Történelmi? Igazság?





November 20-án nyújtotta be – hogyan másként, mint képviselői indítványként – Lázár János és néhány képviselőtársa (a névsor külön elemzést érdemelne) a T/5005 számú törvényjavaslatot Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezései címmel.

Nem ajánlatos a javaslat szövegét minden előzetes rákészülés nélkül olvasgatni, mert könnyen kerülhet a gyanútlan érdeklődő a fizikai rosszullét állapotába, émelyítően felháborító ugyanis, amivel szembesül.

Mindenekelőtt a ténnyel, hogy mi mindent gereblyézett össze egy halomba 20 évvel a rendszerváltás után ez az iromány egy egyoldalú alkotmányozás végén, egy átmeneti rendelkezéseket tartalmazó salátatörvénybe. Az első paragrafusok közé aktuálpolitikai célokat szolgáló normák lettek besuvasztva, amelyek a rossz emlékű kollektív felelősség intézményét élesztik újjá, mintegy előételként feltálalva későbbi fogásokhoz, a törvényjavaslatnak – a bevezetőhöz bizarr módon viszonyuló –  további passzusaihoz. Bizarr módon, mert a későbbi rendelkezések mintegy az utolsó simításokat végzik el a közjogi rendszer elmúlt másfél évben totálisan átalakított építményén. Nem érvényesül már a hatalommegosztás elve, egyetlen pártszövetség ural minden fontos jogállami posztot, a médiafelügyeletet, a rendszerváltozás után kialakított alkotmányos rendre rá sem lehet ismerni.

Valljuk be, van annak valami diszkrét bája, hogy egy ilyen jogszabálynak az elején virítanak a történelmi igazságtétel nevében moralizálgató sorok. (Tekintsünk most el attól, hogy milyen ízlésre vall morális értékítéletet egy salátatörvény elejére biggyeszteni, ha a legkisebb mértékben is komolyan vesznek bármit, aminek nevében fellépnek, de nem veszik komolyan.)

Láthatóan hiszik, hogy a történelem, a politikai felelősség viselése is pusztán szavazás kérdése, „többség dönt” alapon. Most például úgy döntöttek, hogy törvénybe foglalják, a Magyar Szocialista Párt az MSZMP jogutódaként osztozik mindazon felelősségben, mellyel a rendszerváltást megelőzően hatalmon volt állampárt terhelhető, és ezért retorziók is alkalmazhatók a jövőben. Azok, akik a múlt tetteiért mai nemzedékeket akarnak szelektív módon felelősségre vonni, nem törődnek még a látszattal sem. Láthatóan a javaslatot jegyző képviselők nem érzékelik, mennyire szembeötlő az azonosság jelenlegi tetteik és a között, ami miatt elégtételt akarnak venni.

Idézzünk a „jogszabálytervezetetből”: „Mi, az Országgyűlés képviselői – tudatában lévén annak, hogy …a demokrácia és a diktatúra, a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti világos különbségtétel nélkül nem teremthető szilárd alapzat az alkotmányos rend biztonságos működéséhez…”

Azt állítják tehát, hogy tudatában vannak annak, mi a különbség demokrácia és a diktatúra, helyes és helytelen, jó és rossz között.

Ennek ellenére nyilvánítják ki például azt, hogy jelenlegi politikai ellenfelük felelős a rendszerváltás előtti állampárt tetteiért. A Magyar Szocialista Pártot bűnöző szervezetnek nevezik, együtt – az ennek érdekében jogelődjének titulált – MSZMP-vel. (Mintha egyébként a jogelőd mivoltnak – ha igaz lenne is – bármi köze volna a rendszerváltás utáni politika megítéléshez. Annak egészen más kritériumai vannak.) Mérhetetlenül abszurd módon, de a régi állampárt – egy másik rendszer – bűneit a jelenlegi politikai ellenfelükkel szemben, egy új politikai rendszerben, leszámolásra használják fel.

Milyen bűnöket is rónának a terhükre?


Vae victis – mobygames.com

Például a kizárólagos hatalomgyakorlást, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolását, az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztását vagy ezek súlyos korlátozását, a polgárok vagyonuktól való önkényes megfosztását, az emberek származásukra, világnézetükre, politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetését, a nevelésbe, a művelődésbe, a tudományos életbe, a kultúrába politikai és ideológiai célokból történő visszaélésszerű beavatkozásokat stb.

Majd ugyanebben a jogszabályban rendelkeznek például új elévülési időkről (2. cikk.) azok, akik többször is megsértették már a visszamenőleges jogalkotás tilalmának szigorú jogállami elvét, másfél éves kormányzásuk alatt havonta módosítgatták, ráadásul szintén képviselői indítvánnyal, az alkotmányt, többek közt az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása érdekében.

