A gyűlölettartály meg a tartalma


Mondhatnánk, hogy egyedi eset, ami a Népszabadság riporterével történt hétfőn, hogy ugyanis lezsidóbüdöskurvázták. Sötét emberekkel hozta össze a véletlen és a balsors az Astoriánál, olyan magyar emberpéldányokkal, akik vélhetően nemcsak a taxisokat és a riportereket, hanem az egész világot gyűlölik. Jóleső, nem szégyellt, sőt büszkén vállalt gyűlölettel. Felszabadított gyűlölettel, hiszen hosszú évek óta nap mint nap arra buzdítja őket saját – mintaadó – megszólalásaival a két jobboldali párt, hogy nyugodtan eresszék el magukat, mert az ellenség nem érdemel mást, mint megalázó beszédet. Úgyhogy mégsem mondhatjuk, hogy a véletlen és a balsors keze volt a dologban: ugyanez megtörténhetett volna hétfőn a Hősök terénél, az Emkénél, és a kettő között bármelyik utcasarkon.

Mint ahogy megtörtént kedden is, a kilencvenéves Schweitzer József nyugalmazott főrabbival, aki hazafelé tartott a Károly körúton, amikor egy „személy” odalépett hozzá, szidalmazni kezdte, és úgy gondolta, szabadon és bátran a tudomására hozhatja: „utálok minden zsidót”.

És megtörtént szombaton, amikor a Galamus-csoport egyik tagja volt kénytelen a Krisztina téren grabancon ragadni egy férfit, aki a füle hallatára zsidóbüdöskurvázott le egy számára ismeretlen, ám nyilván nem rokonszenves fiatal nőt, aki egy kávézó teraszán a kávéját itta.

És megtörtént korábban is. Azok a példák, amelyeket majd két évvel ezelőtt leírtam, megtörtént esetek voltak, látleletek arról az emberfajtáról, aki „lezsidózza az orvost, ha az szerinte azért nem látta el őt megfelelően, mert ő magyar”, „aki verbálisan inzultál a kávéház teraszán ücsörgő, szerinte zsidó kinézetű történészeket vagy a villamoson utazó zsidó kinézetű öregasszonyokat”, „aki bedobja az ablakot, ha a mögötte lévő szobában szerinte zsidók ülnek, és legyünk biztosak benne, ha lennének faluszélre szorult pária zsidók, ellenük is szerveztek volna már merényletsorozatot”.

És most egy látszólag nagy ugrás következik: kedvenc pártomról lesz szó. És mindjárt rátérek arra is, miért csak látszólag nagy ez az ugrás.

Évek óta elképedve nézem, hogy a Fidesz beszédmódja, amely a párt alaptulajdonsága, mennyire nem zavart soha senkit abban, ahogyan erről az alakulatról gondolkozik. Mennyire nem szerepelt szakemberek, minden rendű és rangú értelmiségiek, publicisták és újságírók szempontjai között az, hogy a Fideszről szóló ítéletüket annak alapján is alakítsák, ahogyan ennek a pártnak a képviselői, a csúcstól az alapzatig, más emberekről beszélnek. Így aztán érthető, ha 2010-ben nem zavarta ez azt a 2,7 millió embert sem, aki a Fidesztől várta a megváltást.

Az utóbbi tíz évben sokszor szóvá tettem ezt a beszédmódot, például 2007 márciusában a Klubrádió Hétzáró című műsorában a kedves Popper Péternek. Elmeséltem neki, hogy „az elmúlt években, amikor már nem bírtam tovább, összegyűjtöttem néhányszor azokat a minősítéseket, amelyeket a Fidesz rendszeresen és módszeresen használ más emberek megbélyegzésére. Mert sohasem tudtam és sohasem fogom tudni megszokni ezt a beszédmódot, ugyanis – és ebben egyetértek Orbán Viktorral – minta- és kultúrateremtőnek tartom”.

Popper Péter válasza az volt, hogy ennek a verbális meccsnek, amelyet a Fidesz játszik, nincs más végső tétje, mint a megsemmisítés. „Ez a logika a fasizmus logikája. A fasizmus olyan politikai technika és meggyőződés, amely az ellenfél megsemmisítésében tud csak gondolkozni. Ha egy kapitalista országra ül rá, akkor nácizmus lesz belőle. Ha egy önmagát szocialistának nevező országra ül rá, akkor sztálinizmus lesz belőle. A lényeg ugyanaz: nem lehet megállni a verbalitás, a szó szuggesztív sodrásában másutt, mint a pusztulásnál. […] Az ocsmány beszédnek  azonban van egy harmadik funkciója is: felmenti az embert a bűntudat alól. Az ilyen beszéd ugyanis azt sugallja, hogy akiről szó van, az nem is igazán ember. Csak valami emberszerű lény. Ennélfogva nem illetik meg semmiféle jogok, semmiféle védelem vagy méltányosság. Ezért nem nagy a távolság a verbális és a valóságos agresszió közt. Mert módszeresen beleivódik az emberek tudatába, hogy ez csak cigány, nem igazán ember. Ez csak zsidó, ez csak komcsi, nem igazán ember. Fölmenti a bűntudat alól a pusztítót. A gyilkost. Hiszen nem igazi embereket öl. Csak tetveket. Ezért iszonyúan veszélyes, és azért, mert az ember értékrendjében rettenetes zűrzavart okoz. Rosszabb, mint bármilyen rasszizmus. Mert ha rasszista vagyok, csak azt mondom, hogy én ezt a fajta embert nem szeretem. De ilyenkor a gonoszság végső pontjáig megyek el: nem is ember az, csak egy tetű.”

