Célkeresztek


A magyar szélsőjobboldal egyénei és intézményes fórumai játszva szoktatják híveiket és szimpatizánsaikat az öléshez. Van persze rengeteg olyan számítógépes és internetes játék a világban, amelyben ölni kell, de ott legfeljebb az agresszivitás levezetése, még inkább az ügyesség kipróbálása és a reflexek fejlesztése a cél. Sohasem létező személy vagy embercsoport a célpont, különösen nem „ellenséges” politikai táborhoz tartozó konkrét személyek vagy egyébként is megvetett kisebbség tagjai az áldozatok. A mai magyar jobboldali kultúrában ez nem így van. Heller Ágnes legújabban szemkilövő játékban bábu, Gyurcsány Ferencre fegyverrel vadásztak a Gyurcsány-huntingban, éppúgy, ahogy a cigányokra az Olah Action nevű népirtó játékban.1 Így aztán előbb-utóbb annak is, aki nem szeret játszva gyilkolni, megtelepszik a hátsó agyában a gondolat: ezek az emberek szabad prédává váltak, nemcsak az emberi méltóságuk, az életük sem ér egy fabatkát sem, mindenki lábtörlői, játszva, verbálisan, van, akibe ténylegesen is bele lehet rúgni vagy ereszteni a golyót.

Heller Ágnes világhírű filozófusból magyar bűnözővé avanzsált a Fidesz-kormány koncepciós eljárásának és a Fidesz-hű sajtó napi hangulatkeltésének köszönhetően. (A nemzeti giccset, a nemzeti gőgöt és a nemzeti hazugságot megtestesítő Nemzeti Hitvallásból kéretik törölni legalább ezt a mondatot: „Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi teljesítményeire.” Vagy kéretik igazat írni: mi, a Fidesz, büszkék vagyunk rá, ha a nagyszerű szellemi teljesítményt produkáló magyar ember Fidesz hívő, mert ha nem az, tönkretesszük.) Aztán beindultak a hívek is: a bátor és tisztességes magyar keresztények a rajtpisztoly eldördülésére tenni kezdték a dolgukat. Eddig csak a magánszférájába – a mobiltelefonjába – betolakodva férgezték, büdöszsidózták, rohadtozták Heller Ágnest, ma már, legújabb internetes játékukban, a náci oldalról besegítő internetes bűnözők2 kínálják fel kilövésre a vállalkozó kedvű magyarnak Heller Ágnes szemét.

Gyurcsány Ferencet alig néhány éve a rendőrsorfal mögül kellett kilőni a neki szánt játékban. És megvolt hozzá a körítés: felsorolhatatlanok azok a jelzők – mennyiségileg is, ocsmányságukban is –, amelyekkel az elmúlt hét évben  a „konzervatív polgári” Fidesz és az ájtatos KDNP politikusai Gyurcsány Ferencet és vele együtt a nyilvánosságot bombázták nap mint nap. Ma sem igen múlik el ülésnap úgy a parlamentben, hogy a Fidesz–KDNP-koalíciótól és a vele e tekintetben (is) nagy összhangban együttműködő szélsőjobboldali Jobbiktól ne kapna Gyurcsány az éplelkű embert stilárisan is elborzasztó oldalrúgást (és jegyezzük meg, hogy elsősorban Schiffer András frakcióvezető révén az LMP is gyakran szólózik a kórusban). Deutsch Tamás, minthogy a magyar Országgyűlésben nem élheti ki azt a lekezelés-, megalázás- és gyűlöletmennyiséget, amelyet kollégáival együtt az elmúlt években felhalmozott magában, áttelepült az internetre. Ott hozza a nagy nyilvánosság tudomására, hogy szerinte például így áll fel az emberi hulladékok hierarchiája: „Vannak rosszindulatú örültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”, aki „egyszer és mindenkorra elmehet a picsába”. Deutsch Tamás ugyanúgy nem szégyelli ezt a beszédmódot (és nemcsak a trágársága miatt), ahogy egyetlen más párttársa sem szégyenkezett soha saját pártja és önmaga bunkó stílusa miatt. Mi több, Deutsch már ott tart, hogy ideológiát is csinál hozzá: „Ez így emberi. Ez így természetes. Ez egy természetes hétköznapi emberi közlésnek a terepe”, mondja Bolgár Györgynek, és Bolgártól, mint liberálistól, toleranciát követel ehhez a stílushoz. (Újabb hamis fogalomértelmezés a Fidesztől a magyar ember eligazítására: a tolerancia a mindent eltűrés szinonimája, a liberális meg az, aki a neki nem tetsző beszédmódokat sem teszi szóvá, mert ennek megválasztása a másik ember megkérdőjelezhetetlen szabadságjoga. Azon már csodálkozni sem érdemes, hogy Deutsch Tamás nem tud és nem akar különbséget tenni – és ezzel másokat is ugyanerre ösztönöz – a nyilvánosságnak szánt beszéd és a zárt körben elhangzott beszéd közt. Hamarosan bizonyára az Európai Parlament egyik folyosóján áll meg pisilni, hiszen ez a tevékenység is nagyon emberi és nagyon természetes, ezért méltatlan, hogy egy szűk helyiségbe zárva kelljen végezni.)


