Oszkó szava vagy a titkos dokumentum?

Oszkó Péter blogjában az átadás-átvételről ír eszmefuttatásokkal megtűzdelt hangulatjelentést.

Maga az átadás-átvételi eljárás esemény nélkül zajlik, a kezdeti udvarias beszélgetést és az iratok ismertetését egyetlen keresztkérdés sem zavarta meg. […]A folyamat olyannyira ingerszegény, hogy az átvevő miniszter már rég távozott, s míg a jegyzőkönyv előkészítése zajlik, én is blogírással ütöm el az időmet. Kommunikációs összecsapás tehát egymás jelenlétében nem alakult ki, sőt kifejezetten baráti, civilizált hangulatban történik a dokumentumok átvétele, a nyilvánosságtól távol úgy tűnik, mindannyian képesek vagyunk megőrizni emberi arcunkat. […] Várakozásaimmal ellentétben a hétvégi álhírekben terjesztett hamis kalkulációkra sem kérdezett rá senki az átvevők közül, persze nehéz is lenne ilyet tenni annak tudatában, hogy a minisztérium szakértői is aláírásukkal igazolták az átadott anyagok teljességét, azon túl tehát bármiféle dokumentum csakis nyilvánvaló hamisítvány, olcsó és hibás utángyártás lehet.”

Oszkó Péter egy olyan hírre utal, amelyet szombaton az MTI nyomán a Galamus is közzétett. Az eredeti hírt a napi.hu keletkeztette. „Brutálisan nőhet a hiány”. Eredetileg ezzel a címmel számolt be a Napi Gazdaság egy állítólagos dokumentumról, amely a lap szerint a pénzügyminisztériumból került hozzá. Nyomban vitafórum is indult a honlapon, a következő címmel: „Itt a titkos dokumentum! Brutálisan nőhet a hiány!” (Az nem derül ki, ki indította a vitát, valamelyik olvasó, vagy maga a lap. A két felkiáltójel viszont biztos.) Oszkó Péter cáfolata itt jelent meg, első fórumbejegyzésként (később az eredeti cikket is frissítették az új információval).

A lap ezzel a felvezetéssel közli a „hírt”: „Brutális hiánynövekedéssel számol a leköszönő Pénzügyminisztérium a magyar államháztartás esetében abban a dokumentumban, amelyet a hétfői átadás átvételre készítettek az új kormány számára - tudta meg a Napi Gazdaság.”

Hát akkor mi, egyszerű olvasók, akiknek a zsigereire az ilyen titkos dokumentumokkal utaznak, kezdjük a legelején az okoskodásunkat.

Hogy lehet titkos dokumentumról beszélni, ha egyszer maga a pénzügyminisztérium készítette az állítólagos dokumentumot az új kormány számára? A „titkos” jelző ugyanis itt azt feltételezi (az elemi logika szerint), hogy nemcsak a Bajnai-kormány akarja titokban tartani a saját tévedését vagy hazugságát, de ehhez a szándékhoz majd az Orbán-kormány is asszisztál. A nyilvánosság meg szokás szerint hülye és tudatlan marad a nagy politikai összejátszásban. Hacsak egy jól értesült gazdasági napilap, az igazság nagy barátja, fel nem világosítja, de gyorsan, a magyar közvéleményt.

Mi, egyszerű olvasók azonban már most megállapíthatjuk, hogy aki e szerint a logika szerint jár el, nem itt él. Vagy felelőtlen.

Aztán: komolyan vehet-e egy magára valamit is adó gazdasági lap egy olyan „hozzá eljuttatott dokumentumot”, amely szerint az átadó kormány éppen nagy ívben szembeköpi magát? Komolyan gondolta volna a szerkesztőség, hogy a Bajnai-kormány átadói a tervezett, nyilvánosságra hozott és többször megvédett 3,8 százalékos idei hiánycél helyett másfél nap múlva váratlanul és töredelmesen bevallják majd az Orbán-kormány átvevőinek, hogy a hiány bizony mégis 6,5 lesz?

És ha komolyan gondolja, vajon miért nem kérdez? Hogyhogy nem hökken meg annyira egy minden elemi logikának ellentmondó „dokumentum” láttán, hogy felvegye a telefont, és megkérdezze bármelyik átadási illetékest, hogy uraim, hát ez meg mi a fene? Az utolsó pillanatban tetszenek segget csinálni a szájukból? És ha felvette a telefont (nem tudjuk, hogy Oszkó beírt a fórumba, vagy a lap kérdésére válaszolt), és az átadási illetékes tagadna (ahogy azt Oszkó Péter rögvest megtette), még ha nem is hisznek neki, miért nem az óvatosság egy felelős lap első reakciója. Mert hátha igazat mond. Hátha tényleg egy ócska, botránykeltő, lejárató szándékkal készített hamisítványt tartanak „titkos dokumentumként” a kezükben. Oszkó Péter pénzügyminiszter szava egy titokzatos módon a laphoz került „dokumentummal” szemben, amely amúgy minden elemi logikának ellentmond.

A szerkesztőség a magyar médiában megszokott módon döntött: közli az álhírt is, meg a cáfolatot is. A kedves hírfogyasztó aztán, megint csak a megszokott módon, majd a zsigeri pártszimpátiái alapján eldönti, kinek hisz. Magyarországon ma úgyis minden gazdasági adat hitkérdésnek számít. Eggyel több vagy kevesebb, ez igazán nem oszt, nem szoroz egy felelős gazdasági lapnál.

Csakhogy: a hírverseny sem indokolhatja a nagy sietséget, mert ha ezeket a logikákat végiggondolta volna a szerkesztőség, talán rögvest él a gyanúperrel, hogy amit a kezében tart, az nem hír. Az nagy valószínűséggel szarkeverés. És ha mégis van rá egy deka esély, hogy mégiscsak hír, épp a csekély, dekányi valószínűség miatt – hírverseny ide vagy oda – egy felelős gazdasági napilap szerkesztősége vár még másfél napot. Abban ugyanis biztos lehet, hogy ha hétfőn reggel a Bajnai-kormány illetékesei valóban ezt a dokumentumot adják át az Orbán-kormány illetékeseinek, a teljes Fidesz-vezérkar ezzel fogja napokig teledobolni a nyilvánosságot. A szerkesztőség azonban nem várt, a dekányi valószínűség ellenére is nyomban közölt. Vállalt kilencvenkilenc százaléknyi kockázatot egy százaléknyi eséllyel szemben. Fogalmam sincs, a kockázatok és esélyek miféle aránya mellett minősíthető komolynak, felelősnek és megbízhatónak egy gazdasági napilap, de a fejem teszem rá, hogy az arány nem egy a kilencvenkilenchez.

A másik lehetőség még rosszabb volna. Hogy semmiféle kockázatot nem vállaltak. Tudták, hogy amit közölnek, hamisítvány. Tán még azt is tudták, miféle nemtelen célt szolgál. Tán még azt is tudatosan eldöntötték, hogy besegítenek a nemtelen cél elérésébe. De ez már nem is a zsigerek, hanem a rémálmok világa, ahol az egyszerű olvasónak, megmaradt lelki egészsége védelmében, semmi keresnivalója nincs.

Egy biztos: sikerült tiszavirágéletű hírt gerjeszteni. Mert a hír ugyan még aznap végigfutott a magyar onlájnsajtó egy részén, aztán kipukkadt. Nem születtek belőle harsogó napilapcikkek, nem lett belőle újabb teleszájjal szajkózott hazugságvád, hétfőn este nem ez uralja a magyar nyilvánosságot, nem beszélve a tekintélyes európai gazdasági lapokról.

Csak szegény Oszkó Péternek kellett még hétfőn is a „titkos dokumentummal” foglalkoznia. De legalább lekötötte valami a figyelmét az átadás-átvétel „ingerszegény folyamatában”.

Ha úgy vesszük, a Napi Gazdaság tett Oszkó Péternek egy a szívességet. Még ha ilyesmit neki esze ágában sem volt kérni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!