Az undor mint szelektálási szempont





A nem német megszállóként intézkedő, magyar és jogvégzett Jaross Andor belügyminiszter 1944. május 2-án írta alá azt a 444. B.M. sz. rendeletet, amelyben megtiltotta a zsidóknak a nyilvános fürdők és uszodák látogatását.

A zsidótörvények 1935-ös általános indoklása azt a közvélekedést tükrözte, amely szerint egyes népcsoportok tagjai generálisan, egyszerre a szó konkrét és szimbolikus értelmében „büdösek”. S bár a 44-es intézkedésekben kifejtve csak a zsidókról van szó, de mind a magyar hagyományok, mind a deportálások gyakorlata ismeretében tudjuk, hogy a lebüdösözés a cigányokra is vonatkozott. Cigányok és zsidók ebben a felfogásban akkor is büdösek, ha konkrétan tiszták, mert attól büdösek, hogy cigányok vagy zsidók. (A nácizmus térnyerését megelőzően természetesen a parasztok is „büdösek” voltak, de a fajelméletek megjelenésével ők az emberhierarchia vonalának pozitív végére kerültek, a „mélymagyarok” gyökereit biztosító csoportként.)

A zsidótörvények szövegében a „büdös” szót ugyan konkrétan nem használták, de erre nem is volt szükség, mert bőven használta a jobboldali sajtó. A törvényíróknak elég volt folyamatosan az alapvető biológiai másságokra utalniuk. Amikor a zsidókra vonatkozóan részletesen kifejtették az erőszakos fizikai elkülönítés „tudományos” hátterét, mindig „élettani, testi-lelki elkülönülésről” beszéltek, és a biológiai eltéréseket is olyan, a zsidók „fajiságában” gyökerező tulajdonságoknak tekintették, amelyek a legelőrehaladottabb keveredéssel sem olvadnak fel, és amelyek miatt ezek az emberek örökké „idegen testek maradnak, a nemzet testében”.

Ma, 2012. elején egyebek közt Gyöngyöspatán érvényesítik az idézett törvényt, ez esetben a cigányokra vonatkoztatva. A TASZ a Jogtalanul nevű blogon tette közzé azt az információt, hogy Gyöngyöspatán a cigány származású gyerekek azért nem mehetnek úszni a többiekkel, mert néhány tanár szerint büdös lesz tőlük a víz. És mivel nem deviáns, iskolakerülő gyerekekről van szó, az úszásórát a padon ülve töltik, és nézik, ahogyan a többiek tempóznak a vízben.

Természetesen Gyöngyöspatán sem arról a bűzről beszélnek a tanárok, amely az ember valamilyen, pillanatnyi és hosszú távon múlékony állapotát jelzi, hanem ugyanarról, amelyre az egykori zsidótörvények is épültek. A cigány gyerekeket nem az esetleges mosdatlanságból eredő szagok alapján tiltják ki a vízből, hanem a többségi tanárok ugyanazon, legyőzhetetlen zsigeri undora alapján, amely egykor a holokauszthoz vezette el a magyar társadalmat.

Gyöngyöspatára egyáltalán nem jellemző, hogy ott bűzlenének a mosdatlanságtól a cigány gyerekek. De még ha piszkosak volnának is, a víztől való eltiltásuk akkor is minden normális megoldásnak ellentmondana. Úszás előtt és után amúgy is minden gyereknek le kell zuhanyoznia, a helyzet tehát kiváló alkalom a hiányosságok pótlására. A többletmunka pedig csupán annyi lenne, hogy a testneveléstanároknak külön figyelemmel kéne megmutatniuk a járatlan gyerekeknek a számukra esetleg ismeretlen csaptelep működését, és – nem megalázón és nem fölényeskedve – elmagyarázni a kék-piros pöttyök jelentését, majd megmutatni a hideg-meleg vízkeverés technikáját. (Maguk sem ezzel a tudással születtek, egyszer nekik is meg kellett hogy mutassa valaki.) Ám a patai cigány gyerekek rendszeresen járnak iskolába, többségüknek úszófelszerelése is van (ha netán valamelyiknek nincs, az sem érv: évenként húsz-harminc, bárhonnan beszerezhető fürdőruhának és törölközőnek bele kéne férnie a község költségvetésébe), és Gyöngyöspatán általában véve is a társadalom alapvető integrációs elvárásainak jócskán megfelelő családok élnek. Őket büdösözik le tehát a pedagógusok, és különítik el ennek a megbélyegzésnek az alapján, bizonyítva, hogy itt nem a cigányok objektív kikupálhatatlanságáról van szó, hanem éppen a többiek objektív személyiségtorzulásáról. Arról, hogy normálisnak tartják az amúgy is patológiás zsigeri undoraik és ellenszenveik érvényesítését a társadalmi érintkezésben. Normálisnak tartják a biológiai alapú emberhierarchiát.

Ez az attitűd mindig újra fog termelődni, és a társadalomnak mindig lesz egy adott százaléka, amelynek tagjai így gondolkodnak, pontosabban így nem-gondolkodnak, hanem engedik a feldolgozatlanságaikat uralkodni. Ezért nem az a kérdés, hogyan lehet megakadályozni ennek az újraéledését (valószínűleg sehogy, legfeljebb fölcímkézni lehet a „nem érvényesíthető” felirattal), hanem az a kérdés, hogy ez a mentalitás miért érvényesülhet a társadalom intézményeiben és a politikájában. És hogy az ilyen helyzeteket miért nem követi mind a civil világ, mind a hivatalos politika elemi és nagyon hangos felháborodása.


Hatred – flickr/Alex

A politikára vonatkozóan erre a jelen pillanatban nagyon egyszerű választ tudunk adni, a civil szféráéra csak bonyolultabbat – maradjunk a politikánál. Ott pedig azért nem volt sem felháborodás, de még csak rutinból elrendelt vizsgálat sem, mert hiszen a cigányok ügyeivel ott is az undorukat kanalizálni képtelen emberek foglalkoznak. Mi több, a cigányok felzárkóztatásáért felelősnek nevezett államtitkár, Balog Zoltán maga is élen jár a cigányoktól való merev elkülönülés szorgalmazásában, és minden lépésével azt bizonyítja, hogy tettei mögött különféle undorodások állnak. Más szóval a lebüdösözést a jelen hatalom nemhogy büntetné, de kifejezetten támogatja.

Balog már a politikai pályafutását is egy undorra alapuló koncepcióval kezdte: református volta ellenére a mások pénzzel való kapcsolatára vetített, hagyományosan katolikus és hisztérikus viszolygással. (Jobban jártunk volna, ha olvas egy kis Max Webert is, és megérti a protestáns morál szerepét a kapitalizmus differenciálásában. De nem olvasta, így nem jártunk jól.) Az ő fejéből pattant ki még 2006-ban annak az egyházügyi törvénynek a gondolata, amelyet mára a parlament végigvitt, és amelyben minden, a jobboldal politikai elképzeléseihez nem illeszkedő szerveződést először adócsalónak, azután divatos szóval bizniszegyháznak lehetett minősíteni. A törvénnyel mostanra sikerült is jó néhány olyan iskolát ellehetetleníteni, amellyel pedig neki, aki nap mint nap a cigányok aktív részvételét igényli a felzárkózásukban, kifejezetten büszkélkednie kéne, hiszen a többségi-cigány együttműködés legjobb példáit adják. (Az Iványi Gábor nevéhez fűződő intézmények mellett ezen az alapon veszélyezteti a sajókazai, buddhista fenntartású iskolát is.)

De Balognál az emberi méltóság és szabadság érvényesítése is láthatóan az undor tárgya. Ezt a viszolygását bizonyította a Ferge Zsuzsa vezette gyerekszegénység program felszámolásával is, amely mögött politikai liberalizmust sejtett, holott csak a természetes szabadelvűség volt ott. Lépésével világossá tette, hogy a liberalizmust akkor sem képes elviselni a saját, diktátumokra, egyenideológiákra és dresszúrákra épülő iskolakoncepciójuk mellett, ha eddig kizárólag azzal lehetett eredményeket felmutatni. Vagyis hogy a cigányok részvételét igénylő elvárása ugyanolyan süket duma, a valódi szándékokat elfedő maszlag, hamisság, mint minden egyéb, amit ez a kormány a romák felzárkóztatása ügyében tett és mondott.

