rss      tw      fb
Keres

NYT: Scheppele írása arról, hogyan játssza ki a magyar kormány az európai és jogállami szabályokat




Paul Krugman a The New York Timesban megjelenő blogjában princetoni kollégája, Kim Lane Scheppele újabb írását közölte. Néhány mondatos bevezetőjében Krugman megjegyezte, hogy Scheppele a héten Budapestre utazik, ahol tart néhány előadást és találkozik emberekkel is. Arra kérte az olvasókat, hogy kívánjanak neki szerencsét.

Magyarországot félreértik?

Január 17-én, kedden az Európai Bizottság sürgős kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az uniós szerződések megsértése miatt. Január 18-án, szerdán Orbán Viktor drámaian megjelent az Európai Parlament előtt, hogy védelmébe vegye országa új alkotmányos rendjét.

Orbán védekezését előre ki lehetett volna találni abból, amit a Fidesz-kormány tisztségviselői hetek óta mondtak, amióta szétszéledtek a világban, hogy megmagyarázzák, miért írták újra a magyar alkotmányt. Az állítják, hogy félreértették őket. És azt ismételgetik, hogy sok külföldi bírálójuk nem érti Magyarországot. Ebben a bejegyzésben sorra veszem a leggyakoribb érveket, amelyeket a kormány saját védelmére  felhasznált. Mint ki fogom mutatni, az új alkotmányos rendre adott magyarázatai nem hitelesek.

A kormány főbb magyarázatai a következők:

1. A Fidesz a néptől mandátumot kapott a változtatásra, és a demokrácia megköveteli a kormánytól, hogy megadja a népnek, amit az követel.

2. A Fidesz konzultált a lakossággal az alkotmányról, és ezt az alkotmányt a nép jóváhagyta.

3. A Fidesz konzultált az európai intézményekkel, és ők is jóváhagyták.

4. A Fidesz egy kommunista alkotmány helyére állít újat, és végérvényesen lezárja a kommunista korszak fejezetét.

5. A Fidesz a keresztény elvek alapján jár el, akárcsak más államok Európában.

6. Minden, ami benne van az új alkotmányos rendben, megtalálható más európai országokban is.

És most egyenként sorra veszem az érveket.

A Fidesz azt mondja, mandátumot kapott a változtatásra. 2010 tavaszán a szavazók 53 százaléka adta voksát a Fideszre. Az akkor érvényes magyar választójogi törvény az 53 százalékot a parlamenti mandátumok 68 százalékává változtatta. Most a Fidesz azzal érvel, hogy a lakosság a radikális változásokra szavazott, és meg kell kapnia, amit akar.

Ezzel az érvvel az a probléma, hogy a számok nem támasztják alá. Az Ipsos legutóbbi, januári felmérési eredményei azt mutatják, hogy a Fidesz népszerűsége Magyarországon tovább esik, miután a lakosság látja, amit ma a kormány tesz. Most a szavazásra jogosultak mindössze 16 százaléka mondja, hogy újra a Fideszre szavazna. A januárban, nem sokkal az új alkotmány hatályba lépése után megkérdezetteknek nem kevesebb mint 84 százaléka mondta azt, hogy Magyarország rossz irányba tart.


Magyarország parlamenti pártjainak támogatása a szavazásra jogosultak körében

Mint látható, a támogatás hiánya ellenére is még mindig a Fidesz a legnépszerűbb párt az országban. Az életképes ellenzék hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a Fidesz azt teszi, amit a magyarok akarnak.

Ha a Fidesznek volt is mandátuma a változtatásra, ez ma már nincs meg. A magyar közvélemény már nem támogatja a kormányt.

Másodszor, a kormány azt állítja, hogy ez az az alkotmány, amelyet a magyarok akartak. Mint korábban mondtam, a kormány választási kampányában soha nem volt szó az alkotmányos rend megváltoztatásáról. Sőt, a Fidesz vezetői a választások előtt kifejezetten tagadták, hogy győzelmük esetén új alkotmányt írnának. Az új alkotmányokat gyakran népszavazások kísérik, hogy így biztosítsák a köz támogatását az ilyen nagy átalakulást jelentő változásokhoz. Magyarországon azonban nem ajánlották fel a népszavazás lehetőségét.

