Közlemény: az „ügy érintettjei” vagyunk


Egy faji ideológia alapján szervezett rohamosztag (különleges feladatra létrehozott karhatalmi – egyenruhás, felfegyverzett – alakulat) nem akkor lesz náci, amikor elkezdi felfesteni a zsidó (cigány, kommunista, meleg) boltok betört kirakataira a „zsidó” („cigány”, „kommunista”, „buzi”) feliratot, kirángatni az utcára és megrugdosni a tulajdonost, később – már állami jóváhagyással – begyűjteni gettóba, marhavagonba, haláltáborba az alsóbbrendűnek, korcsnak minősítettek tömegét. Már akkor is az, amikor még egy ujjal sem nyúlt a kiszemelt és megbélyegzett embercsoport egyetlen tagjához sem, de fenyegető gesztusokkal tudomására hozza, hogy ezentúl tekintse magát üldözöttnek, ne legyen biztos benne, hogy előbb-utóbb nem éri súlyos és önkényes atrocitás, és vegye tudomásul, hogy ezentúl ő nem saját névvel, személyiséggel, sorssal rendelkező állampolgár, nem egyén, nem individuum, hanem a rohamosztag által – bármilyen okból – nemkívánatosnak minősített és fenyegetett csoport tagja.

Ha – maradjunk annál a kategóriánál, amelyet világnézeti-politikai hovatartozástól függetlenül minden erkölcsi lény vállalhat – egy nem megfélemlítendő-kitelepítendő-kiirtandó alsóbb-, illetve uralkodó-rendcsináló felsőbbrendű fajokban gondolkozó, azaz nem náci szemlélő nem akarja némán eltűrni, hogy embertársait bárki, bármilyen okból önkényesen megfélemlítse, akkor beszél. Leírja és néven nevezi azt a folyamatot, amelyet észlel, megnevezi a gondolkodásmódot és magatartást, amelyet veszélyesnek tart. És azt mondja, amit Lévai Júlia Nem cigánykérdés: nácikérdés című írásában, hogy „az országban nem cigánykérdés meg zsidókérdés van, hanem nácikérdés. Amelynek lényege, hogy – mint tudjuk – nem kell hozzá se cigány, se zsidó. Ahogyan ahhoz sem kell jelen lennie egyetlen rassznak, népcsoportnak sem, hogy az elkergetésük okozta bűntudat és szégyen évtizedekre megmérgezzen mindent, amit társadalomnak, együttélésnek hívunk.” És azt mondja, amit Gyurcsány Ferenc mondott, amikor igazat adott Lévai Júliának.

Pénteken a Jobbik bejelentette, hogy rémhírterjesztés és közveszéllyel való fenyegetés miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz a legfőbb ügyészségen. Mirkóczki Ádám szóvivő azt mondta, bár ismeretlen tettes ellen tesznek feljelentést, Richard Field és Gyurcsány Ferenc megnyilvánulásait konkrétan is kiemelik. Két esetet le is írnak a feljelentésben: az egyik, hogy Richard Field amerikai üzletember „romamentő akciót és evakuálást” szervezett, azt a látszatot keltve, mintha valami nagyon különös, életveszélyes helyzet alakult volna ki a gyöngyöspatai romákat illetően. A másik eset Gyurcsány Ferenc blogbejegyzése, amelyben a volt kormányfő azt írja, hogy a településen „nem cigánykérdés van, hanem nácikérdés, és egyre inkább így van és így lesz az egész országban”. Az MTI kérdésére, hogy akkor miért ismeretlen tettes ellen tesznek feljelentést, azt felelte, nem ismerik az összes szereplőt, ezért azt szeretnék, hogy az ügy minden érintettjének kilétét derítsék fel.