Charrette d’infamie (Narbonne) – flickr/La case photo de Got

A legtragikusabb játék mégis a cigányirtó játék, mert nagyon gyorsan valóságos szórakozás lett belőle. Heller Ágnest és Gyurcsány Ferencet sok minden és sok mindenki védi, így őket „csak” az emberi méltóságától, a becsületétől, a teljesítményétől, a jó hírnevétől – és ha rajtuk múlik, a szabadságától – próbálja megfosztani a jobboldali és szélsőjobboldali gépezet. A cigányok mellett semmiféle hatékony vagy legalább önmaga számára tiszteletet parancsoló védelem nem áll. Így aztán Tatárszentgyörgyön, Kislétán, Tiszalökön, Nagycsécsen a húsz éve tartó és egyre erőteljesebb és nyíltabb, ma már a Parlamentben is magától értetődő természetességgel folyó cigányozás hat ember életét és több tucat sebesülését követelte. Lehet, hogy még mindig vannak olyan bírók, ügyészek, rendőrök, jogvédők és politikusok – ők vannak ugyanis döntéshelyzetben –, akik szerint a cigányok elleni, kinél brutális, kinél szofisztikált uszításnak semmi köze ahhoz, hogy néhány gyilkolásra hajlamos mészáros a gyakorlatba is átültette azt, amit naponta hallott. De aki még ma is ezt gondolja, aki még ma is úgy gondolja, hogy „a gyalázkodásra bírálat kell hogy feleljen”, hogy a szélsőséges nézetek hirdetői, ha megfelelő válasszal kerülnek szembe, akkor elszigetelődnek, a vita pedig erősíti a toleranciát”, hogy „büntetőjogi büntetésekkel nem a közvéleményt és a politikai stílust kell formálni”, szólásszabadságot tehát minden nácinak, az maga is cinkos. Cinkos az az állam, amely szabadon hagyja garázdálkodni a szélsőjobboldali rohamosztagokat a magyar falvakban, cinkos az a miniszterelnök, aki a cigányok szaporulatáról értekezik a köztelevízióban, cinkos az a házelnök, aki sorozatosan szó nélkül hagyja a rasszista uszítást a parlamentben, cinkos minden rendű, rangú és irányultságú politikus, értelmiségi és jogász, aki nem érti, hogy azonnal cselekedni és változtatni kell, mert ég a ház, mert gondolkozásában, szavaiban és tetteiben gyilkos, szégyellnivaló, aljas indulatokkal teli országgá váltunk. Azzá tettek minket azok, akik csak a nemzetet tisztelik, az embert nem.


Mihancsik Zsófia                   


1 - Természetesen más magyar internetes játékok is készültek az elmúlt években politikusok rovására. De egyik sem arról szólt, hogy embert kell megcsonkítani, megölni, vagy „területet” kell megtisztítani emberek megölésével. Így tehát amikor a hírportálok az itt felsorolt „játékokat” megjelenésükkor rendszeresen összemossák az ízléstelen, de nem gyilkoló politikus-játékokkal, maguk is hozzájárulnak az elfogadhatatlan elfogadtatásához.


2 -  Bár a Fejér megyei Bíróság 2011. március 11-én első fokon felmentette – bizonyítottság hiányában – a kuruc.info főszerkesztőjét, M. B.-t, és uszításért (közösség tagja elleni támadásért) magyar bíróság az utóbbi tizenöt évben csak cigányokat ítélt el (és majd ma már veszélytelen kommunistát fog elítélni Biszku Béla személyében), véresszájú echte magyar nácikat véletlenül sem, én vállalom, hogy bűnözőnek tartom azokat az embereket, akik a kurucinfón uszítanak. M. B.-t különben sem folyamatosan elkövetett uszításért állította a magyar ügyészség bíróság elé, hanem egyrendbeli személyes adattal való visszaélés, valamint kétrendbeli, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt. Vagyis azért, mert „2006. október 7-én, majd 16-án, illetve azt követően több alkalommal, frissített formában a 2006 szeptemberi budapesti események kapcsán a kuruc.info közzétette az ügyekben eljáró bírák, ügyészek személyes adatait, őket súlyosan sértő kijelentésekkel együtt.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!