Konzultáltak-e valaha a magyar lakossággal erről az új alkotmányról? Hát, úgy ahogy. A kormány kérdőívet küldött minden magyar állampolgárnak, amelyben 12 kérdést tett fel arról, hogy mit mondjon az új alkotmány. Az íveket akkor küldték ki, amikor még semmiféle konkrét javaslat nem volt az asztalon, így a kérdőív nem az alkotmánytervezetről szóló népszavazás volt. De a kérdőív nem szolgált információként az alkotmány kidolgozásának folyamatához sem.

A kormány a kérdőívet 2011. március elején küldte szét, és az alkotmány tervezetét 2011. március 14-én terjesztette be a parlamentben. A legtöbb kérdőívet még vissza sem küldték, a visszaküldötteket még fel sem dolgozták, amikor már szavaztak az új alkotmányról, vagyis nem lehettek hatással a kidolgozás folyamatára.

Mi több: a megkérdezettek túlnyomó többsége nem válaszolt, és a kormányon kívül senki más nem tudja, mit mondtak az emberek. Miközben a kormány azt jelentette, hogy 11 százalék volt a válaszadók aránya, a vélemények adatait soha nem hozták nyilvánosságra. A válaszokat a kormánypárton kívül senki más nem látta.

De még ha tudnánk is az eredményt, a felmérés aligha lehetett volna jelentős hatással. Az állampolgároknak feltett 12 kérdés nem foglalkozott az alkotmányról szóló elképzelés legfontosabb kérdéseivel, például az Alkotmánybíróság felhatalmazásával, a független bírósági rendszer meglétével, a választási rendszer jellegével, vagy akár csak a média szabályozásának kiterjedtségével. Ehelyett azt kérdezték, hogy az alkotmány védelmezze-e a biodiverzitást a Kárpát-medencében, megengedje-e a gyermekek adóztatását, vagy megbüntessék-e azokat az embereket, akik felszólításra nem jelennek meg a parlamenti bizottságok előtt.

Az alkotmányról szóló kérdőív Örkény István híres magyar író Közvélemény-kutatás című egyperces novelláját idézi fel [angolul lásd a videót 3 perc 10 másodperctől]. A történetben boldogtalan kommunista állampolgároknak tesznek fel egy sor véletlenszerű kérdést, hogy végül az derüljön ki, minden tökéletes, csak a 19-es busz járhatna sűrűbben.

A nyilvánosság jóváhagyta ezt az alkotmányt? Nem, sem magát a kezdeményezést, sem a kidolgozási folyamatát, sem a részleteit.

Harmadszor, a kormány azt állítja, hogy az alkotmányos reform legfontosabb elemeiről konzultált az európai testületekkel. A megkérdezett európai intézmények azonban nem értettek volna egyet. Magyarország többször is olyan törvénytervezeteket terjesztett észrevételezés céljából az európai hatóságok elé, amelyek nem egyeztek meg a valóban a parlament elé terjesztett tervezetekkel. A külföldi elbírálók elé terjesztett angol nyelvű változatok minden esetben sokkal inkább megfeleltek az európai jognak, mint a ténylegesen elfogadott magyar nyelvű törvény, ami annyit jelent, hogy a kormány jóval inkább Európa-barátnak akar látszani, mint amilyen valójában hajlandó lenni. Így aztán ma az európai testületek gyanakvóak Magyarországgal szemben. Csak két példát erre.

