Nem értik, hogy mi a baj?


Csoda-e, hogy egy ország demokratikus kultúrája süllyed, ha a miniszterelnöke azt sem érti, mi a baj a szavaival?

Orbán Viktor A Die Presse című konzervatív osztrák lapnak adott interjút vasárnap Szétzúztuk a baloldalt címmel.

A cím a miniszterelnöki szóhasználatot poentírozza, nem véletlenül. A szóhasználat esszenciálisan fejezi ki, hogy mi a viszonya demokráciához annak, aki így fogalmaz. Orbán Viktor és kormánya nem érti, mi a baja vele Európának és általában a demokratikus világnak. Ahhoz, hogy illusztráljuk, elég egy ilyen interjú.

A készítői például azt firtatták, miért erőltette a médiatörvény és az új alkotmány keresztülverését, ahelyett, hogy az ország felvirágoztatása érdekében a gazdaságra koncentrált volna. Nem látta előre a várható kritikát? Mire Orbán azt válaszolta, hogy a bírálat haszontalan és értelmetlen volt.

Nem véletlenül érkezett erre az a kérdés, hogy Orbán vajon megértette-e a bírálat bármelyik aspektusát?

Biztosak lehetünk benne, hogy noha Orbán konkrétan válaszolt, a kérdést költőinek szánták, és nem is tévedtek. Orbán mára valóban nem érti ezeket a bírálatokat. Ahogy nem értette a Fidesz és kormánya azt sem, hogy mit vett észre az elmúlt két év változásaiban a Freedom House.

Segítsünk néhány apró momentummal! Hétfői hír, hogy egy kormánypárti módosító javaslat szerint, amelyet az alkotmányügyi bizottság támogatott és az emberi jogi bizottságban is megszavazta a többség a Parlamentben, a pártok költségvetési támogatásából fizethetnék ki az ún. „vöröscsillag-perben” a magyar államra kirótt 6400 euró kártérítést és perköltséget. Ismeretes, hogy a strasbourgi bíróság nem a Magyar Államnak adott igazat, amikor kimondta, hogy Magyarország megsértette a Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnökének szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, mert büntetőeljárást indított ellene a kabáthajtókáján viselt ötágú vörös csillag miatt egy tévényilatkozat során. A közigazgatási és igazságügyi miniszter áprilisban úgy nyilatkozott, hogy nem ért egyet az ítélet végrehajtásával, és kitart a vörös csillag nagy nyilvánosság előtti használatának tilalma mellett. Ebből aztán ez a „remek” megoldás született. Érdemes belegondolni ebbe az ötletbe. Adott egy kormány, amelyik nem veszi észre, hogy maga ad mintát polgárainak arra, hogy az ítéleteket nem kell elfogadni. Emlékeztessük őket, hogy demokráciában a társadalmi konfliktusok kezelésének eszköze elsősorban a bíróság, amely adott esetben az államnak vagy az államot képviselő szervnek sem ad igazat. Nemzetközi bíróság meg egy országnak. Van ilyen. A jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően az ítéletek tiszteletben tartása viszont demokratikus alapelv. Miután a sértett egó önkényuralkodókra jellemző reflexszerű elutasításán rajtakapták magukat, elégtételt abban véltek találni, hogy egy demokratikus szisztémán állnak bosszút. A pártok támogatásának megcsonkítása nyilván azt az érzetet kelti, hogy nem a hatalmon lévők vannak megkurtítva – praktikusan ezt egyébként bizonyára nem alaptalanul érzik. Nem éreznek azonban más fontos dolgot, azt hogy ez mennyire önleleplező.

Semmivel sem tiszteli azonban a jelenlegi kurzus jobban a határokon belül sem a bírósági döntéseket. Ezt igazolja a Klubrádió esete a Médiatanáccsal.

Az új eljárásra utasított médiahatóság fütyül az ítéletre, fütyül a tájékoztatásra. Nem közölte a nyilvánossággal, hogy milyen új eljárásba kezdett, holott egy átlagos eljárásban is, amit normális tempóban folytat le, az ítélet kézbesítésétől a mai napig számított idő elteltével (ami már 50 napnál is több) olyan eljárási cselekmények megtételére köteles, amelyek megtörténtét a nyilvánossággal is közölnie kellett volna, már régen.

Az önkény egyik fontos jellemzője, hogy a hatalom magára nézve nem tartja kötelezőnek a mindenkire érvényes normákat, ugyanakkor a törvényeket mások számára egyre szigorítja. Abban a tévhitben él, hogy a jog hitelét, amelyet ő maga rongál azzal, hogy a saját útjából folyamatosan távolítja el a jog állította korlátokat, ilyen fals módon helyre lehet állítani.


