Az álhírgyártás- és a kisúgásdömping nagy napjai



A Magyar Nemzet kedden megint „megtudta”, hogy „Bajnai Gordon – Gyurcsány Ferenc egyetértésével – Róna Péter közgazdászt támogatja az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének”.


Korábban a Magyar Nemzet – meg a Magyar Hírlap, meg a HírTv – azt „tudta meg”, hogy Gyurcsány fejében kik szerepelnek miniszterelnökjelöltként. Nyomban el is kezdték hívogatni telefonon azokat a „Gyurcsány-jelölteket”, akikről úgy gondolták, érdemes őket jó előre lejáratni. (És az általuk gyártotta Gyurcsány „listát” most van képe a Magyar Nemzetnek „korábbi információknak” nevezni.)


Ennek az álhírnek a keletkezéstörténetét már megírtam (lásd: „Gyurcsány listája”). Erre az újabb abszurdra, Róna Péter közös jelölésére nem fogok időt vesztegetni, mert ismét csak két lehetőség van: a Magyar Nemzet vagy ismételten hazudik, hírt kohol, politikai célú információgyártást folytat, vagy be van kötve Bajnai és Gyurcsány fejébe. Azt ne tételezzük fel, hogy a Magyar Nemzet című jobboldali propagandaújságnak mindkét pártban van olyan beépített embere – a pártok szempontjából árulója –, aki naprakészen tájékoztatja őket Bajnai és Gyurcsány legtitkosabb gondolatairól. Ennyire azért nem tökéletes az a rendszer, és tökéletlen emez.



Fotó: vasarnapihirek.hu/Halász Nóra

A nagyobb baj az, hogy sokadszor dől be a teljes magyar sajtó a jobboldali szarkeverésnek. Nem elég, hogy az újságok már most tele vannak névtelen MSZP-s politikusok kisúgásaival (akik vagy önjelölt fontoskodók, vagy megbízott manipulátorok, azzal a feladattal, hogy a portálok híréhségével visszaélve befolyásolják a közvéleményt, természetesen a saját pártjuk érdekében). A hírközlők a tudatlanok balgaságával buknak rá a Magyar Nemzet álhíreire is. Jószerével nincs újság, nincs televízió és rádió, ahol kedden ne jelent volna meg Róna Péter mint a Bajnai–Gyurcsány-féle miniszterelnökjelölt neve.


Akit megáldott Orbán istene némi memóriával, felidézhetné magában, mielőtt leírja a Magyar Nemzet idióta „hírét”, Róna Péter és Bajnai Gordon közös történetét. Amelyet meglehetősen egyoldalúan Róna Péter alakított. Így:


Róna szerint Bajnainak „egy a zászló”-féle „kriptofasiszta” hatalomgyakorlat-elmélete van.


Róna szerint „2006-tól kezdve kétségbeesetten írtam és nyilatkoztam a devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kaptam a ’kókler’ minősítést a devizahitelezés megalkotóitól. Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó Péter és Felcsúti Péter. […] És az, hogy azok, akik személyesen felelősek mindezért, akik több mint egy millió embert fosztottak meg mindenüktől képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani… egyszerűen elképesztő, érthetetlen a számomra”.


Róna szerint „mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával”.


Róna szerint „nem a Bajnaival van a baj. Baj van viszont a Bajnai csoportjával. Ami kizárólag egy Gyurcsány–Bajnai-csoport. Már bocsásson meg: Szigetvári Viktor, Oszkó Péter, Felcsuti Péter, Balázs Péter, hát ez… ez politikai és ideológiai értelemben egy egyhangú tömörülés”.


Róna szerint „Bajnai Gordon volt az Új Magyarország fejlesztési terv megalkotója, ami egy zöld pártnak semmiképpen sem lehet szimpatikus”.


