rss      tw      fb
Keres

Adalékok az Orbán-féle totalitárius állam működéséhez




A Le Monde című francia napilap Idées című rovatában 2012. január 31-én Ce que Viktor Orban fait subir à la Hongrie címmel megjelent írás magyar változata.

Ma már minden tekintélyes és kevésbé nagy nevű nyugati sajtótermék több-kevesebb pontossággal, de a lényeget tökéletesen értve fel tudja sorolni Orbán Viktor magyar miniszterelnök összes olyan intézkedését és törvényét, amellyel kivégezte a magyar demokráciát (ahogy Bajnai Gordon, volt miniszterelnök fogalmazott a napokban: „Módszeresen, csigolyánként törték el a magyar demokrácia gerincét”). Tette ezt úgy, hogy látszólag betartotta a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság alapvető szabályait: a törvényeket a parlament hozza, és a végrehajtó hatalom alá van vetve a népképviselet által alkotott törvényeknek. Orbán azonban a maga cinikus módján kíméletlenül kiforgatott és kihasznált mindent, elvet, normát és gyakorlatot, amit a nyugati világ hosszú évszázadok alatt kiizzadt magából a polgárok „jó élete” érdekében. Pártját, a Fideszt, előrelátóan már régen átformálta vezérfüggő, akarat és vélemény nélküli végrehajtógépezetté. A pártból 1995-től, Orbán jobboldali pálfordulása óta vagy önként távozott, vagy kénytelen volt távozni mindenki, akiben az ellenvéleménynek csak a gondolata is felmerült. Így a mai fideszes kétharmados „népképviselet” az orbáni akarat képviseletének feladatát látja el. Orbán törvényei Orbán torz elképzeléseit védik hatalomról, gazdaságról, népről, és nem a polgárokat védik a torz hatalmi akarat megnyilvánulásaitól. Ezért nem vethető össze semmilyen mai nyugati és korábbi demokratikus magyarországi gyakorlattal az, ami a Fidesz-uralom alatt történik. Európa nehezen értette ezt meg – nem csoda, Magyarország is.

Három példával szeretném illusztrálni, miért érhető roppant nehezen tetten mindaz, amit Orbán az országával művel.


A magánnyugdíjpénztári vagyon állami kisajátítása

Orbán Viktor 2010 végén az állam javára kisajátította a magyar állampolgárok magánnyugdíjpánztárakban elhelyezett, mintegy 3000 milliárd forintnyi vagyonát. Alig százezer ember mert szembeszállni vele – vállalva magatartásának szankcióját, vagyis azt, hogy büntetésből megfosztották őket a majdani állami nyugdíj lehetőségétől. 2011 végén azonban Orbán közölte: felülírja saját egy évvel korábbi törvényét, és befejezi a kisajátítást, azaz elveszi a pénztárakban maradó százezer ember pénzét is. Részben ez a bejelentés, részben Orbán „unortodox” gazdaságpolitikája és állandó konfliktuskeresése a piacokkal és az uniós intézményekkel volt az oka annak, hogy a magyarok elkezdték kimenekíteni a pénzüket az országból. És már nemcsak a vagyonosok, hanem tömegesen azok is, akik csak 1-2 ezer eurós megtakarítással rendelkeznek (az osztrák bankoknál már két hétre előre kell sorszámot kérni). Nem kell tehát „minden rendelkezésre álló eszközzel” nyomozást indítania a kormánynak – mint azt a szóvivő nemrégiben bejelentette –, hogy kiderítse, miért féltik a bankbetétjüket a magyarok. Ezért. Mert ha Orbán előtt majd két éve nincs akadály a magántulajdon önkényes és erőszakos, noha törvényekkel lefedett kisajátításában, semmiféle garancia nincs rá, hogy ezentúl lesz.