A számos kormányzati (és Schiffer-féle) feljelentés miatt amúgy is túlterhelt ügyészség dolgának megkönnyítése, egyben az adófizetők pénzének kímélése érdekében szólunk: az „ügy érintettjei” vagyunk. Nemcsak Lévai Júlia, akit Gyurcsány Ferenc idézett, hanem a Galamus-csoport szinte valamennyi tagja, mert rengeteg írásunkban felhívtuk már a figyelmet a rasszisták által teremtett „közveszélyre”, és mivel a Galamus nyilvános újság, emberek nagyobb csoportjának hoztuk tudomására azt a véleményünket, hogy a rendelkezésünkre álló információk és valós tények alapján úgy látjuk, van okunk, mindannyiunknak, „zavarra vagy nyugtalanságra”.

Ugyanis kipróbáltuk már, mi, emberiség, és mi, magyarok, „hova vezet a fajgyűlölet, az uszítás, az az állapot, amikor társadalmi feszültségeket etnikai alapon kiválasztott bűnbakokra terelnek át politikusok, illegális félkatonai szervezetek és persze közemberek. A fél világ belepusztult. Mert azt is tudjuk, kipróbáltuk, hogy az ilyen agresszív és rasszista feszültséglevezetés nemcsak a zsidókat, a cigányokat, a kommunistákat, a melegeket vagy éppen fizikailag-szellemileg nem teljesen egészséges polgártársainkat veszélyezteti, hanem előbb-utóbb mindent és mindenkit”. És arról is „bőven van tapasztalatunk, hogy a rasszisták hangadó többsége tudja, ahogy mindig is tudta, mit beszél és mit művel. Azt is tudja, hogy ma Magyarországon és Európában nemkívánatos az, amit képvisel. Csakhogy ez egyáltalán nem zavarja, sőt, sajátos ethoszt kovácsol belőle, elhivatottságának hősiességét látja visszaigazolva benne. Ezért aztán mélységesen nem érdekli, hány közjogi méltóság, pártelnök, önkormányzat, cikk vagy nyílt levél ítéli el és határolódik el tőle” (egyik 2008-as írásomból idéztem). Ezért kell a jognak pontosan meghúznia a határt, és az államnak keményen fellépnie ellenük. Mielőtt agyonfertőznék azt a sajnos nagyon sok embert, aki ma is, mint eddig bármikor a történelemben, hajlamos a rasszisták egyszerű világmagyarázatait elfogadni. És ha Richard Field nem várja meg a Jobbik által beígért cigány internálótáborok felépülését, meg arra se kíváncsi, hogy a fenyegetett embercsoport mennyi ideig képes kibírni a pszichikai terrort, mielőtt tevőleges önvédelembe fogna, és az sem érdekli, hogy a magyar jog szerint neki bizonyítania kellene, hogy ama bizonyos közveszéllyel járó esemény közvetlenül be fog következni, sőt, még az ország miniszterelnökének botrányos és embertelen taktikázgatásához sem hajlandó igazodni, akkor egy dolgot tehet: kimenti a romákat a csapdahelyzetből. „Romamentő akciót” és „evakuálást” szervez.

Ha van valaki, aki „közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére”, az nem mi vagyunk, nem Richard Field, nem Gyurcsány Ferenc, nem az LMP, nem az MSZP, nem a jogvédők, hanem a Fidesz–KDNP-szócsövek – például Kocsis Máté és Horváth László –, akik még mindig azt állítják, hogy az ellenzéki pártok Gyöngyöspatán „jól összehangoltan” végzik az ország „feldúlását” és „külföldi lejáratását”, és hogy „a feszült helyzetben hisztériakeltést” folytatnak. Ők, Orbánnal együtt, szívesebben vették volna, ha a cigányozó, masírozó, fenyegető jobbikosokkal, szebbjövősökkel, véderősökkel és társaikkal meg az általuk kellőképpen feltüzelt faluval egyedül kell szembenéznie Gyöngyöspata (és minden magyar település) cigány lakóinak. Vagy egy életre sokkos állapotba kerülnek a félelemtől – mindannyian, bűnösök és ártatlanok, óvodáskorúak és öregek, egyszóval „a” cigányok –, vagy elegük lesz, botra-vasvillára kapnak, és akkor jöhet megint a rendőrség, az ügyészség, a bíróság. Ez a taktika, talán, most nem jön be. Ha rajtunk múlik – feljelentés ide vagy oda –, nem is fog.



Mihancsik Zsófia                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!