Merkel asszony Budapesten

 

Angela Merkel kancellár asszony nagyon keményen fogalmazott újévi köszöntőjében. „Ma megint azt hirdetik egyesek hétfőnként: mi vagyunk a nép. Valójában azt üzenik ezzel: ti nem tartoztok a néphez, a bőrötök színe vagy a vallásotok matt. Ezért azt mondom mindenkinek, aki ilyen tüntetésre megy: ne kövessétek azokat, akik ilyesmit hirdetnek. Mert előítélet, hidegség, gyűlölet lakozik a szívükben.” A kemény, de igaz szavak a németeket a Pegida (Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes, Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálása Ellen) névvel fellépő idegenellenes mozgalom tüntetéseitől óvták, amely – az 1989-es rendszerváltás hétfői tüntetéseire hamisan visszahivatkozva – hétfőnként rendezi a „sétáit” Drezdában és néhány más német városban, jobbára az egykori NDK területén. A német parlamenti pártok politikusai egységesen utasítják el a Pegida fellépését, még ha egyesek készek is párbeszédre a tüntetések részvevőivel. A kezdeményezőkkel, vezetőkkel azonban nem állnak szóba. A Pegida „sétálóival” szemben jóval nagyobb tömegek vonulnak fel ellentüntetőként, kiállva a sokszínű Drezda, a sokszínű Lipcse mellett. A német demokraták ellenállása elegendő volt ahhoz, hogy a minap lemondjon a Pegida vezetése, és az idegenellenes mozgalom válságba kerüljön. A kancellár asszony fellépése követendő példa lehet nemcsak a német politikusok számára.

 

A Pegida lipcsei támogatói Angela Merkel német kancellárt fejkendőben ábrázoló fotóval visznek január 21-ei tüntetésükön – MTI/EPA/Hendrik Schmidt


Azt is tudnia kell azonban, hogy a Pegida Magyarországon ma kormányon van. A párizsi vérengzést követően Orbán Viktornak az volt az első dolga, hogy a terrorizmust a bevándorlókkal hozza összefüggésbe, a Fidesz és a lakájmédia hetek óta maga folytat idegenellenes kampányt a „nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani” orbáni iránymutatás jegyében. Vajon ha Merkel asszony nem áll szóba a Pegida vezetőivel Németországban – és kizár bármiféle politikai együttműködést a hasonló irányt óvatosabban képviselő új párttal, az AfD-vel –, vajon helyes-e szóba állnia a Magyarországon kormányon levő Pegida vezetőjével, Orbán Viktorral? Helyes-e Orbán meghívására Budapestre jönnie, akárcsak öt órára is?

Kai-Olaf Lang, magyar ügyekben a CDU ismert tanácsadója az MTI beszámolója szerint elmagyarázza a dolgot. Érdemes végigolvasni ezt a diplomatikus bikkfanyelven írott szöveget: „Angela Merkel budapesti látogatása elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország változatlanul fontos Németországnak, és a német-magyar viszonynak magas helyi értéke van Németország nemzetközi kapcsolatrendszerében. Ez szerinte azzal együtt is így van, hogy a kormányzati viszonyt tekintve az utóbbi években megmutatkoztak eltérő hangsúlyok és tisztázó vitákra is szükség volt. Angela Merkel legutóbb 2009-ben járt Budapesten. Kai-Olaf Lang a február 2-i látogatás időzítéséről úgy vélte, hogy nemcsak a kancellár programjának rendszerint nagyfokú sűrűsége az oka annak, hogy az újabb budapesti útra nem került sor korábban. A magyar kormányfő berlini látogatásainak viszonzása elől nem lehet tartósan kitérni, hiszen Magyarország partner, a Fidesz pedig a CDU/CSU pártszövetség testvérpártja, az időzítés azonban kifejezi, hogy a német-magyar kapcsolatok ugyan a legmagasabb szinten is működnek, de Berlin nincs állandó készenlétben, ha meghívás érkezik Budapestről.”

Gyurcsány Ferenc a Klubrádióban Bolgár Györggyel beszélgetve világosan elmagyarázta a dolgot: Merkel nem fog magyar belpolitikai kérdésekben nyomást gyakorolni, hanem arról fog beszélni Budapesten, hogy ha az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban Orbán feladja különutas politikáját, és beáll a sorba, akkor számíthat arra, hogy az Európai Néppárt továbbra is támogatja őt, s nem hoznak vele szemben politikai szankciókat az Unióban.

Gyurcsány nem mondta, hogy helyesli-e, hogy Merkel így jár el, csak elmagyarázta a hallgatónak, hogy erről szól a látogatás. Az nyilvánvaló – ezt többek között Eörsi Mátyás szokta elmagyarázni nekünk –, hogy a magyar belpolitikában előállt veszedelmeken nem az Uniónak, nem Merkelnek kell úrrá lennie, hanem nekünk magunknak. Merkelnek, az Uniónak más gondjai vannak, azokat kell megoldaniuk. Csakhogy ahhoz, hogy ezeket a más gondokat jól és hiteles érveléssel meg tudják oldani, az Uniónak is és Merkelnek is világossá kell tennie, hogy mit gondol Orbán idegenellenes, a Horthy-rendszert visszamenőlegesen tisztára mosó viselkedéséről, a magyar demokráciát lépésről-lépésre felszámoló hatalomgyakorlásáról. Amikor azt mondom, hogy a bevándorlás ügyében Orbán azt képviseli – nemcsak Magyarországon, de az Európai Unióban is –, amit a Pegida Németországban, még keveset is mondok, hiszen sem a Pegida, sem a CDU-CSU által szintén elutasított AfD (Alternative für Deutschland, alternatíva Németországnak) párt nem teszi kérdésessé Németország parlamentáris berendezkedését. Orbán pedig nemcsak megkérdőjelezi a magyar jogállamot, amikor illiberális államot hirdet, de lépésről-lépésre tevőlegesen fel is számolja. Kai-Olaf Langtól, a tanácsadótól én még csak olyasmit olvastam Orbánról, hogy a korábbinál centralizáltabb rendszert épít, de nem teszi kérdésessé a demokráciát. Talán ezt az álláspontot teszi magáévá a CDU-CSU és az Európai Néppárt, amikor például képviselőinek nagy többsége az Európai Parlamentben elveti a Tavares-jelentést, és megvédi Orbánt a bírálatoktól. Ha Gyurcsány jól értelmezi a dolgot – és bizonyára jól értelmezi –, akkor többek között azért, hogy az Orbán vezette Magyarország megmaradjon a Putyinnal szembeni nyugati szövetségben.

Attól tartok, ez rossz számítás. Az ennyire megbízhatatlan, a jogállami normákat rendre kijátszó, az emberi jogok második világháború után kialakult euroatlanti felfogását érteni sem akaró „szövetséges” bizonyosan nem erősíti a Nyugatot, amikor az meg akarja fékezni Oroszország terjeszkedését. Jobb lett volna, ha Merkel asszony nem ad politikai támogatást Orbánnak azzal, hogy most Budapestre jön. Mert sajnos azt ad neki, akár tudomásul vesszük ezt, akár nem.

 

Bauer Tamás közgazdász, a Demokratikus Koalíció tagja

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal