rss      tw      fb
Keres

A Klubrádió esete a „helyreállított” jogállammal


Prológ

Orbán Viktor a minap meglátogatta az ügyészség napja alkalmából megtartott rendezvényt, és beszédet is mondott. A híradásokból kitűnik, hogy az eseményen jelen volt a magyar jogásztársadalom krémje, számos szaktekintélyhez a miniszterelnöknek közvetlenül is volt néhány személyes szava. Az idilli derű a felszínen azonban némi kontrasztot mutat a ténnyel, hogy Magyarország arról lett felhomályosítva a megcsonkított jogkörű alkotmánybíróság elnökének, a máig nem értelmezhető gyorsasággal távozott egykori legfőbb ügyésznek vagy a közismert gazdasági és polgári jogász professzornak, valamint más jogász kiválóságoknak a jelenlétében, hogy mindaz, ami itt két éve folyik az új alaptörvény elfogadtatásával, a közjogi rendszer átszabásával, az nem a jogállam lerombolása, ellenkezőleg, egyenesen a helyreállítása volt. Mint a miniszterelnök mondta: a közjog természetes állapota a vita, a végrehajtást azonban nem akadályozhatja. Vagyis nálunk ma a közéleti vita valami olyasmi, mondom én, mint a „csendőrpertu”: az egyik fél egyoldalúan szabhatja meg, hogy a vita miről folyhat, hol kezdődik és hol végződik (lásd nemzeti konzultáció). A meghívott kiválóságok pedig – akarták vagy sem – jelenlétükkel nyomatékot adtak az elhangzottaknak.

Mindezt tekintsük hangulati aláfestésnek fő témánkhoz – ez pedig a Klubrádió esete a 95,3-as frekvenciával, a Médiatanáccsal, valamint a bírósággal. Ezzel az esettel is tesztelhetjük, mi maradt meg ténylegesen a jogállamból.


Értelmezési vita?

Mint ismeretes, 2011. július 21-én a Médiatanács pályázati felhívást tett közzé arra a frekvenciára, amelyet addig a Klubrádió használt. A pályázati felhívásból kiderül, hogy az eddig „beszélgető” rádió számára ez azt jelentette, ha nem akarja elveszíteni a lehetőséget a folytatásra, akkor egyszerre kell megfelelnie eddig profilja megőrzésének és egy zenei rádióra kiírt pályázati követelményeknek. Emellett, mivel a frekvenciát kereskedelmi hasznosításra szabták, licitálnia kellett a médiaszolgáltatási díj mértékét illetően is. A Klubrádió elindult, és egy ponttal veszített a médiapiacon addig nem ismert pályázóval, az Autórádió Műsorszolgáltató Kft-vel szemben. A döntés ellen bírósághoz fordult, és a pert megnyerte.

Emlékeztetnék rá, hogy az ügyben teljesen felcsigázta a közvéleményt az az értelmezési vita, amely a Klubrádió pernyertességéről szóló híreket övezte, hogy mit is mond ki az ítélet, amikor új eljárásra utasítja a Médiatanácsot. Ugyanis a Klubrádió úgy értette a döntést, hogy csak új nyertest kell hirdetnie a hatóságnak, s miután a pályázaton a következő legtöbb ponttal rendelkező pályázó a Klubrádió volt, a helyzet egyértelmű. A Médiatanács közleményében először úgy reagált (ezt a közleményt már nem sikerült fellelni a honlapon), hogy „a pert elindító Klubrádió olyan hiba miatt támadta versenytársát, amihez hasonlót maga is elkövetett”, valamint hogy „a jogerős döntés alapján valószínűsíthető, hogy kérdésessé válik több rádió pályázatának érvényessége is. Majd hetekig nem lehetett hallani semmit a döntés végrehajtásáról: a Médiatanács nem osztotta meg világos értelmezési álláspontját a közvéleménnyel. A május 8-án kiadott közleményéből értesülhettünk csupán arról, hogy az ítélet kézbesítésére vártak. A közlemény így szól:

„A Fővárosi Ítélőtábla 2012. március 14-én meghozott ítéletében… a Budapest 95,3 MHz-es pályázati eljárás tárgyában… új eljárásra utasította a Médiatanácsot.

A törvény alapján a megismételt eljárás ügyintézési határideje az ügyiratoknak a Hatósághoz érkezését követő napon, jelen esetben május 4-én kezdődik.”

„A Médiatanács mai napon meghozott végzésével… eleget tett jogszabályi kötelezettségének, miszerint a Budapest 95,3 MHz-es pályázati eljárásban résztvevő ügyfeleket (pályázókat) értesíti a megismételt eljárás megindulásáról.”

Ebből a szövegezésből láthatóan nem állapítható meg egyértelműen, milyen eljárásra céloz a közlemény, mert a megfogalmazásból lehet egy teljesen új eljárás megindítására is következtetni, és arra is, hogy csupán új nyertes megállapítása miatt indul egy új procedúra. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi variáció nem indokolna ilyen körülményes előkészítést.


Nézzük az ítéletet!

A Fővárosi Ítélőtábla 2.K.27.053/2012/20 számú, 2012. március 14-én meghozott döntésével

tehát helyt adott a felperes Klubrádió bírósági felülvizsgálati kérelmének.

Az ítélet anonimizált formában fellelhető a Médiatanács honlapján, bár elég nehéz megtalálni, ha valaki nem tudja, hogy annak a határozatnak a száma alapján kell keresni, amelyben a hatóság eredményt hirdetett. Ez a határozatszám – 1983/2011(XII. 20.) – egyébként szerepel a pályázati eljárás eredményéről és nyerteséről kiadott közleményben. Magát a határozatot azonban sajnos több órás kereséssel sem sikerült fellelni.

Az ítéletből kiderül, hogy a perben az alperes, a Médiatanács mellett beavatkozóként részt vett a győztes pályázó is. A 2011. június 21-én indult pályázati eljárásban hét pályázó indult. December 20-án hirdetett eredményt a Médiatanács 1983/2011(X.20.) sz. határozatával, amelynek (az ítélet indokolásából tudható meg) 1. pontjában megállapította, hogy a pályázati eljárás eredményes, a 2. pontjában pedig megállapította, hogy a nyertese az Autórádió Műsorszolgáltató Kft.

A Klubrádió a médiahatóság határozatának a 2. pontjába foglalt, a pályázati eljárás nyertesére vonatkozó rendelkezés felülvizsgálatát kérte a bíróságtól, tartalmi érvénytelenségre hivatkozással, többek közt például azért, mert szerinte a nyertes pályázó reális bevételi tervekkel alá nem támasztott, túlzott mértékű médiaszolgáltatási díjajánlatot tett, amelynek megalapozottságát a pályáztató nem vizsgálta, egyébként is megítélése szerint az értékelési elvek átláthatatlanok voltak. Később, iratbetekintés után, a Klubrádió kiegészítette keresetét: alaki érvénytelenségre hivatkozott, miután konstatálta, hogy a nyertes pályázat nem felel meg a pályázati kiírás által támasztott valamennyi alaki követelménynek. (Észlelte például, hogy a pályázat egyes oldalain hiányoztak az aláírások, vagy nem voltak cégszerűek.) Hivatkozott a jogszabályi előírásokra, miszerint az alakilag érvénytelen pályázat nyilvántartásba vételét meg kellett volna tagadni, érdemben nem lehetett volna elbírálni, ennek elmaradása esetén azonban legkésőbb a pályázati eljárást lezáró, eredményt hirdető határozatban kellett volna megállapítani az ajánlat alaki érvénytelenségét.

Nem érdemes itt részletezni a fellebbezéssel szemben felhozott alperesi érvelést, hogy például miért nem kellett a pályázat részét képező dokumentumok minden oldalát aláírni az alperesi védekezés szerint, hogy miért nem egészíthette volna ki ezzel a hivatkozással keresetét a Médiatanács szerint a Klubrádió stb., mert az olvasót ez valószínűleg untatná. Az a lényeg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mindezt miként értékelte. Ezért csupán az ítélet rendelkező részét és indokolásának azt a részét ismertetem itt, ahol a bíróság megokolta, miért tartotta a Klubrádió felülvizsgálat iránt benyújtott kereseti kérelmet alaposnak.

Az ítélet rendelkező része úgy szól, hogy a bíróság a Médiatanács határozatának 2. pontjában írt, a pályázati eljárás nyertesére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és az alperes Médiatanácsot e körben új eljárásra kötelezi. Kimondja azt is, hogy ezen ítélet ellen nincs helye további jogorvoslatnak.(Közbevetőleg, tájékoztatásul: ez a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény 62. § [6] bekezdéséből is következik.)

Az indokoló részben közérthető magyarázat is olvasható arról, hogy közigazgatási perekben a bíróságnak mihez van joga. Például csak olyan közigazgatási határozat támadható meg bíróság előtt, amelynél törvény ezt lehetővé teszi, és kizárólag a határozat jogszabálysértő voltára hivatkozással. A közigazgatási perben nincs a bíróságnak korlátlan ellenőrzési joga, vagyis nem vizsgálhatja teljes körűen a közigazgatási szerv eljárását, valamennyi döntését. A felülvizsgálat irányát a felperes által megjelölt jogszabálysértés szabja meg. A kereseti kérelemhez kötöttség elve érvényesül, vagyis a bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen. Ebben az esetben sem ellenőrizhette tehát a pályázati eljárás egészét, a pályázati felhívás jogszerűségét, de a hatósági határozat keresettel nem támadott részeit sem. Azt vizsgálhatta, hogy a megtámadott közigazgatási határozat sérti-e a felperes (a Klubrádió) keresetében megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.

Az Ítélőtábla – ilyen körben lefolytatott eljárása során – arra a megállapításra jutott, hogy a Klubrádió alaposan hivatkozott jogszabálysértésre, mert a nyertesként kihirdetett pályázati ajánlat nem felelt meg azoknak az alakiságoknak, amelyeket maga a pályázati felhívás írt elő, ezért a pályázati eljárás nyertesére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte.

(Nem megváltoztatta a döntést, mert – ez a magyarázat is olvasható az indokolásban – nem minden közigazgatási határozatnál van a bíróságnak megváltoztatási joga, csak a törvény által tételesen felsorolt esetekben járhat el így. A médiahatóság szóban forgó határozata nem tartozik ezek közé, tehát csak hatályon kívül helyezésre kerülhetett sor, és csak abban a körben, amelyet a fellebbezés érintett.)

Az ítélet indokolásából érdemes néhány sort szó szerint is idézni: „Ez egyben azt is jelenti, hogy a megismételt eljárás is csak e körön belül maradhat, azaz a bíróság sem új pályázati felhívás közzétételére, sem új pályázati eljárás lefolytatására nem kötelezheti a közigazgatási szervet… a megismételt eljárásban az alperesnek le kell vonnia a beavatkozó pályázati ajánlata alaki érvénytelenségének következményeit, és a fennmaradt pályázatok elbírálásáról szóló döntésében a beavatkozót nem nyilváníthatja a pályázati eljárás nyertesének.”

Adott tehát egy olyan helyzet, amikor a bíróság a hatóság döntésének csak egy részét vizsgálhatta jogszabálysértés szempontjából, e részét jogszabálysértőnek találta, ezért hatályon kívül helyezte, a határozat egyéb részei azonban hatályban maradtak. Így a megtámadott határozatnak az a megállapítása is, hogy a pályázat eredményes volt. Ezt támasztja alá a Médiatanács 2011. november 16-án kiadott közleménye is, amelyből megtudhatjuk, hogy valamennyi pályázót nyilvántartásba vettek, mert úgy találták, hogy alakilag érvényes pályázatot nyújtottak be (igaz, az ítélet indokolásából kiderül, hogy volt olyan pályázó, akit alakiság megsértése miatt kizártak az eljárást lezáró döntésben). Ám maradtak érvényes pályázatok, tehát a pályázati eljárás nem vált eredménytelenné amiatt, mert a győztes pályázó kiesett. Sajtóhírekből is rekonstruálható – és az ítélet indokolásában is szerepel –, hogy a Klubrádió kapta a következő legtöbb pontot a pályázatok értékelése során. (Az eredményt kimondó határozat nem olvasható a honlapon, csupán az erről szóló közlemény.)

A Népszabadság újságírója, Bednárik Imre már áprilisban feltette a kérdést a médiahatóságnak, hogy mikor döntenek, miután „az ítélet szerint a Médiatanács nem ismételheti meg a pályáztatást, csak a nyertes személyét illetően kell új döntést hoznia. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Médiatanácsnak új határozatban meg kell állapítania, hogy az Autórádió Kft. pályázata alaki hiba miatt érvénytelen volt. Ezután pedig a fennmaradó érvényes pályázatok közül kell kihirdetnie a nyertest. A pályázati pontozás során a lehetséges 72-ből 66-ot kapott az Autórádió, a második a Klubrádió lett 65 ponttal. Ebből az következne, hogy a Klubrádió nyeri el a sugárzási jogot”.

Bednarik okfejtésével nehéz lenne nem egyetérteni, mert mi más lehet a sorsa az ítélettel nem érintett, tehát jogerőssé vált hatósági határozati pontnak, mint hogy az eljárás alanyai tudomásul veszik, együtt azzal a bírósági döntéssel, amely az eredmény megállapítását illetően kötelezte új eljárásra a közigazgatási hatóságot, vagyis a Médiatanácsot. De a Népszabadság újságírója nem kapott érdemben választ, csak annyit, hogy „zajlik a döntést előkésztő munka”.


Laws in Stone - flickr/MastaBlasta

Nézzük a jogszabályokat!

Talán segíti a tisztánlátást, ha áttekintjük azokat a rendelkezéseket, amelyek a Médiatanács feladataira vonatkoznak a frekvencia-pályázatokkal kapcsolatban.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény

szabályozza a követendő eljárást (48–63. §). Az első lépés a pályázati felhívás kiírása, majd közzététele.

A pályázati felhívás kötelező tartalmát a törvény, egyebekben pedig a Médiatanács határozza meg. (Hogy ebben mekkora – nagy! – játéktere van, azzal már a pályázat eredményhirdetésének idején foglalkoztunk a Galamusban.)

A törvény kötelező előírásokat fogalmaz meg arra nézve is, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a pályázóknak, és a pályázati ajánlat tartalmára vonatkozóan is. Az ajánlatot a megszabott határidőben kell benyújtani, ezt követően a Médiatanács megvizsgálja, hogy a pályázati ajánlat megfelel-e az alaki és tartalmi érvényességi feltételeknek. A törvény az egész pályázati eljárásra 85 napos határidőt ír elő. (51.§) Tehát a felhívás közzétételétől az eredményhirdetésig csak ennyi idő telhet el. A határidőbe nem számít bele a közzétételtől az ajánlat benyújtásáig terjedő időtartam.

Az alakilag érvényes pályázati ajánlatot benyújtó pályázókat – a benyújtási határidő lejártától számított negyvenöt napon belül – hatósági nyilvántartásba kell vennie a Médiatanácsnak, majd honlapján közzé kell tennie a listát.

(Érvénytelen pályázat esetén a nyilvántartásba vételt végzéssel meg kell tagadni. Amennyiben a Médiatanács az alaki érvénytelenségi okot a pályázati nyilvántartásba vételt követően, a pályázati ajánlat érdemi elbírálása során észleli csak, a pályázat alaki érvénytelenségét a pályázati eljárást lezáró döntésébe foglalja bele.) A pályázat tartalmi érvényességének vizsgálata ez után következik. A pályázat értékelésének nincs külön időkerete, e tekintetben a 85 napos összhatáridő az irányadó. Még egy fontos határidőt jelöl meg a törvény: ha a médiahatóság eredményt hirdetett, akkor a nyertessé nyilvánított pályázóval 45 napon belül kell ún. hatósági szerződést kötnie.