És Popper mondott még egy fontos dolgot. Hogy e mögött a beszédmód mögött szellemi üresség van. „A beszédnek ez az elgonoszosodása, eltrágárosodása és eldurvulása szerintem a mondanivaló hiányára utal. Ha egy ember így beszél, az többnyire azt jelenti, hogy valami nagyot akar mondani, de nincs hozzá gondolata… Nem egyszerűen szellemi igénytelenségről van szó – arról, hogy még csak arra sem képes, aki így beszél, hogy hozzátegyen valamit ezekhez a konvencionális rasszista, ultranacionalista, kirekesztő szlogenekhez –, hanem ürességről. Én ezért nem hiszek azoknak, akik zseniális politikusról szoktak beszélni: én ennek semmi jelét nem látom. Szellemi szegénylegénységet látok.”

Akkor nem jöttem rá, azóta igen: azok a magasröptű, szívhezszóló, giccses közhelyek magyar nemzetről, magyar lélekről, magyar szellemről, magyar nagyságról, magyar összetartozásról, amellyel Orbán és társai ezt az országot etetik, ugyanennek a szellemi ürességnek a másik, a pozitívnak szánt oldala.

Namármost. Természetesen a Fidesz nem zsidózik. Csak Bayer Zsolt, az ötös számú Fidesz-közlegény Orbán-barát, meg a Fidesz-támogató Széles Gábor hűbérbirtoka, az Echo Tv, meg az Orbánért „Békemenetet” szervező másik szélsőjobbos alapintézmény, a Magyar Demokrata. És persze zsidózik a Jobbik, amelynek a támogatásában Orbán bízni szokott, miközben az Európai Unió ellen szabadságharcot vív. Nemcsak tiszaeszlározik, hanem országgyűlési képviselője azt kérdezi a Hetek újságíróitól: „Ki engedte meg, hogy bekapcsold a hangfelvevőt? A zsidó pofátlanság, az látszik.”

A Fidesz természetesen nem zsidózik. De aki azt állítja, hogy szétválasztható a Fidesz üres-szennyes politikai beszéde meg a zsidózó-cigányozó köznapi beszéd, az téved vagy hazudik. Aki tagadja, hogy a Fidesz, ha nem is nyílt támogatója, de tudatos, bár sunyi haszonélvezője a zsidózó-cigányozó beszédnek, mint mindennek, ami gyűlöletet és indulatot szít, az hazudik vagy téved. Aki azt hiszi, hogy a politika magasságaiból nap mint nap érkező agresszivitás nem fordul át az utcán személyközi agresszióvá, az téved vagy hazudik. Így aztán találkozhat Orbán és Kövér annyi magyar és nemzetközi zsidó vezetővel, ahány csak hajlandó leülni velük, ez nem jelenti azt, hogy ellenükre volna, ha a gyűlölettartályt, amelyet az emberek lelkében-agyában hosszú évek kemény munkájával kivájtak, a mindennapi zsidózás tölti be.

Az a probléma, hogy a Fidesz összes, külföldön elszórt állításával ellentétben nem a Jobbik a baj és a veszély, amelytől – mint a Fidesz állítja – csak ők tudják megmenteni az országot. Az antiszemita, rasszista, mélyen embertelen Jobbikot egy egészséges politikai élet és egy egészséges társadalom a helyére tudta volna és tudná szorítani.

(Itt most mindenkit megkímélek attól, hogy kétszázadszorra is előadjam a másik vesszőparipámat, amely arról szól, hogy az egykori magyar liberális párt képviselői, karöltve a doktriner jogvédőkkel, az Alkotmánybíróság egykori elnökével, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökével, az egymásra mutogató rendőrökkel, ügyészekkel és bírákkal, valamint a gyáva és ostoba „politológusokkal”, hogyan lehetetlenítették el két évtizeden át, hogy a társadalom merje kivetni magából a nácikat vagy a bármilyen rendű-rangú és irányzatú antiszemitákat, rasszistákat és xenofóbokat. Mert ez a végtelenül bizonytalan értékrendű társadalom sohasem érezhette úgy, hogy a jog és az állam minden erejével és tekintélyével mellette áll, ha nem akarja eltűrni az uszítókat a közéletben és maga körül, és mert az egyre magabiztosabb uszítók sem érezhették úgy, hogy a jog és az állam minden erejével és tekintélyével ellenük fordul, ha egy többszörösen embergyilkos ideológiát mernek nyíltan és nagy mellénnyel képviselni. Vesszőparipája egyébként is csak akkor lesz az embernek, ha hiába üvöltözi éveken át, hogy az, ami a szemünk előtt van, mit jelent és hová fajul. Ha mindenki más, aki tehetne, szólhatna ellene, becsukja a szemét, leállítja az agyát vagy éppen arra használja, hogy kibúvókat, mentségeket és magyarázatokat találjon a nácik megerősödésére, akkor előbb-utóbb a már emlegetett gyűlölettartályban az „agyament, ótvar, hazug, idióta, rohadt, szemét” mellett megjelenik a mocskoscigány meg a büdöszsidókurva is.)