Abban az egy hónapban, amely az alkotmány nyilvános vitájára nyitva állt, a magyar kormány megküldött egy angol fordítást az Európai Bizottságnak, amint azt az európai jog megköveteli. Ám az angol változatból hiányzott az ellentmondásos és gyújtó hangú preambulum. Ez a preambulum leszögezi, hogy a szuverenitás a magyar nemzeté marad (vagyis az etnikai magyaroké és a mindenféle kisebbségben élő nem magyar állampolgároké). Emellett tartalmaz olyan destabilizálásra alkalmas utalásokat Magyarország „történelmi alkotmányára”, amely burkoltam igényt támaszt a ma a szomszédos államokhoz tartozó területekre. Ráadásul az Európai Uniónak megküldött angol változatot rejtvényessé tették a fordítási hibák, amelyek megváltoztatták a szöveg értelmét. Mire hozzáfűzték a preambulumot és kijavították a fordítási hibákat, az EU-nak már nem volt semmiféle lehetősége, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzá, mivel az alkotmány beterjesztése és elfogadása közt mindössze egy hónap telt el. A tévedések és kihagyások nem voltak véletlenek: módszeresen jártak el így, hogy az alkotmány jobbnak nézzen ki az európaiak szemében, mint amilyennek a magyar változatot látták volna.

Az angol verzió akkor is félrevezető volt, amikor 2011 őszén a magyar kormány a jegybanktörvény tervezetét küldte meg az Európai Központi Banknak (EKB). Az EKB ennek ellenére élesen bírálta a tervezetet. Az a törvény azonban, amelyet valóban az országgyűlés elé terjesztettek, sokkal rosszabb volt, hiszen azt javasolta, hogy a jegybankot vonják össze a pénzügypiaci szabályozó hatósággal, hozzanak létre új hatóságot, élén fideszes tisztségviselővel – ez az alapvető intézményi változtatás nem szerepelt az angol változatban. Amikor a nemzetközi testületek rájöttek, hogy a magyar kormány megetette őket, az IMF kivonult a Magyarországgal folytatott tárgyalásokról, és közölte, nem hajlandó visszatérni, amíg a törvényt nem változtatják meg.

Ilyen tapasztalatok után nem csoda, ha az európai testületek ennyire gyanakvóak Magyarországgal szemben. A kormány azt állította, hogy konzultált, noha több ízben sem a törvények teljes és aktuális fordítását nyújtotta be. Mi több, a fordítási hibák és kihagyások mind ugyanabba az irányba mutatnak – arra engednek következtetni, hogy Magyarország angol nyelven Európa-barát arcot akar mutatni, miközben magyar nyelven Európa-ellenes dolgokat művel.

Negyedszer, a kormány az új alkotmány védelmében azt hozta fel, hogy lezárja a posztkommunista átalakulást. Azt állítják, hogy megszabadultak a kommunista alkotmánytól és végre lezárják a kommunista múltat. De ezek az állítások is félrevezetők.

Igen, igaz, hogy az az alkotmány, amelynek a helyére 2012. január 1-jén az új alaptörvény lépett, a „1949. évi XX. törvény” nevet viselte. Az 1949-ben bevezetett sztálinista alkotmány szovjet egyenmintára készült. Az az átfogó reform, amelyben az1989-es nemzeti kerekasztal egyetértett, eltávolította belőle a kommunista szellemet, és a szöveg nyelvezetének jelentős részét is teljesen lecserélték. Az alkotmány akkori változásaihoz még kiegészítések is jöttek 1990-ben, azt követően, hogy az első többpárti választások demokratikus ellenzéki pártokat juttattak hatalomra. A végeredménynek szinte köze sincs az 1949-es szöveghez. Győződjenek meg róla saját szemükkel! Az 1989-90-es alkotmányt aztán alaposabban is kidolgozta a magyar Alkotmánybíróság, amely világszerte híres volt szigorú emberjogi felfogásáról.

Mindaddig, amíg a Fidesz-kormány hozzá nem látott az alkotmány módosításához, hogy eltávolítsa belőle a fékek és ellensúlyok rendszerét, Magyarországnak olyan alkotmánya volt, amely büszkén foglalhatta el a helyét Európa demokratikus alkotmányainak sorában. Egyáltalán nem a kommunista, hanem ezt a demokratikus alkotmányt irtották ki az új év kezdetével.