Következtetések

Milyen következtetés vonható le a szabályozásból a jelen ügyre nézve? Az, hogy bárhogyan fogja is fel az új eljárásra vonatkozó kötelezettségét a Médiatanács, valamilyen keretet mindenképp kötelezően előír ehhez a törvény. Sajnos csak találgathatunk, mert a médiahatóság semmilyen tájékoztatást nem tartott szükségesnek az állampolgárok számára. Ám, miközben találgatunk, számolhatunk is.

Az ítélet megfogalmazásából kiindulva az új eljárásban csak az eredményhirdetésig kellene visszamenni, és újrakezdeni a processzust. E megközelítésben adottak a nyilvántartásba vett pályázók, adott a pályázatok értékelése és az annak alapján kiosztott pontok is ismertek (hacsak a Médiatanács nem gondolja úgy, hogy az értékelése pusztán attól más lehet ugyanarról a teljesítményről, ugyanazon szempontok szerint, hogy egy pályázó kiesett). Ha csak új eredményt kell hirdetni, az egyetlen aktussal megtörténhetett volna. Azóta már a hatósági szerződés megkötésén is túllehetnénk.

Ha az ítélet rendelkezésével szemben a Médiatanács egészen a pályázat kiírásáig óhajtana visszamenni egy új eljárásban (amihez jogi alapot azért nehéz lenne találni), akkor is eltelt már május 3-ától, az ítélet kézhezvételétől számítva idáig annyi idő (45 nap), amennyi alatt egyéb esetekben kötelező jelleggel dönteni kell a pályázók nyilvántartásba vételéről, vagyis a pályázati ajánlatok alaki érvényességéről. Tehát ha a hatóság újra megvizsgálta volna minden pályázati ajánlatnak az alaki érvényességét, és ki akarta volna meríteni újra az ehhez rendelkezésre álló időkeret maximumát, akkor is tájékoztatnia kellett volna már a nyilvánosságot az eredményről a honlapján. Ám egyetlen olyan információ sem látott napvilágot, amely arról tájékoztatna, hogy ilyen szándéka lett volna a hatóságnak, vagy hogy történt volna bármi ilyesmi.

Ha viszont nem arról van szó, hogy az új eljárásban a nyilvántartásba vételi procedúra előtti stációhoz nyúlt vissza a Médiatanács, hanem csak odáig, amikor a nyilvántartásba vétel már megtörtént, és a pályázati ajánlatok értékelése következik (ehhez is nehéz lenne jogi alapot találni), akkor ez azt jelenti, hogy az új eljáráshoz 85 mínusz 45, tehát 40 nap állt volna csak rendelkezésére, így pedig végképp mulasztásban van, mert már ez az idő is eltelt május 3-a óta. Bizony, sehogy se stimmel az, ahol ma áll – a szó szoros értelmében – ez az ügy, miközben kommunikációs zár tapasztalható körülötte.

Ez a történet akkor is skandalum lenne, ha nem az egyetlen ellenzéki rádióval történne, miközben a kormány látványosan nem érti, mi a baja az egész világnak a médiaszabályozással és az egyszínű médiafelügyelettel.

Bár a Médiatanács közjogi helyzetét ismerve tudható, hogy felette gyakorlatilag csak a csillagos ég van, a törvények és a bírói ítéletek elvben még rá nézve is kötelezőek. Mindenekelőtt a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény. Azonban láthatóan akkor sincs semmi, ha a teljes hazai médiapaletta felügyeletét ellátó, mindenható állami szerv, amely egy jogerős bírósági ítélet alapján pervesztes lett, erről nem vesz tudomást, mint ahogyan akkor sincs semmi, ha nem tartja kötelezőnek magára nézve a legelemibb tájékoztatást sem.

Ennél a helyzetnél frappánsabban aligha lehetne illusztrálni, mit jelent a helyreállított jogállamiság ma Magyarországon. Körülbelül ezt.



Lánczos Vera



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!