Nem kérek a B-listázókból


Ha Bajnai Gordon nem lenne bölcsebb annál, hogy bizonyos megjegyzésekkel vitába szálljon, vajon mit mondana Ferenczi Krisztinának, aki október 29-én úgy döntött, és nyomban meg is írta, hogy Kuncze Gábornak és egyesületének nincs helye a Fidesz leváltására szövetkező politikai alakulatok közt?* Bizonyára nem azt, mint amit a Milla Gyurcsány-gyűlöletére válaszolt, hogy ezt a konfliktust Gyurcsánynak meg Juhásznak egymás közt kell tisztáznia, azaz Ferenczi Krisztinának és Kuncze Gábornak egymással van elintéznivalója.

Én sem hiszem, hogy így volna. Szerintem Ferenczi Krisztinának és sajnos nagyon-nagyon sok kollégájának önmagával volna elintéznivalója. Például meg kellene vizsgálniuk – ha már egyszer nem tételezik fel, hogy Kuncze Gábor önmagán meg Sándor Klárán kívül valakit is képvisel –, hogy ők önmagukon kívül képviselnek-e bárki mást is.

Természetesen véleménye mindenkinek lehet, amit meg is írhat, akár a Népszabadságban is, csak hát egyrészt a véleménye kialakításakor nemigen kerülheti meg a valóságot, másrészt nem tálalhatja a saját véleményét „népítéletként”, mert akkor semmivel sem jobb, mint Grósz Károly volt.

Kezdjük azzal, hogy Ferenczi Krisztinának sikerült úgy elküldenie a búsba Kuncze Gábort mindenféle Orbán-leváltó szándékával együtt, méghozzá nem a saját, hanem az Együtt 2014 nevében, hogy Bajnai Gordon nevét le sem írta, nem idézte egyetlen mondatát sem az október 23-ai beszédéből, sem az azóta adott interjúiból, nem foglalkozott az azóta már a három alapító által elfogadott, aláírt alapelvekkel, de még a Milla 12 pontját is figyelmen kívül hagyta. Ferenczi Krisztina azzal a Juhász Péterrel ért egyet, aki (korábban?) a Milla (?) nevében (és semmiképp sem a Milla szervezte tüntetések résztvevőinek a nevében) azt az álláspontot képviselte, hogy akinek az ő megjelenése előtt köze volt a közügyek intézéséhez, takarodjon, mert romlott, itt pillanatok alatt úgyis fel fog szárnyalni egy új politikusi garnitúra, különben is, az egész rendszerváltás menjen a sunyiba az alkotmányával, a jogállamiságával, a szabadságával, a képviseleti demokráciájával, a magántulajdonával együtt, mert új alapokra (milyenekre?) kell helyezni a rendszert. Csakhogy sem az Együtt 2014 alapítóinak megállapodása, de még a Milla 12 pontja sem erről szól. Hanem épp az ellenkezőjéről. Arról, hogy vannak a rendszerváltásban kiizzadt demokráciának olyan alapértékei – a sajtó- és vallásszabadságtól a közteherviselésig és az esélyegyenlőségen alapuló köz- és felsőoktatásig sok minden –, amelyeket leradírozott, megsemmisített, a rendszer működési elveiből és jogrendjéből éppúgy kiiktatott az „Orbán-rezsim” (hogy Bajnait idézzem), mint mindannyiunk hétköznapi életéből. A rezsimváltás az Orbán-rezsim leváltását jelenti, és egy olyan régi-új demokrácia visszaépítését, amely lehetőleg mentes a korábbi demokrácia nemegyszer súlyos defektjeitől is (amilyen például a pártfinanszírozás), de mindenképpen mentes attól a cinikus, minden elemében hazug, hatalmi érdek alapú, istent és embert egyaránt eszköznek tekintő, lényegénél fogva megosztó politikától, amelyet Orbán és az emberei meghonosítottak ebben az országban. Ez a közös nevező. És nem látom az Együttműködés 2014 kritériumai közt azt a megbélyegzést, amely azt állítaná, hogy mindenki, akinek köze volt a korábbi kormányzásokhoz, eleve ki van zárva az együttműködésből, mert csak korrupt disznó és népáruló lehet.