Ötödször, Orbán Viktor január 18-án, az Európai Parlamentben azt hozta fel az alkotmány védelmében, hogy országa igyekszik visszaállítani a vallást a közélet középpontjába. Az biztos, mondta, hogy a vallásos alkotmány bizonyosan nem lóg ki az európai főáramlatból.

Igaz, hogy számos európai országnak, például Lengyelországnak és Írországnak is erősen vallásos jellegű alkotmánya van. Azoknak az országoknak a lakossága azonban igen vallásos. Ezzel szemben a magyar társadalom erősen szekuláris (világi). A magyaroknak mindössze 21 százaléka gyakorolja a vallást aktívan és jár templomba, míg az íreknek 84, a lengyelek 55 százaléka. A magyar lakosság kevesebb mint fele hisz istenben, miközben az írek 73, a lengyelek 80 százaléka hívő. De akkor miért is fontos Magyarország számára, hogy olyan alkotmánya legyen, amely az országot keresztény nemzetnek kiáltja ki, majd azzal folytatja, hogy a konzervatív vallási nézetek teljes listáját felsorolja, beleértve a magzati élet védelmét a fogantatástól kezdve és az egynemű házasságok tiltását? Azért a magyarok nézeteinek valami köze kellene hogy legyen annak eldöntéséhez, hogy Magyarország keresztény nemzet-e.


Az Eurobarometer vallásosság-vizsgálata, 2005

Végül, törvénydömpingjének védelmében a Fidesz-kormány gyakran hivatkozik arra, hogy semmi olyat nem tesz, ami kívül esne az európai főáramlaton. De a Fidesz azt akarja, hogy bírálói a szövegösszefüggésből kiragadott apró részletekből ítéljék meg, mit tett, holott a szövegösszefüggés a fontos. A rendelkezésemre állónál jóval nagyobb teret venne igénybe, ha végig akarnék menni ezeken az állításokon. De hadd hozzak fel egyetlen példát arra, mi történik, ha az ember a magyar esetet összehasonlítja az európai joggal.

A Fidesz bírálták azért is, mert széles körben alkalmazza az egyéni képviselői indítványokat, vagyis a bennük szereplő törvényjavaslatok mögött nem áll párt. Erre a Fidesz-kormány azt válaszolja, hogy szinte minden európai parlamenti rendszer lehetővé teszi, hogy a képviselők egyéni törvényjavaslatokat nyújtsanak be. Igen, sok parlamenti rendszerben megvan a lehetőség, hogy a pártfrakciók helyett képviselők nyújtsanak be javaslatokat. Általánosságban az egyéni képviselői indítványt arra találták ki, hogy hangot kapjanak a parlamenti kisebbségek.

A Fidesz-kormány alatt azonban egyéni képviselői indítványt használtak szinte minden fontos törvényhozási ügyben. Sőt: a Fidesz kormányra kerülése óta a kormány nagyon kevés törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Az alkotmánynak a Fidesz kormányra kerülése óta elfogadott 12 kiegészítése közül 10 egyéni képviselői indítványként került a parlament elé. Maga az új alkotmány is egyéni képviselői indítványként ment át a parlamenten! Az egyéni képviselői indítvány opcióját a Fidesz nem a kisebbségeket védő eljárásként, hanem kétharmados többségének fedezékeként használta.

Vajon miért használta a Fidesz ezt a parlamenti taktikát? Magyarországon az országgyűlési  eljárásrend (házszabály) értelmében az egyéni képviselői indítványok egyszerűsített eljárást használhatnak. Bizottság nem vizsgálja őket. Nincs első, második, harmadik olvasat. Nem kötelező konzultálni az ellenzéki pártokkal vagy az érintett csoportokkal. Az egyéni képviselői indítvány segítségével a Fidesz-kormány egy alkotmány-kiegészítést az első benyújtástól tíz nap vagy még rövidebb idő alatt el tudott juttatni a hatályba lépésig. Az új alkotmány csak nagyjából egyetlen hónapot vett igénybe az első beterjesztéstől a végszavazásig. Ha valaki siet, egyértelmű, hogy az egyéni képviselői indítvány számára a választandó módszer.

