Hát ezért tartanak bennünket náci országnak



A bírónőnek zsidónak tetszik lenni?” – ezt a kérdést tette fel a jobbikos országgyűlési képviselő, amúgy ügyvéd Gaudi-Nagy Tamás egy 2013. november 29-ei tárgyaláson.


Kénytelen vagyok védői tisztemből megkérdezni a bírónőt: zsidó vallású-e, zsidó származású-e, illetve a bírósággal kapcsolata olyan-e, amely az ügy elfogulatlan elbírálását lehetővé teszi?” – ezt a kérdést Grespik László ügyvéd, az első Orbán-kormány idején a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője, 2002-ben a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje tette fel egy 2003. november 25-én tartott bírósági tárgyaláson.



A svéd televízió filmjéből – a náci érzelmű magyar ifjúság klubjában


Régi „szép” idők


2003-ban már öt évvel vagyunk a per tárgyát képező Viking klubbeli neonáci találkozó után, ahol 1999. február 13-án magyar és külföldi neonácik ünnepelték a Becsület napját. A közösség elleni izgatás miatt folyó perben az ügyészség azzal vádolt hét zenészt, hogy az 1999-es összejövetelen zsidóellenes és fajgyűlölő dalokat énekeltek. A vádirat négy oldalon át sorolta az inkriminált dalszövegeket, például ezt: „Fussál, fussál büdös zsidó, esztendőre, vagy kettőre, úgyis szappan lesz belőled.” Grespik kérdése, amellyel szerinte ő a bírónő „elfogulatlanságát” tudakolta, a per első napján hangzott el. (A bírónő, sajnos, válaszolt: nem, nem zsidó, és a felmenői között sincs zsidó származású.)


2003-ban Grespik kérdéséből óriási botrány kerekedett. Hetekig foglalkozott vele a felháborodott nyilvánosság. Nyomban elítélte Grespiket Medgyessy miniszterelnök, aztán egy hét elteltével Orbán ellenzéki vezető is („pártja mindig az emberi méltóság oldalán állt”). Seres László például erre így reagált: „Remek hír. Jó belegondolni, mennyire másképp alakul minden ebben az országban, ha ez az üzenet mondjuk már öt évvel ezelőtt megjelenik a Fidesz politikai kommunikációjában.” „Én elhiszem Orbánnak, hogy őszintén megveti a szélsőjobboldalt, de lássuk be: nem teljesen érthetetlen, ha a nyilvánosság előtt nincs különösebb visszhangja az elhatárolódásnak. Ő és a Fidesz vezető politikusai ugyanis a ’Történelem Fő utcáján’ [ennek a „kulturális giccsnek a rendezvényein”] hónapok óta együtt sétálnak azokkal, akiktől naponta kéne hasonló módon elhatárolódni.”*


Takács Albert, az Általános Emberi Jogok Országgyűlési Biztosának helyettese, illetve Sódor István fővárosi főügyész panaszt tett az ügyvédi kamaránál. A kamara kínosan feszengett, hosszan jogászkodott (melyik törvény a fontosabb, a személyes adatok védelméről vagy az ügyvédekről szóló), alkotmányértelmezést kért, kamarai elővizsgálatot indított, hogy kiderítse, indítson-e vizsgálatot. Ahogy Eörsi István a korabeli Magyar Hírlapban írta (2003. december 1.): „A különféle jogászi testületek, amelyek most eljárásjogi, perrendtartási és egyéb formai indokokra hivatkozva nem hördülnek fel, amiért Grespik megsértette őket, és készen talált jogászi formulákat hangoztatnak, hogy még csak állást se kelljen foglalniuk, felkeltik azt az iszonyatos, és alig kimondható gyanút, hogy talán csakugyan nem demokraták.”


És valóban: röpke félév után, 2004. április 6-án a kamara oda jutott, hogy még csak vizsgálatot sem indít Grespik ellen, méghozzá az ügyvédekre vonatkozón alkotmányos szabály miatt (amely, ezek szerint, fontosabb, mint az emberi méltóság alkotmányos védelme). Az pedig Péterfalvy Attila adatvédelmi ombudsman szakvéleménye volt, hogy adatvédelmi szempontból sem követett el szabálysértést Grespik, amikor különlegesen kezelendő személyes adatra kérdezett rá, mert a bírónő önkéntesen válaszolt. Nem hatotta meg a kamarát a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság érvelése sem, amely a kamarához benyújtott panaszában azzal érvelt, hogy Grespik a PKKB tárgyalótermében tanúsított kihívó magatartásával megszegte a faji, etnikai, vallási hovatartozás szerinti megkülönböztetés alkotmányos tilalmát, azzal pedig, hogy nem adta meg a kellő megbecsülést és tiszteletet a bírói kar egyik tagjának, vétett hivatása etikai szabályai ellen.