De ha már a pártfinanszírozásnál tartunk. Szerintem nem azért vált ez a korrupció melegágyává, mert a pártok és a politikusok eleve korruptnak születnek, hanem mert az elmúlt huszonkét évben sohasem merték a választóik előtt elvállalni, hogy a demokrácia pénzbe kerül, sok pénzbe, sokkal többe, mint amennyit a politikusaiknak és a pártjaiknak ki mernek utalni az adófizetők pénzéből. Maradt az a lehetőség, hogy illegálisan szerezzenek pénzt. Más kérdés, hogy voltak pártok és politikusok, akik rájöttek ennek az ízére, egyrészt mert nyilván hatalmas pénzeket lehet magán- és pártzsebekbe gyűrni a korrupció révén, másrészt mert korrumpált és korrumpáló – politikus és „oligarcha” – szövetsége olyan hatalmi záróréteggé alakulhat, amelyet aztán már nehéz levakarni a demokrácia testéről. Az MSZP-nek nem sikerült ilyen záróréteget kialakítania, mert sohasem merte saját preferált baráti nagytőkéseit a saját hatalma megerősítésére használni. Még ehhez képest is más minőség volt, szerintem, az SZDSZ. Úgyhogy kérdezem Ferenczi Krisztinát: úgy látja, hogy a „Strabag Demokraták Szövetsége”, ha volt ilyen, és különösen Kuncze Gábor, önmagát akarta bebetonozni a korrupció révén a hatalomba? Úgy látja, hogy a Kuncze-féle Szabad Demokraták Szövetsége mindent megtett azért, mint ma a Fidesz, hogy kialakítsa maga körül azt az oligarcharéteget, amely politikai és gazdasági értelemben is leválthatatlanná teszi? Úgy látja, hogy Kuncze Gábor legalábbis milliárdosként hagyta oda a politikusi pályát? Úgy látja, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége olyan korrupciós pénztartalékokkal került ki, sőt vált ki 2008-ban a kormányzásból, amelyek mind a mai napig biztosítják a továbbélését? Kérdezem azt is: úgy látja, hogy Kuncze Gábort a népítélet távolította el a hatalomból? Nem ő maga döntött úgy, már 2006-ban, hogy a következő választásokon már nem képviseli a pártját és a politikusi létet is odahagyja? Nem ő maga döntött úgy, a Kóka–Fodor-párharc nyomán 2007-ben, hogy a frakcióvezetésről is lemond? (Személyes megjegyzés: ha Kuncze marad az elnök, azaz nem nímandok veszik át az egykor volt liberális pártot, én 2010-ben még mindig rá szavaztam volna, akkor is ha egyetlen szavazóként tettem volna ezt.) Azaz miről beszél Ferenczi Krisztina, amikor a „régi rendszer”, a „balliberális politika” képviselőjeként, „emblematikus alakjaként” aposztrofálja Kuncze Gábort? Akit 2010-ben elküldtek a választók? Miféle összemosása ez Kuncze Gábornak, mondjuk, Szekeres Imrével (hacsak nem olyan, mint amire a lejáratásban és a különböző minőségek összemosásában profi, azaz hazug Fidesz is irányt vett – lásd Rogán Antal sajtótájékoztatóját).

Az a helyzet, hogy ha nem értjük, hogy a 2010 előtti politika nem gazemberek gyülekezete volt, hanem különböző szándékok, elképzelések, emberi és erkölcsi minőségek eredőjeként lett olyan, amilyen – és ebből sohase tessék kifelejteni azt a hihetetlen hazugságnyomást, amelyet Orbánék 2002 óta folyamatosan gyakoroltak a politika művelésére, lehetőségeire, személyiségeire és a közvéleményre is –, nem fogunk tudni másfajta politikát csinálni 2012 után sem.

Ha Kuncze Gábor kikéri magának, hogy „megvizsgálják” a múltját, és annak alapján döntsenek – gondolom, Ferenczi Krisztinához hasonlóan – arról, hogy neki nincs helye az Orbán leváltására és új rendszeralapozásra (nem új rendszer alapozásáról beszélek!) szövetkezők között, teljes joggal teszi. És nem azért teszi, mint Ferenczi Krisztina feltételezi, mert savanyú neki a szőlő („az agyába tolul a vér, látván, hogy sikerre visznek fiatalok hatalmas bruszttal egy mozgalmat, majd arra vetemednek, hogy válogatnak a csatlakozni kívánók között. Ők, akik most veszettül dolgoznak valamiért. Amit a volt politikus igyekszik megtépázni. A sértett szemlélő státusában”, írja Ferenczi Krisztina). Hanem mert Kuncze Gábor önmagával azonos, és nem Horn Gyulával, nem Fodor Gáborral, és még csak nem is Kóka Jánossal, és végképp nem egy konkrét történelmi helyzettel, amelynek néhány évére, a 2002–2010-es időszakra, Orbán nyomta rá letörölhetetlenül a bélyegét. Nem az MSZP, Orbán. Az MSZP csak szerencsétlenkedett a nyomás alatt, és azt hitte, végigügyeskedheti a kormányzását anélkül, hogy oda merne állni Gyurcsány elképzelései mögé. Bajnaié mögé aztán már kénytelen volt.