Egyetlen más ország sem használ egyéni képviselői indítványt a legfontosabb elfogadandó törvényekhez. Más országokban az egyéni képviselői indítványokat az egyéni képviselők személyes ügyeiben alkalmazzák, nem a kormányprogramokhoz. De Magyarországon a kormány alkotmányos programjának javát az egyéni képviselői indítvány felhasználásával vitte át az országgyűlésen. A parlamentben a Fidesz-tömb minden esetben egyhangúlag megszavazta a párt valamely képviselője által benyújtott egyéni képviselői indítványt. A szavazások sémája meghazudtolja azt, hogy ezek önállóan fellépő, egyéni képviselők független indítványai lettek volna. Erre az egyetlen logikus magyarázat az, hogy a Fidesz túlságosan kényszerítőnek találta a rendes parlamenti eljárást, mert az megkövetelte volna, hogy a parlamenti bizottságok megvizsgálják a törvényeket, hogy kikérjék róluk az ellenzék véleményét, hogy konzultáljanak az érintett csoportokkal, hogy több olvasatban tárgyalják a törvényeket, és hogy teljes időt biztosítsanak a vitára.

Végül azonban még az egyéni képviselői indítványoknak kijáró egyszerűsített eljárás is túlságosan szorosnak bizonyult a Fidesz számára. 2011 utolsó napján a Fidesz-parlament változtatásokat fogadott el az országgyűlés Házszabályában. Január 1. óta egy törvényjavaslat az első beterjesztéstől a végszavazásig bármiféle vita – valamint várakozás vagy konzultáció – nélkül eljuthat, ha azt az országgyűlés kétharmada támogatja.

A végtelenségig sorolhatnám a példákat, amelyek megmutatják, hogyan viselik a magyar alkotmányos rendben az intézmények, eljárások és felhatalmazások ugyanazt a nevet, mint európai megfelelőik. De ezeknek az intézményeknek, eljárásoknak és felhatalmazásoknak a magyar változatai sohasem hordozzák ugyanazt a szellemet. Amikor a magyar kormány azt mondja, hogy törvényei nem különböznek más európai országok törvényeitől, ez az állítás szinte soha nem állja meg a helyét.

De akkor miért fogadta el a magyar kormány ezt az új alkotmányt? Nem azért, mert az emberek ezt követelték. Nem azért, mert az új alkotmány egy kommunista alkotmány helyébe lépett. Nem azért, mert az emberek vallásos hite sürgette. És nem azért, mert az európai fősodorban van.

A Fidesz-kormány azonban, amely egyre élesedő kritikával kerül szembe külföldről és saját országában is, kitart amellett, hogy Magyarországot egyszerűen félreértik. És azt ismételgeti, hogy a választóktól kapott felhatalmazást, hogy ezzel lezárta a kommunizmus fejezetét, hogy tiszteletben tartja a magyarok vallásos érzékenységét, és hogy nagyon is az európai főáramlatban van.

De vagyunk még néhányan, akik a valóságban gyökerező közösségben élünk, ahol az a normális, hogy az ember a bizonyítékoktól jut el a következtetésekig, nem pedig fordítva. Amikor az ember górcső alá veszi a magyar kormány magyarázatait arról, hogy miért volt szükség az új alkotmányra, egyik sem állja ki az alapos vizsgálatot.

Igen, a magyar kormányt félreértik – ő maga. Félreérti a saját helyzetét a világban és félreérti saját helyzetét Magyarország állampolgáraival szemben.

___________________

Kim Lane Scheppele írásai a Galamusban:
Krugman-blog – Kim Lane Scheppele: Magyarország alkotmányos forradalma
A Paul Krugman-blog újra Magyarországról szól
Szapáry nagykövet újabb levele és Kim Lane Scheppele válasza a The New York Times Krugman-blogjában
NYT – Kim Lane Scheppele: Az alkotmánytalan alkotmány
Kim Lane Scheppele: Valahol Európában



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!