A kamara természetesen elhatárolódott Grespiktől. Akire nézve tehát az ügynek az égvilágon semmiféle, a legcsekélyebb következménye sem lett. De akkor még legalább észrevette a magyar nyilvánosság, hogy Grespik olyasmit követett el, ami egy épeszű, ép erkölcsi érzékű társadalomban tűrhetetlen. Hogy megismételhető se legyen, arról az ügyvédi kamarának kellett volna gondoskodnia.



A Der Spiegelben közölt fotó a Zsidó Világkongresszus elleni budapesti tüntetésről


A sivár jelen


Mert most megismétlődött. A különbség „csak” annyi, hogy Gaudi-Nagy 2013. november 29-én ugyancsak a tárgyalásvezető bírónak feltett kérdése totálisan visszhangtalan maradt. Nyoma sem lenne, ha az Index nem veszi észre, és nem írja meg, hogy „az ügyvédi minőségében tevékenykedő jobbikos képviselő az eljáró bírónőt felszólította, hogy ’az elfogulatlanság megállapítása érdekében’ nyilatkozzon arról, hogy zsidó származású-e. Gaudi-Nagy azért tartotta fontosnak megismerni Rózsa Mária felmenőit, mert az ügyben egy másik, szerinte zsidó származású magyar – jobbikul: ’zsidó ember’ – is érintett.” De legalább a bírónő visszautasította a kérdést, „az ügyésznő pedig maliciózusan megkérdezte, hogy őt nem tartja-e elfogultnak Gaudi-Nagy”.


A közvélemény ma már azt sem veszi észre, ha a Jobbik egyszer már feloszlatott félkatonai alakulata avatásokat rendez Budapesten, megfélemlítő masírozásokat tart a magyar falvakban, a rendőrségen/ügyészségen továbbra is elakad minden olyan kezdeményezés, amely a náci uszítások és magatartások terjedésének a jog eszközével próbálna gátat szabni. (Emlékszünk a húsz éve követendőnek tartott érvelésre: ha nem a véleménynyilvánítási szabadság részének tekintjük az embergyilkos uszítást, ha tiltjuk és büntetjük, csak annál vonzóbbá tesszük. Hát nem jött be ez a bölcsesség sem: a Jobbik ma 16 százalékon áll a biztos pártválasztóknál, és a tudatos pártválasztó magyar egyetemisták körében ma a legnépszerűbb párt.)



A Süddeutsche Zeitungban közölt fotó


Szerintem egy egészséges lelkületű országnak, beleértve az épeszű jobboldaliakat is, fejre kellett volna állnia, először akkor, amikor arról értesült, mit beszélt egy létező, legális, szabadon terjeszkedő agresszív magyar náci szervezet vezetője tavaly október 23-án a Corvin közben, tehát közterületen, egy nemzeti ünnepen, egy szélsőjobboldali demonstráción, másodszor akkor, amikor megtudta, mivel indokolta a rendőrség, hogy elutasította az ügyben tett feljelentést. Tyirityán Betyársereg-vezető tavaly október 23-án üvöltve sorolta, szerinte ki volt zsidó a Rákosi-rendszer vezetői közül, majd Dániel Péter ügyvédet szidalmazta: „Büszkén vallja magát zsidónak. Én nagyon utálom a fajtáját. Ütik-verik a fajtánkat.” Tyirityán ezzel szemben olyan kormányt szeretne, amely „ezt a fajtát, ezt az embertípust, ami a jelképeinket gyalázza, újra marhavagonokba rakná, és elvinné jó messzire dolgozni”. A rendőrség pedig idén augusztusban a következő abszurd érveléssel utasította el a feljelentést: „a Betyársereg vezetője engedélyezett rendezvényen szólalt fel: olyan önként megjelent hallgatóság előtt tartott beszédet, amelynek véleménye feltehetően megegyezik Tyirityán Zsolt véleményével és nézeteivel. A szónok és az egybegyűltek csak a mindenkit megillető alkotmányos alapjoggal, az egyesülési joggal éltek. A felszólaló a saját véleményét fejtette ki az ötvenhatos forradalommal kapcsolatban – úgy, ahogyan ő látja.” És: „Egy olyan környezetben, ahol a résztvevők egyöntetűen ugyanazt a nézetet vallják, nem beszélhetünk uszításról, hanem inkább a résztvevők egyetértéséről.” (Mondom: nem az egykori Viking klub, hanem a Corvin köz volt a kirohanás helyszíne!)