Kordonbontás – HVG/Fazekas István

Az új büntetőtörvénykönyvvel szemben az egyik legfontosabb elvárás a szigorúság, de fontos szempont a közérthetőség és a következetesség is, mondta Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára… Lakiteleken, a Nemzeti Fórum közéleti akadémián tartott előadásában”, szól a hír. „… utalt arra a szakmai kritikára, mely szerint az új btk. szűkíti a bíró mérlegelésének a lehetőségét. Ezt tudatos döntésnek nevezte, amelyhez véleménye szerint a törvényalkotónak joga van.

Szeretném kiemelni a „joga van” megfogalmazást, mert ez is az árulkodó szóhasználat kategóriájába esik. Joguk van tehát a bírói döntési szabadságot és mérlegelési jogkört törvénnyel jobban korlátozni, mint amennyire ennek kereteit a büntetőtörvénykönyv eddig is kijelölte elvek és büntetési tételek meghatározásával, mert nem bíznak a bíró adekvát szigorúságában. „Joguk van” leszállítani a büntetési korhatárt 12 évre, joguk van a jogos védelem értelmezését úgy kiszélesíteni, hogy az emberi élet védelme a vagyon védelme mögé szorulhat.

És ugyanígy jogukban áll zúzni, roncsolni más életviszonyokat is. Például leszállítani 16 évre a tankötelezettség határát, az utolsó pillanatokban közölni a felvételi keretszámok csökkentését az egyetemeken. Joguk van történelmet is írni alkotmánnyal (alaptörvénnyel), lásd a „kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló rendelkezéseket”, amelyekben nemes egyszerűséggel az egyik rendszerváltás után létrejött demokratikus pártot teszik meg a történelmi múlt felelősévé, és joguk van úgy „történelmet gyártani”, hogy azzal ámítják a világot, Magyarországon azért éledhet újra a Horthy-korszak eszmerendszere, mert spontán mozgalom követeli. Ha az emiatti felelősséget firtatják, akkor a válasz: „Külön kell választanunk a történelmi és a politikai vitákat.” Demokráciában a kormány nem szólhat bele a történelemtudomány kérdéseibe, ugyebár. (Ez is abban a bizonyos Die Presse-interjúban szerepel.) Visszatérve ezzel a miniszterelnök nyilatkozatához, arra a kérdésre, hogy el akarja-e vezetni Magyarországot az euróövezetbe, így felelt: „Mostanában az euróövezeten kívüli országok sikeresebbek voltak a pénzügyi válság elleni harcban.”

Majd a közbevetésre, hogy ezen ugye nem Magyarországot érti, azt felelte, Magyarország sikeres volt a válságkezelésben. (Jegyezzük meg közbevetőleg: valóban így volt, a Bajnai-kormány idején, de mint olvashattuk, ő nem erre, vagyis nem a tényekre gondolt.) Három mondattal lejjebb azt fejtegette, hogy amikor 2010-ben átvette az országot, az rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Azt állította, hogy az államadósság ma kevesebb, mint két éve volt, és hogy 50 százalékkal többen adóznak ma, mint akkor.(Mert hogy akkor szerinte 2,6 millió ember adózott Magyarországon, ma viszont 3,8 millió. Ehhez képest 2 éve 3,5 millióan adóztak (az Index részletesen foglalkozik a számadatokkal), s az államadóság számadatai is mást mutatnak, például azt, hogy a központi költségvetés bruttó adóssága 2010 áprilisában 19 323,1 milliárd forint volt, 2012 májusában 21 180,9 milliárd forint. (Miheztartás végett jegyezzük meg, hogy az annyit emlegetett csúcs Gyurcsány lemondásakor 20 447,4 milliárd forint volt, egyetlen hónapig, mert húszezer milliárd fölé a bruttó államadósság csak az Orbán-kormány idején emelkedett ismét, 2010 júliusában. És érdemes megemlíteni, hogy a számokból az olvasható ki, hogy a devizaadósság nominális értékei sem csökkentek az Orbán-kormány ideje alatt, ezzel szemben nőttek.) A HVG 2012. május 17-én az MNB számai alapján közölte, hogy az államadósság a GDP arányában kifejezve 78,9 százalék. Ezzel szemben 2011 májusában még Szijjártó Péter is 78 százalékos GDP arányos államadósságról beszélt 2010-re vonatkoztatva, vagyis arra az évre, amikor átvették a kormányzást, ráadásul az államadósságot vizsgáló ominózus albizottság előtt.

Uraim! Mit nem tetszenek érteni?



Lánczos Vera



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!