A Klubrádió esete

Orbán azt is tudta, hogy a nyugati világ nem tud majd mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az ő rendszerében a jogszabályokat kifejezetten azzal a céllal hozzák, hogy szükség esetén elbujtassák mögéjük a hatalmi önkényt. Európa védekezésképpen tartja magát a saját lehetőségeihez, a joghoz. Világos volt, hogy a média új, Orbán-féle szabályozása és ellenőrző hatóságainak személyi összetétele bármikor használatra kész fegyver Orbán kezében a sajtó korlátozására. Ám az Unió úgy vélte, nem tehet mást, mint hogy kifogást emel azok ellen a jogszabályrészek ellen, amelyek tételesen az uniós jogba ütköznek. Orbán kellő hepciáskodás után módosított is. Tudta, hogy nyugodtan megteheti: az összes adu így is a kezében maradt. Ez világosan ki is derült a most elnémított magyar ellenzéki hangú rádió, a Klubrádió esetéből. A médiahatóságot törvényesen állították fel, tagjait törvényesen nevezték ki, a hatóság törvényesen írta ki a pályázatot, a pályázati feltételeket törvényesen állapította meg, a pályázatokat törvényesen bírálta el – csakhogy az egész törvényesség arra szolgált, hogy megfojtsanak egy számukra ellenőrizhetetlen rádiót (miután a közszolgálat minden csatornáját, szintén törvényesen, megszállták az embereikkel). Így lehet a törvényesség látszata mögé bújva szabad utat biztosítani a hatalmi önkénynek.


Egy ügyészi felhatalmazás

A magyar miniszterelnök módszereinek ismeretében azt is nehéz megérteni, hogyan ígérheti majd meg a magyar IMF-tárgyalóküldöttséget vezető Fellegi Tamás nyugati partnereinek, hogy ha ma Orbán Viktor eleget tesz is azoknak a követelményeknek, amelyeket az EU–IMF-hitel feltételeiként megszabnak, az első adandó alkalommal nem játssza ki őket. Ahogy tette azzal az alkotmánybírósági döntéssel, amely december végén megsemmisítette azt a törvényi rendelkezést, hogy a legfőbb ügyésznek – szintén Orbán megbízható embere – speciális ügyekben joga van kijelölni, melyik, számára „megbízható” bíróság járjon el (a speciális büntetőügyek közé tartoznak azok is, amelyeket nyilvánvalóan a politikai bosszú szándékával indítottak el, például a korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc ellen). A megsemmisített rendelkezést Orbán parlamentje azonnal beemelte az „új” alkotmányba – és az alkotmány fölött az Alkotmánybíróságnak már nincs ellenőrzési joga. Hol a biztosíték arra, hogy nem fogja ugyanígy kijátszani azt a megállapodást, amelyet tárca nélküli minisztere majd aláír a nemzetközi szervezetekkel?


What comes next? (Ric Stultz) – museumofthestreetart.blogspot.com

Amíg Orbán Viktor és pártja, a Fidesz van hatalmon Magyarországon, sem a magyarok, sem Európa nincs biztonságban. Orbán ugyanis kiismerte a Nyugat működési módját, és úgy véli, tudja, hogyan kell túljárni az eszén. Tudja, hogy a nyugati világ láthatóan nem érti, nem ismeri a megfélemlítés állami technikáját, hiszen csak adatok és tények alapján ítél: hányszor, hol, mikor, mivel sértették meg a jogállam és a demokrácia szabályait, meg persze az emberi jogokat. Csakhogy a totalitárius állam a legkevésbé a jogszabályaival teremt félelmet és engedelmességet, sokkal inkább gyorsan kitapasztalható represszív működési módjával, egzisztenciális fenyegetéseivel és lojális zsoldosainak hadseregével. És ha az önkényuralom kiépítésének finommechanizmusait a Nyugat már elfelejtette, sőt, nem is tartja szükségesnek megérteni, védtelen lesz az Orbán-félék gátlástalanságával szemben.

