Vörösiszap-katasztrófa VII – Vádaskodok és hazudozok

Utat egyelőre nem zárok el, mint a devecseriek.

Csak vádaskodok és hazudozok, mint Gőgös Zoltán, aki azt állította, „senki sem tudja, hová, hogyan, milyen koncepció alapján osztották szét a csaknem 1,2 milliárd forintos adományt, ami eddig összegyűlt a vörösiszap-katasztrófa sújtotta területek megsegítésére”. Mire Szijjártó szokás szerint lehazugozta stb. (nem érdemes részletezni, nagyjából ugyanazzal a minősíthetetlen szókészlettel dolgoznak hosszú évek óta).

Hát pedig én is ezt állítom, ráadásul úgy, hogy előtte hosszú ideig gyakoroltam a türelem és a belátás polgári erényét. Először azt mondtam magamban, várjunk, most sürgősség és kapkodás van, azonnali cselekvési kényszer, nincs idő pénzek nyilvánosságával bajmolódni. Aztán meg azt, rengeteg helyen gyűlnek az adományok, először bizonyára át kell látni és össze kell írni a forrásokat. Aztán azt olvastam (október 30-án!), hogy Pintér Sándor közölte, „a kifizetések átláthatóságáért olyan számítástechnikai rendszert kívánnak létrehozni, amely az önkormányzatok, a lakosság és a hatóságok számára is nyitva áll majd”. Gondoltam, ez nem egy bonyolult rendszer és honlap, várok egy hetet, aztán megnézzük, mit tesznek fel rá, addig befogom. (Mellesleg: honnan tudjuk, hogy 1,2 milliárd? És nem több – vagy, persze, kevesebb. Tőlük tudjuk. Ráadásul Orbán Viktor még ma is gyűjt, a honlapján is, a sporttelevíziókban is – bocsánat, jobbára azokat nézem.)

Azóta több mint két hét eltelt. A belügyminisztérium honlapján ott kellene lennie, szembeötlő helyen, a könyvelésnek. Nincs ott. Csak a vorosiszap.hu-hoz van egy link, ahol a november 5-ei hír lazán azt közli velem, hogy már több mint egymilliárd forint érkezett a kármentő alapba. Mi az, hogy több mint egymilliárd?! Fillérre és naponta kérem, tisztelt hölgyek és urak, ugyanis ez nem az Önök pénze. A november 12-ei hírből megtudjuk, hogy „a Kármentő Bizottság 33 millió 400 ezer forint segély megítéléséről döntött a devecseri és kolontári önkormányzat részére a Magyar Kármentő Alapból”, ahová eddig „mintegy 1 milliárd 189 millió 289 ezer forint adomány folyt be”. Mi az, hogy „mintegy”?! Nem! November 12-én 17 óra 28 percig 1 milliárd 189 millió 289 ezer forint 12 fillér, plusz ennyi és ennyi kamat gyűlt össze (az OTP-től, persze, mert ott van a számla).

 
Frères humains – flickr/Didier Bonaventure

Szóval tisztázzuk:

Ez olyan pénz, amelyet súlyos tragédiát elszenvedett embereknek adtak a saját zsebükből olyan embertársaik, akiknek lelkük volt, átérezték ismeretlen társaik vészhelyzetét, és segíteni akartak nekik. Ez a világon a legkényesebb pénz. A lehető legszigorúbban kell bánni vele. És a szigor elengedhetetlen és elsődleges feltétele a nyilvánosság, illetve a kezelők feddhetetlensége. Ha Orbán Viktor maga lenne Szent Antal, és a kormányában meg a pártjában nem lenne egyetlenegy olyan egyén sem, aki kétes ügyletekbe bonyolódik (legutóbb a megbízhatóság és a tisztaszándékúság legfőbb letéteményese, a nyomozási főbiztos), akkor is fillérre és naponta el kellene számolniuk ezzel a pénzzel. Nem most! Az első pillanattól fogva.

