Szeretném nem elképzelni, mert ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, akkora nagy bajnak kell történnie, amit én nagyon nem kívánok az országnak. Azt gondolom, hogy pillanatnyilag nincs ilyen nagy baj, és engem nagyon meglepne, ha konkrétan egy ilyen csomag előkészítés alatt állna. De ezeknek a dolgoknak a természetéhez tartozik, hogy titokban készítik elő őket.

- Egy ilyen csomagot a magyar kormány nélkül is elő lehetne készíteni? Mondhatja a Nemzetközi Valutaalap, hogy én látok négy, öt, tizenöt országot, amely bajba kerülhet, és abban az esetben, ha mégis hozzánk fordulnának, ilyen és ilyen feltételekkel, ilyen és ilyen segítséget tudnánk nyújtani. Erre egyoldalúan felkészülhet a szervezet?

- Nagyon valószínű, hogy fel is készülnek. Ezek az úgynevezett vészforgatókönyvek. Az nagyon valószínű, hogy egy ilyen profi szervezet, mint a Nemzetközi Valutaalap, csinál ilyeneket. És az is lehet, hogy most egy kicsit cinikus legyek, hogy még arra is van energiájuk, hogy magyarra lefordítsák, hogy oda lehessen adni azoknak a parlamenti képviselőknek, akik nem tudják ezt angolul egy fél óra alatt elolvasni, és utána azt mondják, hogy na, ez a csomag, lehet azonnal megszavazni. Valami olyasmi, mint ami Olaszországgal vagy Görögországgal történik. De én szeretnék erre nem gondolni.

- És arra sem szeretne gondolni, hogy esetleg a magyar kormány mégis tárgyalásokat kezd az IMF-fel? Végül is holnap idejönnek egy rendes és normális szokásos konzultáció keretében, hiszen a hitel-megállapodásunkat még nem mondtuk fel. Ugye még tartozunk, vissza kell fizetni a hitelt és ők jönnek körülnézni. Nem lehet, hogy ennek keretében másról is szó lesz?

- Minden lehetséges, ez is elképzelhető, hogy van náluk egy ilyen papír, és azt megmutatják. Én ezt most nem tartom valószínűnek, de ettől még lehetséges.

- Akkor a Rába. Ezt sem tartotta volna, azt hiszem, egyik gazdasági szakember sem valószínűnek, hogy az állam a Mol után – amely részvényvásárlást legalább valamiféle nemzetközi stratégia szempontból indokolni lehetett, bár pénzügyileg nem látszik egyelőre jó befektetésnek – és ilyen nagy spórolások idején egy másik vállalatra is szemet vetett és meg akarja vásárolni a Rábát. Minek?

- Valószínűleg ez is hétpecsétes titok, és én sem vagyok beavatva. De azt gondolom, megnézve a Rába mérlegadatait, amelyek nyilvánosak, hiszen tőzsdei társaságról van szó, hogy a cég nagyon nagy bajban van. Drámaian visszaesett az árbevétele 2007 óta, ebben a mostani nemzetközi helyzetben feltehetően az idei éve sem jó. Vagyis a cég bedőlés előtt áll, és ezért logikusnak látszik, hogy a tulajdonosok, akik alapvetően nagyrészt a cég menedzsmentjét jelentik, most gyorsan meg akarnak szabadulni ettől a cégtől, és jó pénzért kiszállni. Tízmilliárd forintról van szó, amit nem mind ők kapnak persze, de egy jelentős részét ők kapják. Másfelől pedig a kormány attól fél, hogy ha bedől a Rába, az Győrben, ami fideszes város, jelentős problémát okoz. Tehát itt kialakult valami olyan lobbizás, hogy a cég belobbizta a kormányt, a magyar hadiipart képviselőit, hogy gyorsan mentsék meg a Rábát és tartsák életben.

- Áhá, szóval ez egy megelőző csapás.

- Nekem ez a gyanúm.

- Nem egy jó üzlet reménye, hanem egy esetleges katasztrófa elkerülése.

- Igen, csak kérdés, hogy megvannak-e erre a szükséges védeszközei a magyar kormánynak, mert a Rába jelentős mértékben egy hadiüzem. Katonai teherautókat, katonai felszereléseket gyárt, és nagyon kérdéses, hogy a következő években van-e a magyar hadseregnek annyi pénze, hogy ezeket kifizesse.

- Nem olcsóbb-e a magyar hadseregnek mondjuk levetett német, amerikai és egyéb használt harci eszközöket, járműveket vásárolni, mint ahogy eddig is gyakran tette, mint a Rábától újonnan megvásárolni. Ugye?

- Így van. Itt ez a nagy kockázat, és elég valószínű, hogy azok, akik a cég pénzügyeit, gazdasági helyzetét jól ismerik, készítettek olyan számításokat, amelyeket a kormány bizonyos körei bizonyosan láttak, amely arról szól, hogy milyen megrendeléseket kell a következő években a Rábának adni ahhoz, hogy a Rába felszínen maradjon. Aminek egyfelől van logikája, hiszen a munkahelyek védelmének van értelme, a magyar Rába nagy tradíciójú magyar cég. Ebben sok ráció van. Csak az a kérdés, hogy abban a feszült helyzetben, amiben az ország most van, meg amiben a jövő évi költségvetés van, honnan lesz újabb húsz meg harminc milliárd a Rába fenntartására. De azt hiszem, hogy a történet alapvetően erről szól.