Hatred – flickr/Alex 

Na de vissza a fősodorhoz. Tehát egy egészséges vagy egészségesedő társadalom el tudta volna érni, hogy titkolnivaló szégyen, de legalábbis ne büszkén és öntudatosan vállalható választás legyen, ha valaki a nácik beszédmódját és törekvéseit érzi magához közelállónak. De ha ez a politikai élet és társadalom nemhogy nem egészséges, hanem súlyosan beteg, mert súlyos másikember-utálattól és szabad agresszivitáskiélési késztetésektől szenved, az egyedül a Fidesznek köszönhető. Nem a szocialistáknak, nem a liberálisoknak, még csak nem is a magyar közvéleményformálóknak, akik vagy nem vettek tudomást arról, amire a Fidesz idomítja az országot, de ha észrevették is, tűrték, tehetetlenségből vagy azért, mert kisebb bajnak tartották, mint a szocialisták teszetosza, korrupt és dohszagú kormányzását. Vagy nem ez érdekelte őket. Mint Parragh Lászlót, aki nyíltan megmondta – és azóta is a helyén ül, sőt az én nevemben szónokol (mert hogy azóta már a kamarai tagság is kötelező!) –, hogy ő nem a demokráciákat, hanem az autoriter rendszereket szereti. Azaz „a jog- és szabadsághiányos társadalmat, a politikai-gazdasági hatalomnak kiszolgáltatott egyének halmazát. Láthatólag nem is tartja alkalmasnak a sokat emlegetett magyar embert arra, hogy szabad polgárrá váljon, és nyilván ezt kívánatosnak sem tartja”. És ha az egyének a közgyűlölettel meg az egymás ellen fordítható agresszivitással foghatók járszalagra abban az oly kívánatos autoriter rendszerben, ám legyen.

Nem állítom tehát, hogy Orbán és a Fidesz egyedül tette azt ezzel az országgal, amit tett. De a büntetőjog is megkülönbözteti az elkövető és a bűnsegéd felelősségét.

Mindenesetre tény, hogy olyan ország lettünk, amelyben a normális együttélést biztosító elemi korlátokat lebontották, amelyben az emberi viszonyokat, agyakat és érzületeket szétzilálták, amelyben az itt élők egyik fele félelmet kelt, a másik fele meg fél. Amely már tiltakozni sem tud. És amelyben csak a csürhementalitás és -magatartás élhető ki szabadon. És mindaddig ilyen országban fogunk élni, amíg többségben és/vagy hatalmon lesznek azok, akik önmagukra néznek, és nem rettennek el attól, amit látnak.

***

Hajnali utóirat

Értékelem, hogy a három nagy egyház közleményt adott ki kedden késő este, amelyben ez áll: „Megütközéssel értesültünk arról, hogy a köztiszteletben álló Dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbit, testvérünket, Budapesten, a nyílt utcán zaklatták és megalázták vallása miatt. A gyáva támadást a leghatározottabban elítéljük, egyben kifejezzük együttérzésünket és szolidaritásunkat világhírű honfitársunkkal és az egész zsidó közösséggel.”

Nem akarok visszafelé mutogatni, azokra az évekre, amikor keresztény és vallástalan értelmiségiek sorozatban szólították fel a katolikus egyházat és más egyházakat arra, hogy emeljenek szót az egyre erősödő rasszizmus, az antiszemitizmus és a kirekesztés ellen. Nem tették. Nem akarok telhetetlen lenni, és azt kérdezni, hogy miért csak Schweitzer József mellett állnak ki, azok mellett miért nem, akik névtelen polgárként ugyan, de köztudottan ugyanennek a verbális atrocitásnak az elszenvedői nap mint nap, akár zsidó vallásúak, akár nem. Sőt, akár vallásosak, akár nem. És nem akarom felhívni az aláíró egyházi vezetők figyelmét arra, hogy a zsidózók nem vallási, hanem „faji” alapon szidalmaznak. Értem, és remélem, jól értem, hogy a „testvérük” melletti kiállással üzenni akartak azoknak is, akiket nem főrabbiként, nem világhírű emberként és nem vallási okból zaklatnak és aláznak meg. Értem, és értékelem.


Mihancsik Zsófia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!