Mesterházy újra az ellenzéki szövetségről – megjegyzésekkel



Mesterházy Attila MSZP-elnökkel interjút közölt pénteken a Népszabadság. Az alábbiakban egy nagyobb részletet olvashatnak az interjúból – kérdések, válaszok –, utánuk pedig következnek az én, lassan már menetrendszerűnek számító megjegyzéseim.




1. fejezet: Bizonyítandó


„Kérdés: Az október 23-i esemény óta él a kérdés: mikor vonják be a szövetségbe a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót is?


Válasz: Ezt a kérdést én más irányból közelítem meg. Tavaly az MSZP nyolc-kilenc hónapon keresztül harminc százalék fölött tudta tartani a támogatottságát. Ez azért volt így, mert állandóan ott voltunk az emberek között, figyeltünk az igényeikre, problémáikra, és nem saját magunkkal voltunk elfoglalva. A bizonytalanok azt akarják hallani, hogy mi miként akarjuk megoldani a mindennapi problémáikat. Ha ehelyett politikai alkudozásokkal, magunkkal voltunk elfoglalva, akkor elfordultak tőlünk. Méghozzá jogosan. Én győzni akarok 2014-ben. Minden olyan stratégia, ami csak az ellenzéki torta újraszeleteléséről szól, az számomra zsákutca. Csak olyan stratégia érdekel, amely az ellenzéki tábor növelését segíti. Ehhez pedig az aktív bizonytalanokat kell meggyőznünk, akiket a legkevésbé sem érdekel az ellenzéki huzavona. A legőszintébben azt kívánom, hogy minden demokratikus ellenzéki párt a lehető legtöbb bizonytalant képes legyen megszólítani. Nekünk Orbán Viktort kell legyőzni, nem pedig egymást. A viszályon a demokratikus oldal egésze veszít. Én azt kértem a pártom minden tagjától, hogy ne pocskondiázzuk a többi demokratikus pártot, legyünk empatikusak velük és a támogatóikkal, a kritikákkal kapcsolatban pedig legyünk nagyvonalúak. Fel kell tűrni az ingujjat és fel kell szántani az országot. Ez most a feladat.”


Megjegyzés: Bizonyítandó állítás, hogy az MSZP-támogatottság csökkenésének nem az az oka, hogy a párt és szövetségese kötött egy másokat kizáró, ennélfogva védhetetlen szövetséget. Bizonyítandó állítás, hogy a bizonytalanok nem emiatt fordulnak el tőlük. Bizonyítandó állítás, hogy a bizonytalanokat nem az győzné meg az ellenzék életképességéről és erejéről, ha a kétpárti szövetség felhagyna a kirekesztéssel és a kirekesztés hamis magyarázataival. Mert amíg a „szövetség” a DK-t (az alapító elnökével együtt, mert ezt a pártot ő hozta létre, és senkinek nincs joga, pláne nem erkölcsi alapja sem a pártjáról, sem a pártja támogatóiról leválasztani) feketeseggűként kezeli, és csak a szavazóira ácsingózik, addig bizony „az ellenzéki torta” csak újraszeletelődik. Már amennyiben a két pártról leválnak azok a választók, akik nem szeretik a hamis magyarázatokat. Továbbá: bizonyítandó a kérés („ne pocskondiázzuk a többi demokratikus pártot, legyünk empatikusak”) dátuma. Mert október végén újra és újra és újra, a múlt héten, valamint ezen a héten kedden, szerdán, csütörtökön a „pocskondiázás” folyamatos volt.



2. fejezet: Senki sem gondolja


„Kérdés: ...a Fidesz által újrarajzolt választási rendszerben az egyéni körzetekben dől el a győzelem. Ha pedig a Demokratikus Koalíció saját jelölteket állít majd tavasszal, úgy akár épp a DK miatt veszthetnek el egyéni kerületeket, és ezzel akár a választást is. Ha le akarja váltani a jelenlegi kormányt, akkor ez önre is felelősséget tesz.


Válasz: Ahogy mindenki másra is. Itt az ideje felismerni, hogy az ellenzéki összefogással kapcsolatban több téves várakozás van. Tévedés, hogy pusztán az összefogás automatikusan győzelmet hoz. Illúzió, hogy a választáson összesen három jelölt fog indulni. Nem csak a Fidesz, a Jobbik és egy bármilyen demokratikus összefogás jelöltje lesz a szavazólapon. Hiszen a választási törvényben az az egyik legnagyobb fideszes csel, hogy ötszáz aláírás begyűjtésével bárki elindulhat a választásokon. És bőven lesznek ilyenek. Nem is beszélve arról, hogy az LMP, a 4K!, Szili Katalinék vagy akár a most megalakult Ángyán-féle szerveződés is indítani fog jelölteket. Ezért utópia a teljes ellenzéki összefogás. Sőt, ha mindenkivel sikerülne is megállapodni a közös indulásról, másnap újabb szervezetek, politikusok jelentkeznének, és nyithatnánk fel mindent újra. Az a kormányváltó szövetség, amelyet mi Bajnai Gordonékkal megkötöttünk, egy olyan programalapú, az ország gondjaira válaszokat adni képes együttműködés, amely egyúttal azt is garantálja, hogy ne legyen elvesztett szavazat.”


Megjegyzés: Senki sem gondolja, hogy „pusztán az összefogás automatikusan győzelmet hoz”. Azt viszont sokan gondolják, hogy ha nincs ilyen „összefogás”, az automatikusan vereséget hoz. Senki sem gondolja, hogy a választáson három jelölt fog indulni. Azt viszont sokan gondolják, hogy a három, tényleges és mérhető támogatottsággal, több százezer szavazóval rendelkező ellenzéki párt választási szövetsége mellett nem rúgnának labdába olyan fantompártok, mint a 4K! vagy a Szili-párt. Az Ángyán-féle szerveződés a maga „tiszták”-jaival ellenben annál erősebb vonzerőt jelenthet a maga demagógiájával, minél több demagógiát, hazugságot és mellébeszélést hallanak a választók a jelenlegi szövetkezőktől. Végül: az sem lesz elveszett szavazat, amelyet a láthatóan makacskodó DK-szimpatizánsok adnak majd le a pártjukra, ha az kénytelen lesz önállóan indulni. Mert a DK jelenleg az öt százalékos bejutási küszöb fölött van a Medián szerint. Mesterházy Attila persze játszhat arra, de garantálni nem tudja, hogy a DK-sok végül belefáradnak a felháborodásba és az ellenállásba, és nem maradnak 5 százaléknyian olyanok, akik akkor is a pártjukra szavaznak, ha ezzel Orbán leváltását kockáztatják. Mert lehet, hogy akkor is úgy fogják gondolni, helyesen, mint most, hogy nem ők idézték elő ezt a helyzetet, hanem a kirekesztő demokraták, és nem ők hagyták ki magukat az ellenzéki szövetségből, hanem a szövetkezők akarták használni őket.



A győzelemre jogosultak – Mesterházy Attila és Bajnai Gordon bemutatja 18 budapesti egyéni választókerületi jelöltjét – MTI/Illyés Tibor


3. fejezet: Valóban


„Kérdés: A DK ugyanakkor egyre erősödő szereplője a demokratikus oldalnak, önök pedig egyetlenegyszer sem zárták be egyértelműen a kapukat Gyurcsányék előtt. Az elutasítás mögé mindig odateszik: „persze soha ne mondd, hogy soha”. Ha viszont résnyire nyitva hagyják az ajtót, miért csodálkoznak azon, ha a volt miniszterelnök rendre betolja rajta a lábát?


Válasz: Nem látunk a jelenlegi politikai térképen olyan földindulásszerű változást, amely azt bizonyítaná, hogy az Együtt–PM-mel kötött szövetség ne lenne kellően erős a kormányváltáshoz. Ha nincsenek éles kanyarok, a sofőrnek sem kell állandóan rángatnia a kormányt.


Kérdés: Erről Lendvai Ildikót is meg tudja győzni? Az ön pártelnökelődje ugyanis rendszerint arról beszél, hogy alkalmazkodni kell az új helyzethez és a DK-val bővíteni a szövetségesi kört.


Válasz: Tisztelem Lendvai Ildikót. Az mindig is az MSZP egyik nagy értéke volt, hogy demokratikus módon, sokféle vélemény vitatkozott egymással házon belül. A másik nagy érték az, hogy a stratégiai kérdésekben megfogalmazott különvéleményeket nem a nyilvánossággal osztottuk meg. Nem vindikálok most magamnak több jogosítványt, mint ami annak idején Lendvai Ildikót megillette elnökként és frakcióvezetőként. De kevesebbet sem.”


Megjegyzés: Valóban: a földindulásszerű változás nem újkeletű. Augusztus 29-e óta létezik, amikor a két szövetséges megállapodott egymással abban, hogy Orbán lehetetlen választási rendszere ellenére is versenyezni fognak egymással listán, illetve szeptember 10-e óta, amikor az MSZP rövid úton elérte, hogy megszakadjanak a tárgyalások a DK-val (ismételten ajánlom tanulmányozásra összefoglalónk cikkeit a folyamatról), azaz eldőlt, hogy ők ketten vindikálják maguknak a jogot Orbán leváltására, mindenki másnak csak ahhoz van joga, hogy alárendelt szerepben asszisztáljon nekik.
És ha stratégiai kérdésekben valóban nincs a nyilvánossággal megosztott különvélemény, akkor tekinthetjük az MSZP alapvetésének azt is, amit a fő Gyurcsány-ostorozó Szanyi Tibor írt le nemrégiben: „A tőkésosztály küldöttei baloldali pártok élén akarnak ’jót’ a hazának. Kapolyi, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai.” „…az egykori állampárt örökösei a rendszerváltás apropóján – érthetően – a kapitalizmusba menekültek, de nem akarták feladni pozíciójukat a baloldalon sem.” „Negyedszázad alatt százezrek, milliók mentek tönkre, fogtak padlót e hazában, az említett társaság java(i) viszont sértetlen(ek) maradt(ak). A hatalom inkább csak cserélődött a kezükben.” „A magukat úgymond baloldalra sorolók megosztottak, (névsorban) ki Bajnait, ki Gyurcsányt, ki Mesterházyt ajnározza… most csak annyit mondok, hogy ebből a választékból Mesterházy az, aki nem a tőkésosztály képviselője.” „…az állítólagos bizonytalanok, középen állók, ballibek (ezek fundamentálisan nem létező, azaz kreált kategóriák!) nem tudnak választani, s elegük van a ’baloldali vezetők’ hatalmi marakodásából. Számukra egyértelmű a javaslatom. Válasszák (!) a dolgozó osztályok képviselőjét, ezúttal Mesterházyt.” „Ezt a csatát bizony meg kell vívni, s ezt nevezem osztályharcnak, pontosabban az osztályharc egyik mozzanatának.” Nem hallottam, hogy Mesterházy Attila akár ezért, akár bármelyik szint alatti megszólalása miatt csak egyszer is csendre intette volna Szanyi Tibort. Ezzel szemben röpke másfél hét alatt már háromszor Lendvai Ildikót. Sajátos pártdemokrácia és pártfegyelem az, amely ennyire szelektíven működik.


4. fejezet: Végül


Azt javaslom a két szövetkezőnek, hogy fütyüljenek a sajtó kérdezési és ellenőrzési jogára! Oly sok mindent átvettek már Orbán hatalmi módszereiből, miért pont ehhez ragaszkodnának? Tagadják meg nyugodtan a szövetségkötésre és a DK-ra vonatkozó kérdésekre a választ, mert amíg felelnek, addig az én megjegyzéseimre is számíthatnak. Sajnos könnyű dolgom van, sokkal könnyebb, mint nekik: én a védendőt védem, ők a védhetetlent próbálják védeni. Jól elleszünk így a választásokig.



Mihancsik Zsófia