- Magyarán azt mondja, hogy nem csak tízmilliárdot kell költeni arra, hogy megvegyék a Rába-részvényeket, hanem a következő években további milliárdokat, hogy a veszteségeket fedezzék.

- Hogy munkája legyen a gyárnak. És az, hogy most kicseréljük a magyar harckocsi-állományt vagy a magyar hadsereg teherautó-állományát, meg mindenféle felszereléseket veszünk, ennek persze van bizonyos értelme, csak nem biztos, hogy konkrétan pénze lesz erre a költségvetésnek.

- De hát nem biztos, hogy csak a hadiipar tartaná fenn ezt a Rábát, hiszen legalábbis elvileg hallottunk már mindenféle elképzeléseket előterjeszteni arra, hogy a magyar járműgyártást, a buszgyártást ismét fel kell lendíteni és ehhez a Rába is hozzájárulhatna. Hát még, ha állami tulajdonban van.

- Igen, én is olvastam ilyen spekulációkat. Nem kizárt, elég komoly lobbi-érdekek dolgoznak a magyar buszgyártás újrateremtésén. Elképzelhető, hogy ezt a tervet is megszellőztették, meglobogtatták. És ez valami olyasmit jelentene, hogy a Széles Gábor tulajdonában lévő, ma már alig létező, alig működő Ikarus most kapna egy újabb gyárat, igazi eszközökkel, igazi munkásokkal. Ha mondjuk a kettőt összevonják, akkor ennek lehet valami politikai üzenete is, hiszen Széles Gábor sok milliárdot költött a Fidesz választási- és médiakampányaira. Lehetséges, hogy ez is ott szerepel a szempontok között, hogy miért kell most tízmilliárdért megvenni a Rábát.

- De a magyar buszgyártás, azon kívül, hogy létezik és néhány tucat buszt itt-ott összeszerelnek és itt-ott el is tudnak adni, bármennyire volna is igény például a BKV-ban és másutt arra, hogy új buszokat vegyenek, mégiscsak szűk piac, mert nincs rá pénz. Tehát évente néhány száz busznál többet nem lehetne gyártani, összeszerelni, eladni, a nemzetközi piacon pedig gondolom még kevésbé, mint itthon. Vagyis olyan nagyszabású terv mégsem lehet a háttérben.

- Nekem az a gyanúm, figyelve az elmúlt hetek, hónapok különböző területein történő eseményeket, hogy a kormány és a miniszterelnök, aki végső soron minden ügyben dönt, nagyon szívesen befogad olyan tíz, ötven meg százmilliárdos javaslatokat, a futballstadiontól a múzeumi negyedig, meg a Rába felfejlesztéséig, amelyek önmagukban nézve mind értelmesek, és lehet mellettük érvelni, csak együttesen megvalósíthatatlanok. És minél rosszabb helyzetben van a költségvetés, annál inkább megvalósíthatatlanok. De láthatóan a politika most úgy működik, hogy aki hoz valami olyan ötletet, ami nem értelmetlen, ami népszerűen hangzik, azt egy ideig befogadják, és akkor annak nevében mindenféle döntések születnek. Most gondoljunk arra, hogy korábban ugyanilyen alapon volt szó a BKV adósságának kifizetéséről, a MÁV adósságának kifizetéséről. Ezek külön-külön mind értelmes dolgok. Aztán amikor dönteni kellett, akkor azt mondta a kormány, hogy ja, mégsem. Félő, hogy most megint ilyesmi fog történni.

- Ez a magyar busz- és járműgyártás ott is egy kicsit sántít, hogy motorgyártás viszont nincs hozzá. Szóval nem mondom, motort bárhonnan lehet beszerezni, de azért mégiscsak féllábú marad, mert sem a Rábában, sem az Ikarusban motort nem gyártanak. Arról nem beszélve, hogy amikor majd buszt kell eladni, ott versenyeztetni, tendereztetni kell, tehát nem olyan egyszerű az, hogy állami tulajdonban van a Rába.

- Persze.

- Széles Gáboré az Ikarus, akkor minden megrendelést kapjanak ők. Sajnos a világ nem ilyen vagy nem sajnos és lehet, hogy másoknak olcsóbb ajánlatuk van jobb buszokkal.

- Így van. Ez a veszélye ennek a felelőtlen állami beavatkozós politikának, amelyik mindig azt a forgatókönyvet képzeli el önmagának, meg hirdeti, hogy minden a lehető legapróbb részletekig pont úgy fog történni, ahogy az logikus lenne. És soha nem gondol arra vagy elhallgatja, hogy ehhez nagyon sok pénz kellene, nagyon sok szerencse meg véletlen feltétel. Ezek egyszerre nem valósulnak meg.

- Nem lehet, hogy például egy ilyen Rábának a menekülési útvonala inkább az lehetne, hogy egy nagy közép-európai vagy nyugat-európai járműipari céghez, akár egy cseh Skodához vagy hasonlókhoz kötni tartós beszállítással, esetleg technológiai fejlesztéssel? Hiszen mintha ezek hiányában kallódna és hányódna ez a magyar gyár.

- 2007-ben történt egy ilyen kísérlet, hogy pénzügyi befektetők, részben magyar pénzügyi befektetők azért akarták összevásárolni a Rába részvényeit, hogy eladják egy szakmai befektetőnek. Akkor ezt a menedzsment megakadályozta. Most úgy látszik, a menedzsment úgy látja, hogy legjobb nekik ebből kiszállni és az egészet rálőcsölni a magyar államra, küszködjön az vele.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái