2001. december 16. - Orbán-beszéd a Katolikus Egyetem felavatásán, Piliscsabán

8 éve, ezen a napon...


...Orbán Viktor beszédet mondott a Katolikus Egyetem felavatásán, Piliscsabán

„Excellenciás Bíboros Úr! Excellenciás Érsek Úr! Mélyen tisztelt Rektor Úr! Kedves Dékán Asszony!
Először is engedjék meg, hogy megköszönjem, amiért megtiszteltek a meghívásukkal. Önök is tudják, hogy a hivatal kötelez és az ember gyakorta fordul meg ünnepi alkalmakkor az ország különböző pontjain. De bizonyára – hiszen Önök között is sokan vannak, akik különböző hivatalokat viselnek – Önök is tudják azt, hogy más, valahogy más az ha az ember olyan helyre hivatalos, ahová a szíve is húzza. Ezért külön is szeretném megköszönni a rektor úrnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy itt ma Önökkel találkozhassam.”

„…amikor elolvastam Szent Tamásnak ezt a gondolatát, akkor eszembe jutott Arisztotelésznek is egy gondolata, ami lényegében valahogy úgy hangzik, hogy: ’Az állami közösség az az erényes cselekedetek ápolására áll fönn és éppen, mert az erényes cselekedetek ápolására jön létre, ez különbözteti meg az államot minden más alkalmi közösségtől.’ Úgy érzem, hogy a katolikus egyetemtől, mint a katolikus egyház szellemi felügyelete alatt álló intézménytől, de magától a katolikus egyháztól, sőt az összes történelmi egyháztól a kormány éppen ezen a téren kéri a segítséget. Erejükhöz mérten, évszázados tapasztalatukkal járuljanak hozzá a legmagasabb, a leghasznosabb és hatásukban legkellemesebb tudományok műveléséhez, ezen keresztül a szellemi és erkölcsi értékek terjesztéséhez és ezeken keresztül egy az erényes cselekedetek ápolására fönnálló Magyarország létrehozásához. Ezzel járulhatnak hozzá a mindannyiunk számára emberibb élet megvalósításához. Mindebből jól látható, hogy az egyetemnek az oktatáson kívül az erényes életre való nevelés területén is van határozott küldetése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Bíboros Úr!
Tisztelt Érsek Úr!
„Egyetemet építeni, mindannyian tudjuk, hasznos dolog. Hasznos, mert hisszük, hogy a műveltség és a tudás által egyre többen élhetünk teljes és boldog életet. Hisszük, hogy nekünk is jó, hogyha művelt és tehetséges nemzedékek jönnek utánunk. És abban is hiszünk, hogy az ő utánuk jövőknek, vagyis a mi unokáinknak is jobb lesz, ha egy ilyen nemzedéktől tanulják majd az életet. Azt is látjuk azonban, mióta Magyarország szabad ország és a szabad világra is kinyitotta a kapuit, sőt azóta már saját bőrünkön is megismerhetjük, miféle viták zajlanak az élet komoly dolgairól a nagyvilágban. Hallunk véleményeket értéksemleges tudományról, színtelen, szagtalan szakértelemről, látjuk a hit és erkölcsmentes oktatást, a méltóságától megfosztott nevelést és bizony szomorú, de látjuk a világban lassan ön- és közveszélyessé váló tudományt is. Nyilvánvaló, hogy mi nem ezt szeretnénk. Amikor Magyarországon a törvények szellemében a többivel azonos mértékben támogatjuk az egyházi felsőoktatási intézményeket, akkor ezt pontosan annak reményében tesszük, hogy ők a keresztény hagyományok jegyében, oktatási és kulturális munkájukkal hozzájárulhassanak az erényes cselekedetek ápolására, és nem pusztán az anyagi javak elosztására fönnálló társadalom megalkotásához. Ugyanezt reméli az állam, amikor erejéhez mérten támogatja a bevált erkölcsi értékeket hordozó egyházak tevékenységét is.

A kormány, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az építkezéshez nyújtott támogatásával ebben az esetben azt is meg akarta mutatni, hogy eddig is és a jövőben is számít az egyházak támogatására az ország közös gondjainak megoldásában.”