Bajnai és az MSZP



Radnóti Sándor levele


Kedves Zsófi,


mivel írásokat csak lájkolni lehet, én meg diszlájkolni szeretném a Magáét (Gratulálok Bajnai Gordonnak), ezért írok. Nem szép dolog, hogy bátor, önálló és kitűnő ember létére beáll abba a sorba, amely a valószínű – s ahogy látom, az Orbán-adminisztráció elkeseredett ellenfeleinek körében még annál is biztosabbnak tartott – választási vereség esetére kijelöli a bűnbakot. Bajnai Gordon megtett egy a jelen helyzetben logikailag elkerülhetetlen lépést, hogy megakadályozza a demokratikus ellenzéki pártok egymás elleni föllépését. Mivel ő tette meg, ezzel áldozatot hozott és nagyvonalúságról tett tanúbizonyságot. Kívánatos lett volna, hogy hasonló áldozatkészséget és nagyvonalúságot mutasson volt légyen partnere is, megértve, hogy nem normális választásokról van szó, ahol magától értetődően a legnagyobb ellenzéki párt vezetője a miniszterelnökjelölt. Ez nem történt meg. További logikai lehetőséget nem látok, föltéve ha az összefogás a kényszer.


Nincs kifogásom ellene, ha ezt a pár sort megjelenteti a Galamuson.


Szeretettel üdvözli
Radnóti Sándor



A sorrend – MTI/Kovács Tamás


Mihancsik Zsófia válasza


Kedves Sándor,


A dolgoknak, mint tudjuk, történetük van. A szóban forgó másfél éves történet az én nézőpontomból arról szól, miért nem működtethető a politika nagyvonalúsággal és áldozathozatallal. Sohasem, mert a politika művelése – noha normális esetben nem gengsztermódszerekkel folyik, ahogyan ma azt a kétharmad előadja – érdekharc, és különösen egy dörzsölt ellenféllel szemben nem működtethető életképes taktikák és stratégiák nélkül, a kompromisszumokat kikényszerítő helyzetek előállítása nélkül. Amikor felrémlett bennem, jó háromnegyed éve, hogy Bajnai Gordon a hatalmi játszmákban profi ellenfelével csak a nyíltságát, őszinteségét, polgári erényeit és remélt meggyőzőkészségét tudja szembeállítani, megírtam a félelmemet, hogy Bajnait meg a pártját így fel fogja zabálni az MSZP. A történet kanyarjait és egyéb szálait most mellőzöm, de szerdán végleg eljutottunk ehhez a helyzethez. Mert Bajnai Gordonnak, különösen az elmúlt félév után – ahol szerintem még mindig módja lett volna megerősíteni a saját ellensúly-szerepét az MSZP-vel szemben, de mert ő ilyen alkat, ezt is elmulasztotta – végképp nem maradt eszköze Mesterházyval szemben. Így aztán szerintem Bajnai nem „áldozatot hozott” szerdán, hanem levonta a saját sikertelen kísérletéből adódó következtetést. Ami, persze, szintén ritka polgári erény ebben az országban.


Tudatosan nem írtam hosszú elemzést a Gratulálok helyett, ahogy most sem fogok ennél többet írni. Talán majd ha túlleszünk a választáson, mert ami történt, szerintem alapos végiggondolásra érdemes, természetesen nemcsak Bajnai szereplése miatt.


Az viszont igencsak bánt, hogy feltételezi rólam, bármikor és bárkivel szemben a bűnbakképzés eszközéhez folyamodom. Sohasem tettem. Gondolkozni szoktam, nem önkényesen csoportosított tények alapján hamis értelmezéseket előállítani, és mélységesen megvetem a bűnbakgyártás össznépi szokását. Egyebek mellett azért sem tartom az MSZP-t felelős pártnak, mert önreflexió helyett még ma is a bűnbakképzésből él (az ő bűnbakját Gyurcsány Ferencnek hívják). De miért kellene elhallgatnom, hogy Bajnai kísérletének kudarca a politika nyíltabb, demokratikusabb és tisztább művelésére – ami másfelől a partnere gátlástalanságáról és törtetetéséről szól – ismét előállította azt a helyzetet, amelyben 2010-ben voltunk, mi, akik akkor is pontosan tudtuk, hogy Orbánt a hatalom közelébe sem szabad engedni? Azaz hogy bejött az MSZP számítása: ismét elővehetjük a gumikesztyűt, az orvosi csipeszt meg a szájmaszkot, miközben „Mesterházy miniszterelnökségére meg a szövetségben domináns pártjára” szavazunk, csak hogy Orbán meg a rendszere eltűnjön. Mindössze annyi a változás, hogy 2010-hez képest egy reményt is elveszettünk, amely Bajnaihoz fűződött. Ezt el lehet hallgatni a remélt (és kényszerű) választási szövetség érdekében, csak nem érdemes. Legalábbis ha úgy gondoljuk, hogy vannak olyan választók is, akik nem puszta indulatból, hanem józan mérlegelés alapján dobják be, még így is, a szavazólapjukat.


És bocsánat a maga levelénél némileg hosszabbra sikerült válaszért.



Mihancsik Zsófia