Azért hivatkoznak a volt állampárt kizárólagos hatalomgyakorlására jelenlegi politikai ellenfelükkel szemben, mert jelenlegi ellenfelük ezzel nem vádolható. Ehhez a jogot megerőszakoló képtelen összefüggést kell teremteni múlt és jelen között. Miközben vádaskodnak, nem zavarja az előterjesztőket, hogy ugyanezen törvényjavaslatban rendelkeznek például arról, hogy meddig nem tilos a köztársaság szó alkalmazása a Magyarországra utaló elnevezésben. Mint a pecséteket és a táblákat fogják, úgy cserélték le egyoldalúan és önkényesen Magyarország eddigi hivatalos elnevezését. (És elfelejteni látszanak, bizony van üzenete éppen e szó száműzésének.)

Ebben a javaslatban rendelkeznek az eddig jól működő ombudsmani szervezet önkényes átalakításának eredményeként az adatvédelmi biztosi poszt megszüntetéséről és a hivatalban lévő adatvédelmi biztos megbízatásának megszüntetéséről, jóval előbb, mint ahogy a megbízatása lejárna. (16. cikk.) Ugyanez a törvény rendelkezik a minden társadalmi konszenzus nélkül megváltoztatott igazságszolgáltatás egyik fontos posztján álló, az ugyancsak alkotmányosan megválasztott főbíró megbízatásának idő előtti megszüntetéséről, és ebben mondják ki, hogy az eddig önigazgatással irányított bíróságok igazgatása gyakorlatilag egy ember kezébe, a Bírósági Hivatal elnökének kezébe fog kerülni (11.cikk.)

Ugyanez a jogszabály rendelkezik arról, hogy a bírák szolgálati viszonya –a szakma tiltakozása ellenére – miként szűnik meg automatikusan az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor (12. cikk.), miközben mindenki másnál a hivatalos propaganda a nyugdíjkorhatár felemelése mellett érvel, és szorgalmazza az aktív munkavállalási korszak meghosszabbítását.

Azok akarják mai politikai ellenfelükön leverni az egykori állampárt ideológiai befolyásolástól sem visszariadó kultúrpolitikáját

– akik centrális erőtereznek

– akik 2011-ben a Kossuth tér 1944-es állapotának visszaállítását szorgalmazzák

– akik a történelmet az utcanevek átírásával, a közterek számukra nem kívánatos kulturális emlékeinek eltakarításával akarják újraírni

– akik a közoktatást közneveléssé akarják visszaalakítani

– akik az etika vagy a valláserkölcs oktatását már az óvodások számára is kötelezővé akarják tenni

– akik újra központi tantervet írnak elő

– akik a filmalkotásokat végső vágás jogának biztosításával akarják befolyásolni.

Azok róják fel mai politikai ellenfelüknek a rendszerváltás előtti állampártnak a tulajdon szabadsága ellen fellépő politikáját, akik éppen az önkormányzati vagyon államosítására készülnek, miután a magánnyugdíjpénztárak vagyonát már elvonták. Azok teszik ezt, akik ezzel a törvényjavaslattal egyidőben – ugyancsak egyéni képviseleti indítvány formájában, a jelenlegi rendszerbe drasztikusan beavatkozva – minden társadalmi konszenzus nélkül változtatják meg a választójogi törvényt úgy, hogy leválthatatlanná tegyék a jelenlegi kormányzó hatalmat.

Vajon miért hiszik, hogy nem lesznek egyre többen, akik pontosan tudják, világosan értik, mit jelent a kizárólagos hatalomra való törekvés, és fel is ismerik, hogy ki valósítja meg éppen.

Sajnos bármennyi példa hozható, minden napra, minden órára jut újabb és újabb képtelenség, és a most asztalra tett törvényjavaslat abszurditás-tárházát sem merítettük ki.

Teljesen nyilvánvalóan arról van szó, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség nem akarja – mert nem tudja – többé megméretni magát demokratikus versenyben, az összevetés már ma is egyértelmű. A koalíciós szocialista-szabaddemokrata, illetve a kisebbségi szocialista kormányok – az alkotmányt és az alkotmányosságot tisztelő – demokratikus országirányítása áll szemben a mai antidemokratikus ámokfutással, amelynek egyetlen célja a minél kizárólagosabb hatalomgyakorlás. Ehhez csak hamis történelmi összefüggésekre hivatkozva lehet látszatindokokat teremteni.

Zárjunk egy másik idézettel a törvényjavaslatból: „A kommunista diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el.”

T. kormánytöbbség! Jó lesz ezt a megállapítást a nemzeti együttműködés rendszerszerű működtetőinek is észben tartaniuk! Minden egyes politikusnak!



Lánczos Vera



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!