rss      tw      fb
Keres

A magyar újságírás másik szégyene



Papp László Tamással, a hvg.hu 2010 előtti állandó szerzőjének személyével és életművével most nem foglalkozom. Aki veszi a fáradságot, és utánanéz, hogy abban az időben miről, milyen alapállásból (ha az annak tekinthető) és milyen hangnemben írt Gyurcsány Ferencről egyfelől és Orbánról meg a Fideszről másfelől, szerez némi fogalmat arról, milyen szerepe volt a 2010 előtti hvg.hu-nak és személyesen Papp László Tamásnak a Fidesz kétharmadában.


Most végeérhetetlen cikkben (szerette mindig az ilyeneket) Debreczeni Józsefet meszeli el A fideszes rablógazdaság című könyve miatt az Átlátszó honlapján. A hosszú cikk tartalmi állításaival most szintén nem foglalkozom, remélem, megteszi más. Csak annyit jegyzek meg, hogy soha sehol, sem a médiában, sem a sajtóban, sem a könyvkiadásban nem lenne szükség szerkesztőre, ha a kisebb-nagyobb anyagokból, amelyeket szorgos médiamunkások vagy mások összehordanak, összeállna a nagy kép. Sohasem áll össze, ez a rákfenéje például az újságírói munkának. Debreczeni József nem lopott és ollózott, hanem egy másfajta minőséget hozott létre. Nyomasztó valóssággá rakta össze mindazt, aminek a hétköznapi életben, az újabb és újabb botrányok közepette, a minden csoda három napig tart világában és a hathatós ellenpropaganda következtében nem érezzük a súlyát.


Amiért most mégis hajlandó vagyok Papp László Tamással meg a cikkével foglalkozni, amely minden bizonnyal az Átlátszó véleménye is, az egy elképesztő arcátlanság.


Milyen érdekes (s nyilván nem véletlen), hogy a nagyipari méretű Fidesz-korrupció primer feltárásában Debreczeni szerint sem a Gyurcsány-rajongók kedvenc fórumai (Népszava, 168 óra, Galamus.hu, Klubrádió, ATV, stb.) jeleskednek. A balliberális erőforrásokat nyilván fontosabb dolgok kötötték le. Az ellenzéki összefogás (értsd: Gyurcsány Ferenc pozicionálása) körüli fáradhatatlan harc például. Dolgozzanak csak a lesajnált, leidiótázott, lefideszbérencezett újságírók, a belpolitikai profitot pedig majd lekaszáljuk mi. Nem rossz üzlet, Simicska Lajosnak is becsületére válna.” Ezt írja Papp László Tamás.


Először is. Fogalmam sincs, miféle erőforrásai vannak a fent felsorolt fórumoknak. Nyilván nem veti fel őket a pénz, mert a négy éve működő fideszes hirdetési piacról remélhetőleg a szerzőnek és a közlőjének is van némi képe. Azt azonban tudom, hogy valamennyi szerkesztőség. Újságírókkal, rovatvezetőkkel, adminisztratív személyzettel. Hogy jön ide a Galamus? Amelynek egyetlen mindenes szerkesztője van, aki az összes létező lapszerkesztői munkát egyedül látja el napi huszonnégy órában? Plusz van egyetlen fordítója, egyetlen webszerkesztője és néhány állandó értelmiségi cikkírója („csoporttagja”)? Kinek és miféle szabadidejéből kellett volna a Galamusnál fideszes korrupciókat feltárni? És milyen pénzből? Abból, amit az olvasók összeadnak? És amiből négy év alatt arra sem futotta, hogy csak egyetlen újságírót vagy szerkesztőt felvegyünk? Ami csak az éhenhaláshoz és a vegetáláshoz elég? Miféle aljas beszólás ez? Miféle engesztelhetetlen gyűlölet és megvetés egy olyan portál és készítői iránt, akik emberfeletti munkával, ketten éhbérérét, mindenki más ingyen, napi szinten állítanak elő tartalmakat és minőséget?


Másodszor: hogy lehet ilyen elvakultan gyűlölni egy embert? Nevezetesen Gyurcsány Ferencet? Hogy lehet minden mást, így emberek munkáját, meggyőződésük és elveik képviseletét, azaz a Galamus több mint négyéves napi tartalmainak a megítélését ennek az egyetlen indulatnak alárendelni, és azt állítani, hogy a Galamus Gyurcsány pozicionálásával volt elfoglalva? Mi a különbség Papp László Tamás, a közlője, illetve Orbán között? Ha egyszer az idők során mindnek annyira beakadt Gyurcsány, hogy a világban már nincs más iránytűjük, csak ez. Így aztán, aki az ő megsemmisítő ítéleteiket nem fogadja el, aki arra vetemedik, hogy a tények sokfélesége szerint értelmezze a világot és a világ helyzeteit, sőt még a saját eszét is használja hozzá, aki nem tűr el hazugságokat és kirekesztéseket pusztán azért, mert egy olyan ember pártját és választóit sújtják, akit kötelező gyűlölni és agyontaposni, az az ő szemükben csak ócska rajongó lehet. Nem, nem mi vagyunk a Gyurcsány-rajongók (ezt számos írásunkkal tudom bizonyítani): ők vannak rácsavarodva Gyurcsányra, a lehető legelvakultabb módon. Szar lehet ilyen egy-ügyűen élni. Ha a tényfeltárásban is ennyire elfogulatlanok és megbízhatóak, akkor mindenki jobban jár, ha felhagynak ezzel a szakmával.


És még valami: a fent idézett passzus és ez a szemlélet mindent elmond az újságírói szolidaritásról is. Végképp nem vágyom az orbánista sajtó kötelező kussolására az elvtársi fórumok szemétségei láttán. Amit ők művelnek, az a magyar újságírás szégyene. De hogy egy templom egere portálról, amely láthatóan és köztudottan iszonyú nehézségek árán van fenntartva több mint négy éve, egy másik portál ilyen hangon beszéljen, hogy a teljesítményét és a minőségét így ítélje meg, ez a magyar újságírás másik szégyene.