Róna szerint „én világosan megmondtam Bajnai Gordonnak, amikor találkoztam vele, öt-hat nappal az LMP kongresszusa előtt, hogy hol van az előre vezető út. […] Én mondtam neki, hogy ez elhamarkodott. Ne csináld! És ő azt mondta, ez már el van döntve, ez így lesz. Mindig mi vagyunk, az LMP az, aki rosszul csinálja. Nem a másik, hanem mi.”


Róna szerint összefogás, egyetértés „nem lehet. Ez egy tévedés, ez egy téves út és nagyon veszélyes út. Mert szerkezetileg, pénzügyileg, finanszírozás szempontjából, tehát az összes, a választáshoz szükséges adminisztratív-strukturális szempontból ez az út egy járhatatlan út”.


Arról nem beszélve, hogy Róna Péter évek óta ahhoz az LMP-hez van erőteljesen bekötve, amelynek „társelnöke”, Schiffer András feltétel nélküli Gyurcsány-tiszteletéről közismert, és bármit szívesebben hall, mint az „összefogás” szót. És amelynek a politikában és a politikusokban – meg nem utolsó sorban a saját pártjában – csalódott, „elveihez” hű országgyűlési képviselője, Ertsey Katalin még mindig ott tart, hogy„az egykori barátainkat látni most lassan Gyurcsány Ferenccel egy ágyba feküdni, az eléggé sokunknak elveszi a kedvét”.


Lehet persze Bajnai Gordont és Gyurcsány Ferencet mazochista politikusnak tartani, akik azokért rajonganak és szívük szerint azokat emelnék maguk fölé-elé, akik a lehető legtöbb rosszat elmondják róluk, folyamatosan kioktatják őket, sőt a feljelentgetés sem idegen tőlük, viszont gyökeresen másként gondolkoznak mindenről, mint ők. De ehhez olyan sajátos újságírói észjárás kell, amelynek a működését és logikáját nem ártana, ha ismernénk, mielőtt az illető újságíró "hírét" vagy véleményét elfogadjuk.


Róna Péterről és az ő ambícióiról meg csak annyit, hogy ezek után nem azt mondja az atv.hu-nak az ő állítólagos miniszterelnökjelöltségéről, hogy ugyan már, isten őrizz, ő ezzel a kriptofasiszta, álnok, cinikus, erőszakos, népfosztogató bandával szóba állni se hajlandó, nemhogy miniszterelnökséget vállalna náluk. Nem. Róna azt közli, hogy „bizonyos dolgok szóba kerültek, de legfeljebb informális tapogatózás történt, amit nem neveznék megkeresésnek”. Meg azt: nem válaszol „ha”-val kezdődő kérdésre. Egy jellem!


Szóval, kedves kollégák! El lehet most napokig szórakozni, a legfőbb isten, a hírverseny jegyében azzal, hogy a portálok, televíziók és rádiók egymástól kapkodják a hírnek álcázott ordenáré nagy baromságokat meg a Fidesz-központban kiagyalt manipulatív etetéseket. Aztán ha már minden potenciális jelölt nevét megforgatták a nyilvánosságban, és a választókat kellőképpen kiábrándították, hiszen ez a nyomorult ellenzék még arra se képes, hogy az újságok valamelyik ál-miniszterelnökjelöltje mellett kikössön, akkor ismét, mint 2009-ben, meg lehet majd vádolni őket, a politikusokat „kasztingolással”. És ismét el lehet majd mondani, hogy kizárólag ők, a politikusok az okai Orbán újabb kétharmadának. A sajtó ártatlan, csak a dolgát teszi. A felelőssége még odáig sem terjed, hogy mielőtt bármilyen információt közöl, legalább minimális mértékben utánanézzen a valódiságának, a hitelességének, de legalább a hihetőségének.


Hajrá! Nagy nehezen eljutottunk valamiféle közös Orbán-ellenes választási szövetség küszöbére, legördülőben a nagy kő a választói szívekről, itt az ideje, hogy még mielőtt bármi értelmes megoldás létrejönne (ha egyáltalán létrejön), szétverjük!