Jean-Christophe Rufin pontosan fogalmazott a Paris Matchban: Orbán valóban roppant találékony és ravasz, ha a demokrácia normáit és intézményeit kell kijátszani: „tiszteletben tartja a demokrácia formáit, hogy alaposabban elárulhassa a lényegét”. Magyarország – ahogy az Európai Unió is – e pillanatban ezért eszköztelen Orbán Viktorral szemben.

________________


Olvasói hozzászólások a Le Monde honlapján
(a hozzászólás lehetősége kizárólag a le Monde.fr – tehát a Le Monde vagy online változata – előfizetőinek van fenntartva)

Hum_Hum: „Az említett ’magánnyugdíjak’, minthogy kötelezőek voltak, a bankárokat gazdagították, miközben kevésbé igazságossá tették a nyugdíjakat. Visszatértek az állami nyugdíjrendszerhez, kötelező járulékokkal, ahogy Franciaországban is van. Orbán elsősorban a pénzvilág embereit támadja. Egy olyan rádió miatt tiltakoznak, amelyet ők finanszíroznak, de van-e a szocialista pártnak rádiója Franciaországban? Amúgy Franciaországban ki hozza a törvényeket? A képviselők és a stábjuk, a kormány nem befolyásolja őket?

Le Bret: „Erről párhuzamként a római köztársaság bukása jut eszembe. Julius Caesar ’kivételes’ hatalommal ruházta fel önmagát, teljesen törvényesen, hiszen ezt a Szenátus megszavazta. Formailag Róma még köztársaság volt, de ténylegesen Caesar már császárként viselkedett.”

Alain Fumey: „Nem egészen értem: kétharmados többséggel választották meg egy meghirdetett program alapján? Megváltoztatták volna mostanában a demokratikus szabályokat? A nép által megválasztott kormányokat az európai tisztségviselőkkel és a médiával is el kell ismertetni? Még kínosabb: megváltoztatták volna mostanában az ENSZ által megszavazott nemzetközi szerződések alapdefinícióit?

Fil: „Segítek megérteni a dolgot: Mussolini 60 és 90 százalék közti szavazatarányokat ért el. Hitlernek nem volt abszolút többsége 1933-ban, csak egy olyan választási eredménye, amellyel törvényesen megszerezte a kancellári funkciót. Úgy gondolják, hogy helyes volna őket tiszteletreméltó demokrataként kezelni?”

Jean-Claude Meyer: „ha ez ennyire világos, nem értem, hogy az EU miért fegyvertelen ezzel a sötét alakkal szemben, és kell-e rá emlékeztetni, demokratikusan választották meg. már megint a megfélemlítés? a választok olyan ostobák, hogy hagyják magukat szép szavakkal átverni (és nemcsak Magyarországon!), aztán siratják a sorsukat. szóval még mindig szeretjük a demokráciát?”

Pierre Guillemot: „A Demokrácia (mindenki szavaz, a többségnek igaza van, és ezt rendszeresen újrajátsszák) Olaszországnak Berlusconit hozta, Franciaországnak Sarkozyt, Magyarországnak Orbánt, és másokat is említhetnénk. Tehát véget kell vetni a demokráciának, amelyben bármi megtörténhet, és a kormányzók kiválasztását egy olyan felvilágosult elitre kell bízni, amely tisztában van a jó kormányzás elveivel és ügyel a társadalmi harmóniára. Tudom, Churchill más véleményen volt, de ő már halott.”

Luluc: „És ha meggondoljuk, hogy [Orbán] pártja is meg az UMP is [Sarkozy pártja]az Európai Néppárthoz tartozik…”


 (Minthogy semmilyen előfizetésem nincs a Le Monde-ra – kicsit drága –, nem tudtam válaszolni a hozzászólásokra, így például azt sem tudtam megírni az egyik kétkedőnek, hogy Orbánra és pártjára a választók nem egészen 54 százaléka szavazott, ez ért kétharmadot az országgyűlésben, programot pedig azon kívül, hogy ha a Fidesz nyer, minden szép lesz, nem hirdetett – m. zs.)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!