A BBC brit közszolgálati műsorszóró honlapján közölt fotó a Betyárseregről


Őszintén szólva nem is értem, mi a baja a sok jogásznak, igazságszolgáltatásban dolgozónak, érdekvédelmi és szakmai szervezetnek, értelmiséginek és közembernek a Fidesszel. Orbán ugyanarra használja a jogot, amire ők: Orbán a minden szempontból tarthatatlan hatalmi törekvéseit alapozza meg vele, ezek a különféle instanciák meg a joghoz menekülnek, hogy felmentsék magukat a náci fertőzés megakadályozásának kötelessége alól.


De van-e embertisztelő ország, amely eltűrné, hogy egy teljes falu lakossága, beleértve a gyerekeket is, ki legyen szolgáltatva egy olyan kényszerképzetes embernek, amilyen az Érpatakot uraló, erről a bázisról szabadon terjeszkedő, a saját jelmezesen fellépéseit is halálosan komolyan vevő polgármester?


Mindenki, aki kicsit is figyeli a magyar közéletet, húsz éve tudja sorolni azokat a felháborító, egy normális országban eltűrhetetlen és eltűretlen eseteket, amelyek 1989 óta egyre erőteljesebben ismétlődnek Magyarországon. És a kifogáskereséseket, majd a közönyt, amely ezeket az eseteket és az egész folyamatot kíséri. A vad, agresszív szélsőjobboldaliság terjedését és erősödését, és azt ezt elősegítő szoft fideszes politikát, előbb ellenzékben, majd kormányon.



A France Inter francia közszolgálati rádió honlapján közölt fotó. A szélsőjobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom molinója: „A csillag változott, a rendszer maradt”


Aki nem itt él, a képeket az is látja. Azokat a képeket, amelyek láttán fél Európa megretten. És kiabál. Már megint helyettünk is. Mondhatjuk mi, hogy nem igaz a kép, amelyet a nyugati sajtó fest rólunk, amikor minden héten megjelenik valamelyik világlapban egy elszörnyedt beszámoló a magyar szélsőjobboldal szabad burjánzásáról. Tiltakozhatunk, hogy dehogyis vagyunk mi náci ország. Mondhatják jeles és kevésbé jeles értelmiségiek és politikusok, hogy ugyan már, Orbánék nem nácik. Annak az országnak és annak a kormánynak, amely ezt eltűri, sőt nyíltan vagy fű alatt támogatja, nincs mentsége. Nincs senkinek, aki megtartja a magánmeggyőződésének azt, amit már két évtizede üvöltve kellene képviselnie.



A Deutsche Welle német közszolgálati műsorszóró honlapján közölt fotó a tatárszentgyörgyi masírozásról






* Magyar Hírlap, 2003. december 3.: „1999 és 2002 között Orbán Viktor csak akkor reagált érdemben Grespik folyamatosan vitatott tevékenységére, amikor az Európai Unió nagykövetei tiltakoztak az ellen, hogy szerintük a közigazgatási hivatal diszkriminatív döntéseket hoz külföldiek ingatlanvásárlásaival kapcsolatban. Pedig a bevándorlási szokások szigorúságára hivatkozva a közigazgatási hivatal a betelepedési engedélyek kiadásakor a vallás felől is tudakozódott, mondván, ’ez nem az elbírálás alapja, csupán orientáló tényező’. Akkor Orbán azt mondta, az egyik nagykövetnek, hogy ’szívesen menesztené Grespiket, de hát olyan jó jogász’. Egyébként Orbán nem szólalt meg, amikor Grespik László tiltakozott a Fehér Karácsony című szkinhedkoncert betiltása ellen, vagy amikor belépett a MIÉP-be. Csak akkor váltotta le a magát következetesen csak főispánnak nevező Grespiket a hivatal éléről, amikor képviselőjelöltséget vállalt Csurka István pártjában.”
Pontosabban akkor, amikor Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal helyettes államtitkári besorolású vezetője a köztelevízió műsorában, 2002 janurájában arra szólította fel az „ingadozó” választókat, hogy szavazzanak a MIÉP-re. „Én annyit hadd érzékeltessek a nézőkkel, hogy mivel az én kinevezőm Orbán Viktor miniszterelnök úr, és a MIÉP országos listáján szerepelek, így az én személyemben gyakorlatilag már most megvalósul egyfajta Fidesz-MIÉP együttműködés”, indokolt Grespik.