Balog ugyanakkor nemcsak az undor aktív átélésére képes, hanem kiváló nézőközönsége is az undorra épülő előadásoknak. Legutóbb a legnagyobb csendben hallgatta végig, ahogyan a Jobbik képviselői – a már említett sajókazai iskoláról és a buddhistákról szólva – az antiszemitizmus gyakorlatából jól ismert összes olyan jellemző képlettel előálltak, amelyben egy kisebbségre a biológiából vett metaforákat szokás alkalmazni. Az „élősködők mindig elszemtelenednek” formulájától kezdve „a kisebbség természeti csapásként nyomul és veszélyezteti a többség életterét”, illetve a „vérszívóként furakodik be az őshonos lakosság testébe és megtöri annak természetes viszonyait” gondolatáig mindent felvonultattak. Míg végül a Jobbik egyik képviselője a legismertebb náci sémához, „a társadalmi feszültséghez elég önmagában a kisebbség puszta léte, undorító mivolta” állításához is megérkezett: „Az ilyen sajátságos csoport felbukkanása és tevékenysége a térségünkben nemhogy csökkentené, hanem növeli az etnikai feszültséget” – mondta. (Lásd erről részletesen A felzárkóztatásügyi államtitkár és a Dzsáj Bhím című cikket.)

Minderre Balog egyáltalán nem reagált, a jobbikos Endrésik Zsoltnak válaszoló Hoffmann Rózsa pedig elmulasztotta meghúzni a szélsőjobb és a Fidesz közt a civilizációs választóvonalat – egy szóval sem jelezte, hogy a kormánynak eltérne az álláspontja a kisebbségek önmagában vett feszültséggerjesztő hatásáról.

A fentiekből eléggé nyilvánvaló, hogy a magyar kormány ki nem mondva, de ugyanúgy a magáénak érzi a sokakra jellemző, undorodás alapú hozzáállást. A kormánynak láthatóan semmi kifogása nincs a szélsőjobb által felrajzolt utópia ellen, amelynek középpontjában az a vágy áll, hogy a „fehér” többség minden pillanatban gyakorolhassa a cigányok felett a maga fajinak képzelt és biológiai viszolygásokon alapuló fölényeit. Minek következtében mindent szeretne, csak azt nem, hogy a cigányok aktívan vegyenek részt a felzárkózásukban, és egyenrangú felekként tagozódjanak be a társadalomba. Ez a stratégiák nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy nem integrálni, hanem nagyon gyorsan és minden módon asszimilálni akarja a kisebbségeket.

Balog a gyöngyöspatai szegregálás és lebüdösözés mellett nem mellesleg azt is nyugodt lélekkel tűrte, hogy Sajókazán a rendőrök (vélhetően törvényellenes aláírató akciójuk kudarcának kompenzálásaképpen) bilincsbe verve vigyenek el az iskolából cigány gyerekeket. Érdekes módon ezúttal képes volt felfüggeszteni a viszolygásait. Sem az önkényes rendőri eljárástól, sem mások megalázásától nem jutott eszébe undorodni. Pedig az ilyen cselekedetektől való undorodás is univerzális, elidegeníthetetlen adottságunk, az ilyen undorodásra is mindenki képes.

Na de hát jól tudjuk, hogy ezek az emberek az univerzalizmustól undorodnak a legjobban, ami teljesen érthető, hiszen ha nem ezt tennék, akkor föl kéne ismerniük, hogy az egész emberiség, őket is beleértve, bármikor lehet büdös.

Érthetetlennek csupán azt lehet tekinteni, hogy ugyanakkor élénken tiltakoznak, ha a helyzetnek megfelelően lenácizzák őket.



Lévai Júlia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!