Szijjártó Pétertől (maga is feddhetetlen honatya) nem várom el, hogy felfogja: nem kormányrendeletekről és majdani döntésekről van szó, hanem napi elszámolásról. Lássam a pontos összeget minden nap! Azt is, hogy hány magánszemély és hány szervezet adja össze, esetleg azt is, hogy közülük hányan külföldiek. És olvassam a Kármentő Bizottság üléseinek jegyzőkönyvét, de legalább a döntéseik indokait és szempontjait, részletesen. Miért épp 33 millió 400 ezer, és miért ilyen megosztásban? Nem az elosztás elvi és általános szempontjaira vagyok kíváncsi – az a dolognak egy másik szintje. Hanem ennek a pénznek a napi sorsára.

Ami pedig a pénz kezelőinek feddhetetlenségét illeti. Természetesen ott kell lenniük a bizottságban a helyieknek. De ez így talán mégsem elég:

A Kármentő Bizottság elnöke Lasztovicza Jenő (a Veszprém Megyei Védelmi Bizottság elnöke), Fidesz; elnökhelyettese Dr. Zsédenyi Imre (a Veszprém Megyei – fideszes – Önkormányzat Főjegyzője). Tagja Ékes József (a Veszprém megyei 01. sz. OEVK fideszes országgyűlési képviselője), Marton László (Somlóvásárhely község független polgármestere), Tili Károly (Kolontár község független polgármestere), Toldi Tamás (Devecser város fideszes polgármestere) és Dr. Tollár Tibor (az OKF gazdasági főigazgató-helyettese).

A Kármentő Bizottság döntéseit háromtagú felügyelő bizottság ellenőrzi. A felügyelő bizottság elnöke Horváth Mária (a Veszprém Megyei – fideszes – Önkormányzat Gazdasági Iroda vezetője), tagja Dr. Nagylaki Csilla (a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője) és Vallerné Fuith Anikó (az APEH Központi Főigazgatóságának osztályvezetője).

Nem elég, mert nincs olyan Fidesz-tag, akiről elhinném, hogy önérzetesen nem hajtja végre pártja és pártvezetője legvállalhatatlanabb utasításait is. Hosszú évekre visszamenőleg nem találkoztam ilyen madárral. Vállalhatatlan utasításokkal viszont naponta bombázzák és alázzák meg őket.

És különösen azért nem elég, mert mint tudjuk (és ők is tudják), a köztisztviselők jogállásáról szóló javaslat kimondja: jövő év január 1-jétől a közszolgálati jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti. Mármint ha elfogadják a Kósa–Tarlós–Kovács-féle javaslatot. Márpedig ha ott van az Országgyűlés előtt, akkor bizony elfogadják.

Na, ez az az eset, amikor végképp nem mindegy, elhisszük-e, mi, adakozó állampolgárok, hogy egy kormányzati vagy egy közigazgatási szakemberben megbízhatunk. Márpedig nem hisszük el, nem hihetjük el, hogy független és nekünk felelős szakemberként működik, ha tudjuk, hogy fideszes főnökei bármikor indoklás nélkül kirúghatják, ha nem idomul.

Ha az összes garanciális intézménybe bepakolták is az embereiket, ebbe a bizottságba nem lett volna szabad. Vagy ha mégis, akkor olyan párt- és kormányfüggetlen, feddhetetlen szakembereket is be kellett volna venni a bizottságba is, a felügyelő testületbe is, akikről elhisszük, hogy kiabálnak, ha visszaélést vagy részrehajlást tapasztalnak.

Ismétlem: ez a mi pénzünk, adománypénzünk, szolidaritáspénzünk. Tudnunk kell minden mozdulatról, amely rá irányul. Hacsak nem szoktuk meg máris, hogy a magánpénzünk sem magánpénz többé, ha az Orbán-féle nemzetfelemelés a tét.


Mihancsik Zsófia                  




Korábbi vörösiszap-írások:
Illés Zoltán és a katasztrófa - I.
Vörösiszap-katasztrófa – II. – Három szál
Vörösiszap-katasztrófa III. - Az etnikai alapú segítség és ami mögötte van
Vörösiszap-katasztrófa IV – Szakemberi felelőtlenség vagy államtitkári rémhírterjesztés?
Vörösiszap-katasztrófa V. – Bizonyítékokat!
Vörösiszap-katasztrófa VI. – A múlt jelene


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!