Egyszóval: én a magam részéről nem kérek az új B-listázásból. Nem kérek abból, hogy a Ferenczi Krisztina-féle, vajon honnan szedett, erkölcsi piedesztál szabja meg, ki válthatja le Orbánt és ki nem. Nem kérek Balavány Györgyből sem**, aki Bajnait bűnös léleknek tartja, mert odaállt a Gyurcsány-kormányban az MSZP és az uniós fejlesztési pénzek közé. Abból a Balavány Györgyből, aki mind a mai napig annyit fogott fel az őszödi beszédből, amennyit homofób magyar nemzetes időszakában a fejébe vertek. És aki még mindig nem érti, hogy az övén kívül van más, érvényes értelmezése is 2006 októberének: hogy ugyanis mindaz, ami akkor történt, egy életveszélyes és cinikus, mert a saját híveket is felhasználó és feláldozó fideszes államcsínykísérlet volt, és nem a Gyurcsány-féle rendőrállam működésének öncélú és brutális megnyilvánulása. Majd ha ezt hajlandó lesz elfogadni közös nevezőként, megbeszélhetjük, miért és milyen hibákat és bűnöket követett el a rendőrség, amikor megpróbálta fenntartani a demokratikus rendet. Félreértések elkerülése végett: hiszek abban, hogy az ember képes önreflexióra és önkorrekcióra, hiszek abban, hogy a tapasztalatai formálják, és hiszek abban, hogy az ember és meggyőződései változását el kell fogadnunk: senkit sem határoz meg kizárólag a múltja, amíg él, és módja van változni. De kedves Vári György***, mi abban a változás, ha most Balavány György nem a melegekkel szemben engesztelhetetlen, hanem velem szemben, aki másként gondolkozom arról a bizonyos nyolc évről és benne 2006-ról, mint ő? És ha Bajnaival, Gyurcsánnyal, Kunczéval együtt engem is kiátkoz az Orbán-rendszer leváltására szövetkezhetők közül, mert 2006 megítélésében nem értek vele egyet? Én úgy látom, az ember ugyanaz maradt, csak engesztelhetetlenségének és diktátumainak a tárgya változott.

És ha már itt tartunk, még egy megjegyzés kiváló kollégámnak, Seres Lászlónak****, aki szerint „a ballib kánon már-már totalitárius hangon hallgattatná el a szkeptikusokat (pl. Lángh Júlia: ’...aki tovább folytatja a huzavonát, hogy ezzel vagy azzal együtt nem, nem soha, az bűnös ember. Bűnös és ártalmas’)”. Lehet, hogy van ballib kánon, Lángh Júlia biztosan nem tartozik bele. Sosem szippantotta be semmiféle kánon, mert Lángh Júlia szuverén ember. Úgyhogy már csak ezért is, mert mind a ketten, Seres László is, én is, ismerjük őt jól, és régóta, érdemes lett volna Seres Lászlónak elgondolkoznia azon, mire gondolhatott Lángh Júlia, amikor rövid és az október 23-ai ígéretes kibontakozás láttán felhevült írásában leírta ezt a mondatot. Szerintem ugyanis pontosan erre gondolt, amit én itt most leírtam. Arra a szépszámú megmondóemberre gondolt, akiket 2010 előtt olyan súlyosan megfertőzött Orbán személyiség- és politikaellenes hadjárata, hogy beálltak a szekerét tolni, majd mára ugyan kiálltak mögüle, de annak a lejárató propagandahadjáratnak a hatása alól, amelyet Orbán az elmúlt nyolc év minden egyes napján folytatott, a mai napig képtelenek voltak szabadulni, hogy végre a saját fejük alapján gondolják végig, miben éltünk, miért abban és miért úgy. Azokra gondolt, akiknek ma is csak címkéi és nem gondolatai vannak, és akik a saját címkéik – gondolkozás helyett használt mankóik – szerint akarják intézni a jövőt. És azért gondolt rájuk, mert nem Kuncze Gábor, hanem ők fogják „megtépázni” – hogy Ferenczi Krisztinát idézzem – az Orbán leváltásán „veszettül dolgozók” sorait, ők hintik el „a közvélemény bizakodó részében” „a fanyalgást”, és nem Kuncze Gábor.

Tiszta lappal nem lehet nekivágni Orbán leváltásának. Nincs tiszta lap, sohasem volt a történelemben. Tiszta lap az lehet, ha mi magunk megpróbálunk kibújni, a saját korábbi értelmezéseink felülvizsgálatával, abból, amit korábban, más helyzetekben, más ismeretek alapján gondoltunk. Bajnai Gordon, Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc szerintem régen elvégezte ezt a felülvizsgálatot. Ideje lenne, hogy mások is megtegyék.



* Lásd Ferenczi Krisztina: Kuncze újratöltve
** Lásd Balavány György: Bajnai Gordon mégis az MSZP trójai falova?
*** Lásd Vári György: Balavány György kiátkozásáról
**** Lásd Seres László: A rezsimváltás 22-es csapdája


Mihancsik Zsófia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!