Széky Jánosnak, saját kezébe



Széky János Méd levelek című sorozatában közölt írást Gyurcsány Ferenc plágiummal való meggyanúsításáról az Élet és Irodalom 2012. május 4-én megjelent számában. A hangnemet: „Drága Ferenc, vegye már észre magát” – most hagyjuk, bár a magas lóról és fokhegyről odavetett szavak sértik az ízlésemet, pláne ha olyan embernek szólnak, akit a szerző szerint is éppen nemtelen eszközökkel támadnak, és egyelőre hitelt érdemlő bizonyítékok nélkül.

A folytatásból kiderül, a magas ló nem véletlen, a szerző vállaltan semmilyen empátiát nem óhajt érezni. Mint írja: „Ön úgy tudja, hogy ’mocskos játék folyik’ Ön ellen, és politikailag meg akarják ölni. Igaza van. Jó reggelt.”

Majd odacsap még egyet a cikkel is, amely arról szól, hogy miért is van ez így „rendjén”.

Például a volt miniszterelnök rosszul kormányzott. Széky oszt, szoroz, összegez, rögzít: Gyurcsány pártja sok szavazatot vesztett, kétharmados ellenzéki győzelem lett a vége, „miért gondolja, hogy Ön nem hibás ebben?” kérdezi. Kétségkívül dramaturgiai csúcspont lehetne a kérdés a szövegben, ha jogos lenne. De hát számtalan nyilatkozatból derül ki az ellenkezője, hogy ugyanis nem gondolja a volt miniszterelnök, hogy nincs felelőssége.

Nem a Fidesz mitológiáját akarom felmondani – írja később Széky, miközben ismerteti, mi mindenből állt is a Fidesz-mitológia, majd a gyengébbek kedvéért megismétli a rossz kormányzásról alkotott véleményét. Kérdezhetnénk, hogy milyen összefüggésben van mindez a plágiumváddal, de nem kérdezzük, mert tudjuk, hogy semmilyen összefüggésben nincs. Ilyen felvezetéssel jutunk el a lényeghez, és rögzítsük, hogy maga a felvezetés nem közömbös a végső konklúzió szempontjából.

Széky nem érti, mit képzelt Gyurcsány a Schmitt ügy után. „Évtizedes újabb politikusi tapasztalatával megtanulhatta volna, hogy ilyenkor a Fidesz és környéke az ellenoldali leleplezés eszközéhez folyamodik. Ez jut eszébe reflexből, módszerekben pedig nem válogat, de ez nem zárja ki, hogy ne kerüljön elő valami. Úgy hogy Önnek nem kellett volna akkora hévvel buzdítania demokrata híveit a Sándor-palota előtti tüntetésre.” Úgy ám! Mert Széky szerint tiszta sor, hogy „valami van”. Széky nem igényli, hogy a HírTv sajátos bizonyítási módszereiről elhíresült műsorának állításai bizonyossággá váljanak, ő már meg van győzve. Kínos néznie, amit Gyurcsány művel, értsd: nevén nevezi, ami történik vele, ahelyett, hogy megtenné azt a szívességet, hogy visszavonul, mert a jelenlétével állítólag rontja a demokrácia esélyeit.

A magas lóról aláhullik egy jó tanács is: ne legyen már annyira közveszélyesen naiv Gyurcsány, vegye tudomásul, hogy ellopott szakdolgozata ott van valaki kezében. És a folytatásból megérthetjük, Széky biztos abban, látatlanban is, hogy a dolgozat okot ad a gyanúra. Tehát Gyurcsánynak szerinte már úgyis mindegy, akkor viszont tehetne egy szívességet.

„Nem naiv” javaslata szerint, mert katarzisról azért gondoskodni szeretne: „A magyar politika és gazdaság rothadása akkor lenne gyógyítható, ha mindenek előtt arról beszélnénk, ami van, és felszámolnánk a huszonhárom év alatt egységes rendszerré összeállt hazugságok és manipulációk tömegét. Ezért arra kérem, hogy mielőtt kivonul a napi politikából, használja is ki, hogy már nincs vesztenivalója. Beszéljen végre őszintén a valóságról. Tegye meg ezt a szolgálatot a szabadság híveinek, bizonyítsa be, hogy ön is az.

Tényleg csak meghatódni lehet e sorok olvastán. De minden fokozható, ez esetben a tét növelésével. Széky kis csokrot nyújt át kérdésekből, saját gyűjteményét az elmúlt x évből.. Ha mindenre választ kap, akkor majd megdicséri Gyurcsányt, mert: „sokkal több jót tesz, mint az a semmi, amennyi bajt régi botlásával okozott”.

Mint a mesében – olyan szép. Ki tudja miért, előbb Batman, aztán az UD Zrt. kontra Szilvásy–Dávid-ügy ugrik be.

Kedves Széky János! Finoman szólva is másképpen gondolom. Ahhoz, hogy a magyar politika és gazdaság rothadása valóban gyógyítható legyen, hogy a huszonhárom év alatt egységes rendszerré összeállt hazugságok és manipulációk tömege valóban felszámolható legyen, más kell elsősorban. Mindenekelőtt más közeg kell, az kell hozzá, hogy ebben az országban legyen meg a demokrata állampolgárok kritikus tömege, akik képesek nemcsak létrehozni, de megvédeni is a demokratikus intézményrendszert, jogaikat, értékeiket. Legyen például olyan sajtó, amely nem emelkedik könnyedén felül azon, ha egy gyanúsítás nincs hitelt érdemlően alátámasztva, ráadásul kétes módszerekről elhíresült kétes forrásból érkezik. Én azt tartom – az ön szavait használva – közveszélyesen naivnak, aki egyetlen embernek, akár korábban a legbefolyásosabb politikusok egyikének akármilyen vallomásától remél fordulatot, vagy aki egyetlen ilyen ember kormányfői szerepétől várta a változást, miközben a közeg, benne sajtó akkor is, éppen úgy, mint most is, szabad utat adott a manipulációs céloknak.


Don’t fear the light – flickr/nick holsen

E helyett az első lépés az lenne például, hogy elkezdjük tisztelni legalapvetőbb elveinket, értékeinket, de legalább a jogot. Hogy nem tűrjük, ha hitelt érdemlő bizonyíték nélkül vádként kezelnek gyanút. Nem tűrjük, hogy hitelt érdemlő bizonyíték nélküli gyanúsítgatásra a gyanúsítottat szólítsák fel bizonyításra, miként Ön is teszi. Ezt akkor sem tűrjük, ha olyan személyről van szó, aki szerintünk rosszul kormányzott, akit nem kedvelünk, a pokolra kívánunk, tovább megyek, akkor is így helyes tenni, ha az ellenfeleinkről van szó. Sőt, még tovább megyek, akkor is, ha azt feltételezzük, hogy van valami a gyanúsítgatás mögött, noha az még nem bizonyosság.

Félre lehet söpörni ezt az ellenérvet, de ajánlatos inkább végiggondolni, mert így indulhat csak el egy másik rendszer, másik mentalitás, mert az ilyesmi csak alulról indulhat. Soha nem késő. El lehet kezdeni már ma egy másik cikkel. A gyanú árnyékában lenni – ez csak ott jár az ellehetetlenülés politikai következményével, ahol nincs igény többre. A gyanú árnyéka csak manipulálható közegben elegendő bárki kiiktatásához, lejáratásához. Ahhoz, hogy ne így legyen, kevés a lelátóról le- vagy felfelé fordított hüvelykujjal ítélkezni. Nem máson kell kezdeni a merőben új morál érvényesítését, hanem kinek-kinek önmagán!



Lánczos Vera


Az ügyről szóló írásaink:
– Fazekas Csaba: Plágium, plágium, plágium
– Mihancsik Zsófia: Mit ér az ember? Az újabb Gyurcsány-ügyről
– Andor Mihály: A végképp megrendült bizalom
– Lévai Júlia: A Gyurcsány-beszéd és néhány kérdés
– Lánczos Vera: Gyurcsány és a plágiumvád – körkép és kórkép, I. rész, II. rész
– Lendvai L. Ferenc: A gyanú árnyékában



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!