A magyar bíróság maffiaország ellen




A szerdai nap legfontosabb híre – vessenek meg, tudom, hogy mindenki az Európai Bizottság döntésére és Orbán kapitulációjára meg az EU elleni sikertelen háborújának mérhetetlen és valamennyiünket terhelő költségeire figyelt – szerintem Vasvári Csabának, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírájának elsőfokú, azaz nem jogerős döntése volt az UD Zrt-vel összefüggő megfigyelési ügyben, azaz Dávid Ibolya, Szilvásy György, Tóth Károly és Herényi Károly ügyében.

Az ítélet sok mindenről, alapkérdésekről szól.

Szól mindenekelőtt arról, hogy a bíróság és a jog együtt mégiscsak alkalmas rá, hogy igazságot és ne pusztán jogot szolgáltasson. Azaz a jognak mégiscsak van még némi köze a józan eszünkhöz és az elemi erkölcsi érzékünkhöz, tehát mindahhoz, amiből általános és kötelező normaként eredetileg elvonatkoztatták. Azt hiszem, az elvakult párthíveken kívül nincs ember Magyarországon, aki a józan esze és az erkölcsi érzéke alapján helyeselné, hogy az „egy a tábor, egy a zászló” szlogen jegyében megengedhető legyen magántitkosszolgálatokkal „terhelőket” gyűjtetni az ellen a pártelnök ellen, aki nem hajlandó behódolni. Vagy bárki más ellen, aki valamelyik nagyhatalmú „magyar embernek” az útjában áll. És találhat ugyan a többször megkérdőjelezett pártmentességű ügyészség olyan tényállásokat a büntetőjogban, amelyek alapján megvádolhatja azokat, akik az egyetlen lehetőséghez, a nyilvánossághoz fordultak, hogy ne legyenek totálisan kiszolgáltatva egy politikai összeesküvésnek, de ha a bíró úgy jár el, ahogy a hivatása szabályai diktálják, akkor tudja, amit Vasvári Csaba tud, hogy „a jog betűjéhez való ragaszkodás súlyos jogtalanságot eredményezhet”.

Szól ez az ügy arról, hogy Magyarországon egyelőre nem érdemes a politikai leszámolás vagy a politikai bosszú vezérelte ügyekben büntetőeljárásokat indítani, mert el fognak akadni a magyar bíróságon. Noha hathatós lépéseket tett az Orbán-kormány és -parlament a bírói szabadság és felelősség eltiprására azzal – amit a hatalmi ágak megosztásának és egymástól való függetlenségének óriási jelentőségével tisztában lévő európai intézmények folyamatosan bírálnak és most részben az Európai Bíróság elé visznek –, hogy a bírákat egzisztenciális függésbe hozta egyrészt a hatalomtól (kényszernyugdíjazzák őket, hogy a helyükre akár szolgálatkész ifjakat is ültethessenek), másrészt egy teljhatalmú vezetőtől, aki ráadásul a bírósági ügyek elosztásába is beleszólhat, tehát önkényesen kijelölhet bíróságokat. Mondjuk olyan bíróságot, amelynek a hatalomhoz lojális vezető áll az élén. Mondjuk azoknak az állampolgároknak az ügyében, akik valamelyik nagyhatalmú „magyar embernek” az útjában állnak. Hogy az UD Zrt-s megfigyelési ügyben ez az elsőfokú ítélet megszülethetett, azt jelenti, hogy még itt sem teljesedett ki a Fidesz-rendszer. De legyünk tisztában vele, hogy nem rajtuk múlt és múlik.

És szól arról, hogy mi történik azzal az emberrel, aki az agresszív és kíméletlen hatalomgyakorlók vagy hatalomra törők útjába áll. Sok éves hercehurcának, megaláztatásnak, idegességnek, végső soron akár teljes ellehetetlenülésnek lesznek kitéve. És ha nem lesznek olyan alapos, lelkiismeretes, felkészült és kérdezni tudó bírók, mint amilyen Vasvári Csaba, akkor még az a megkönnyebbülés sem lesz az osztályrészük, hogy a meghurcoltatás végén igazságot szolgáltattak nekik, és megúszták a felfüggesztett börtönt meg a tetemes pénzbüntetéseket.

Itt ez az ügy még nem tart. Még jön a másodfok, mert az ügyészség természetesen fellebbezett. Hátha lesz magyar bíró, aki a titkos magánlehallgatóknak meg a megbízóiknak ad igazat, hiszen ők csak politikusok és pártok életébe akartak beavatkozni „terhelők” gyűjtésével, amelyeket aztán nyilván lejáratásra, zsarolásra, rosszabb esetben egy ehhez hasonló koncepciós perre használtak volna.


Who is next? – flickr/profet

És még két mellékes megjegyzés, csak az érdekesség kedvéért: sokan talán nem emlékeznek rá, hogy 2006. október 9-én tette közzé először az azóta is büntetlenül és teljes gőzzel működő, aljas indulatok termelésére szakosodott náci honlap, a kurucinfó „a tüntetőket törvénytelen, ávós időket idéző ítéletekkel sújtó, a politikai fogolykínzásokat előmozdító bírák és ügyészek”, szerintük egyszerűen csak „vérbírók” nevét, lakcímét, telefonszámát és közülük többnek a fényképét is. Így Vasvári Csaba bíróét is (linket nem adok meg ehhez a honlaphoz). Ahogy a nácik ügyében semmi másnak, ennek a kurucinfós „nyomásgyakorlásnak” se lett semmiféle jogi következménye. Az akkor adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila (azóta az Orbán-kormány és -parlament által megszüntetett adatvédelmi biztosi hivatal helyébe lépő Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke – ezt az ügyet is az Európai Bíróság elé viszi az Európai Bizottság) elvi álláspontja szerint az, amit az uszító honlap tett, nem jelentett fenyegetést sem a bírókra, sem a bírói függetlenségre, sem a bíróságra mint közhatalmi testületre nézve. Azóta persze már nem a kurucinfó fenyegeti a bírókat, hanem a hatalom bünteti őket, semmisségi törvénnyel és testületileg. Balsai István keze által – aki nem egy egyszerű hatóság élére, hanem egyenesen az alkotmánybírói székbe avanzsált. Még hogy ebben az országban nincs fejlődés!

A másik mellékes megjegyzésem: úgy látszik, az MTI-nek nem sikerül sanda kis célzásoktól mentes híreket írni a bírósági tárgyalásokról* (sajnos sokszor másról sem). Olvassák el ezt a bekezdést: „A szerdai ítélethirdetést a tárgyalóteremben kísérte figyelemmel többek között Debreczeni József közíró, egykori MDF-es politikus, a Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke, továbbá Kerék-Bárczy Szabolcs volt MDF-es politikus, aki jelen volt azon a rendezvényen, ahol Gyurcsány Ferenc bejelentette a DK létrejöttét és az MSZP-től való elszakadását.” Értik ezt? Hogy Debreczeni közíró, volt MDF-s politikus és a DK alelnöke, ez rendben van. De Kerék-Bárczy Szabolcsot vajon milyen megfontolásból minősíti a független, objektív és szakmai munkát végző MTI ezzel a roppant jelentős ténnyel, hogy „jelen volt azon a rendezvényen, ahol Gyurcsány Ferenc bejelentette a DK létrejöttét és az MSZP-től való elszakadását”. Szegény Kerék-Bárczy látta Lenint? Nincs senki a magyar hírügynökségben, aki elmagyarázná ennek a hírgyártónak meg a szerkesztőjének, hogy a hírek nem arra valók, hogy embereket megpróbáljanak politikailag kompromittálni velük? Mert a cél nemigen lehetett más, hiszen ha hírt írnak, és nem politikai vádiratot, akkor azt írták volna, hogy Kerék-Bárczy ma a Szabadság és Reform Intézet igazgatója. Saját politikai hovatartozásuknak akartak ilyen ügyesen hangot adni? Netán valamiféle központi utasítást hajtottak végre, a szegény hírtermelő meg a szerkesztője? Esetleg csak a főnökük szeméből kiolvasható néma kívánalmaknak akartak szolgai módon elébe menni? Bármelyik megoldás a helyes, az eset tragikus az egyetlen magyar hírszolgáltatóra nézve.

Az már ehhez képest apróság, hogy a bírói indoklás ismertetésébe beszúrták zárójelbe, a hír írója meg az ő szerkesztője (amikor Csányi Sándor, Tóth János, Horváth József, Tombor András és Almássy Kornél „beszélgetéseit” ismerteti éppen a bíró), hogy „más eljárásokban a beszélgetések egyes résztvevői vitatták, hogy e kérdésekről beszélgettek volna, és félreértésnek is minősítették ezeket az értelmezéseket”. A félreértések elkerülése végett: az MTI-nek nem dolga, hogy a bírói ítéletek és indoklásuk iránt kétséget ébresszen. Azt viszont kötelező tudnia minden hírszerkesztőnek, hogy a büntető vagy polgári peres eljárásokban két fél van: az egyik mindig tagadni vagy cáfolni szokta, amit a másik fél állít. Különben nem lenne per. Hogy mit állítanak a felek a perben, azt az MTI-nek természetesen ismertetnie kell. De ha az egyik fél álláspontját a bírói indoklást megszakítva ismerteti a hír szerzője, azzal nem sugall mást, mint hogy a bíró tévedhet, sőt, esetleg hamisan ítélt, hiszen azok, akik ellen ítélt, mást állítanak.

Eltekintve ezektől a nem is olyan apró, mert sok mindenről árulkodó felhangoktól, ne hagyjuk elrontani az örömünket: jelentős dolog történt szerdán, amikor első fokon Dávid Ibolya és társai, nem pedig a maffiaország javára döntött a magyar bíróság**.

Az más lapra és cikkre tartozik, hogy szerdán este már arról is olvashattuk a hírt, hogy „megegyeztek a felek az UD Zrt. által a Nemzetbiztonsági Hivatal és a magyar állam ellen indított személyiségi jogi perben, amelyben csaknem 1,8 milliárd forintos vagyoni kártérítést követelt a felperes magáncég. Az egyezség nyomán az ügyben csütörtökre kitűzött, második tárgyalás elmarad. Futó Barnabás, az UD Zrt. ügyvédje az MTI megkeresésére azt mondta: egyelőre nem adhat konkrét információkat a felek közötti megállapodás tartalmáról.” Azaz arról az összegről sem, amelyet Orbán Viktor magyar állama a mi adónkból, kártérítés címén, önként, bírói ítélet nélkül kifizetett az egykori hírhedt magántitkosszolgálatnak.***



* Konfliktusunk is volt már ebből, a Galamusnak meg az MTI-nek. Lásd Helyreigazításunkat, illetve írásunkat: Mindennapi helyreigazításaink II.
** Korábbi írásunk: Dávid Ibolya maffiaországban, és hírösszefoglalónk: UD Zrt-ügy – Dávid Ibolya és Szilvásy György az utolsó szó jogán
*** Lásd hírösszefoglalónkat: UD Zrt-ügy – a bíróság felmentette a vádlottakat, a cég megállapodott a magyar állammal


Mihancsik Zsófia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!