rss      tw      fb
Keres

A Párt Központi Bizottságának döntésére várva


A Teljhatalmú Párt Központi Bizottságának ülésén – nyilván, miután a Teljhatalmú Párt (a továbbiakban: Párt) szűk Politikai Bizottsága megtárgyalta a kérdést – a Párt Első Titkára, egyben a Népnemzeti Nagy-Magyarország miniszterelnöke arra kérte a Párt Központi Bizottságát, vegye fontolóra, hogy a nehéz gazdasági helyzetre tekintettel nem kellene a jövőben az adófizetők drága pénzét kiszórni az ablakon azzal, hogy a magyar nemzet által amúgy is megvetett pártok életét hosszabbítgatják meg vele.

Az Első Titkár (bizonyára) azzal támasztotta alá a javaslatát, hogy a pártokat úgyis csak a követelőző Nyugat megtévesztésére tartották fenn eddig is ők, az ország vezető ereje, de a hazába sajnálatos módon begyűrűző, és a hazai szárnyaló gazdaságpolitika kétségbevonhatatlan eredményeit tönkretevő világválság a továbbiakban nem teszi lehetővé, hogy látszatokra költsenek. A Nyugat majd tudomásul veszi itt is, mint mindenben, hogy a Népnemzeti Nagy-Magyarország a Párttal mint vezető erővel az élen olyan sajátos (népi) demokráciát épített ki, ahol a demokráciát egyetlen párt is képes fenntartani és működtetni. Hiszen a Teljhatalmú Párt „becsatornáz” önmagába minden érdeket és nézetet (már amelyikkel egyáltalán érdemesnek tartja foglalkozni), zárt ajtók mögött ütközteti őket, és a végeredményt kihirdeti a Nemzetnek, amely e tekintetben is teljes bizalommal van iránta. Ezt végre tudomásul kell vennie a Nyugatnak is, hiszen a Nemzet megkérdőjelezhetetlen többséggel e mellett a megoldás mellett döntött.

Nincs tehát szükség rá, hogy azt az egynéhány százaléknyi megtévesztett magyart, aki még mindig nem állt be az 54 százaléknyi pártkiábrándult táborába, és nem is az Első Titkár pártjának mindenre elszánt híve, a továbbiakban pártok képviseljék (bárki is képviselje őket), és erre évente két és félmilliárdot kiszórjanak az ablakon. Jobb helye is van annak a pénznek, kell a nemortodox gazdaságpolitika miatt a csőd felé rohanó magyar gazdaság fellendítésére, a legeslegfelső középosztály egykulcsos adója nyomán keletkezett lyukak betömésére, a Közgép állami pénzeinek biztosítására*, a felcsúti fociakadémiára, a futballstadionok építésére, a magyar látványsportok fellendítésére, a nem létező magyar oligarchák minél erőteljesebb vagyongyarapítására, az Orbán-család földbirtokainak kiterjesztésére, a Párt által pozícióhoz juttatott elvtársak fizetésére (amiből aztán majd tejelniük kell a pártnak**), azoknak a „szakembereknek” a megfizetésére, akik elvtelenül kiszolgálják – jogi, gazdasági, történészi, újságírói, közvéleménykutatói szakmájuk összes elvét és szabályát, de még az emberi tisztességet is sutba vágva – az „egypárti demokrácia” kiépítését, a külföldi bankok által „kivont” pénzek pótlására, az új (népi) demokrácia jogbizonytalansága és zsarolása miatt elmaradt külföldi beruházások kiváltására, és kell a folyamatos centralizációra, hogy minden és mindenki állami fennhatóság alá kerüljön, így Orbán akaratának engedelmeskedjen.


Your Choice – flickr/sankslot

A külső megfigyelő, aki nem Orbánon, Kazahsztánon és Hugo Chávezen méri a demokráciát, végre megértheti, hogy Orbán előtt tényleg nincs korlát, sőt fikarcnyi szemérem sem maradt benne, hogy egyeduralmi törekvéseit legalább leplezze.

Az istenadta nép meg végre megérthetné, hogy bármilyen ellenszenvesek is számára a pártok, a Fidesz-uralom által tönkrezúzott életét esélye sincs valamennyire egyenesbe hozni, ha Magyarországon elhalnak a pártok, legalábbis ő nem fog tudni róla, hogy vannak, mert sem a médiában, sem sajtótájékoztatón, sem helyi gyűléseken-beszélgetéseken, sem a választási kampányban nem fog találkozni velük. Ez ugyanis mind pénzbe kerül. És hogy a számára ellenszenves mai többpártrendszer megváltoztatásának nem az a módja, hogy engedi Orbánnak kiiktatni a pártokat. Orbán már megszüntetett, kiherélt, ellehetetlenített minden ellensúlyt, amely eszement hatalomvágyát – ezáltal hatalmi visszaéléseit – korlátozhatná. Most éppen ennek az 54 százaléknak a politikaundorát akarja felhasználni arra, hogy a mai olyan-amilyen pártokat is akadálytalanul eltehesse láb alól, és örökre itt maradhasson szeretett népe nyakán ő meg a fideszes mindenevő gépezete. A népnek tehát nem tapsikolnia kellene, hogy végre valaki eltakarítja ezeket a semmire se való, élősködő pártokat, hanem megvédenie kellene őket, és ezért cserébe követelnie tőlük. Mert a nép egyetlen tagja sem fog ott állni a 2014-es választásokon, hogy személyében leváltsa Orbánt meg a Fideszét. Erre csak pártok képesek. Persze, ha lesznek egyáltalán választások 2014-ben, mert még megérhetjük, hogy Orbán – szintén a nép „igazságérzetére” és a közteherviselésre hivatkozva*** – azt ajánlja majd a Párt Központi Bizottságának, hogy ne dobjon ki a haza 5 milliárdot holmi fölösleges választásra, hiszen pártok, amelyek elindulhatnának rajta, úgysincsenek már.


Mihancsik Zsófia



* Lásd Bolgár György interjúját Veres Jánossal.

* Az Index idézi fel azt a fideszes pártszabályt, az „Ughy-adót”, amely előírja, hogy „a párt parlamenti képviselői, uniós képviselői, polgármesterei, megyei és helyi önkormányzati képviselői bruttó jövedelmük 2 százalékával járuljanak hozzá a működési költségekhez. A fizetési kötelezettség vonatkozik minden, a Fidesz révén megszerzett állásra is, így a felügyelő bizottsági tagságokra, de még a helyi önkormányzatok külső bizottsági tagjaira is.”

*** A pártok állami támogatásának megszüntetését is ezzel a szemfényvesztő, olcsó demagógiával javasolja Orbán: „a nehéz gazdasági helyzetből és annak megoldásából adódó terheket nem lehet kizárólag az emberekre terhelni, ezért vonták be korábban a vállalatokat és a bankokat is a közteherviselésbe, de jogos kérés, hogy a pártok is vegyék ki a részüket a terhekből”.


Lásd még

– hírösszefoglalónkat: Orbán elvenné a pártoktól az állami támogatást
– és írásunkat: Az ő pénzük már megvan, a többpártrendszer meg érdektelen (Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!